Elhangzó szöveg: [Major Tamás]: "Erre sok / vonat jön-megy és el-elnézem, / hogy' szállnak fényes ablakok / a lengedező szösz-sötétben. / Így iramlanak örök éjben / kivilágított nappalok / s én állok minden fülke-fényben, / én könyöklök és hallgatok.” 1937. december 3-án történt Balatonszárszón. A hajnali szürkületben. Az 1041-es szerelvény halálra gázolt egy József Attila nevű férfit. A vasúti távíró, a rendőri krónika szűkszavú volt. Nem célja a mostani FiImhíradónak sem, hogy József Attila életéről és haláláról szóljon, de szavaival emlékeztetni kíván a feledésbe merült sötét évekre és arra a jövendölésre, amelyet most, huszonöt éve váltott valóra a történelem. [Major Tamás]: „Forgolódnak a tőkés birodalmak, / csattog világot szaggató foguk. / Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, mint fészket ütik le a kis falut. / Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, - / kis, búvó országokra rálehel / a tátott tőke sárga szája. Párás / büdösség-felhő lep bennünket el. Hol zápfog rág, a város érdes része, / hol a vasbányák fuvallata ing, / gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce, / lendkerék szíjja csetten és nyalint, / hol a fémkeblű dinamókat szopják / a sivalkodó transzformátorok, / itt élünk mi. És sorsunk összefogják / a nők, gyermekek, / agitátorok. / Itt élünk mi! Idegünk rángó háló, / vergődik benn' a múlt síkos hala. / A munkabér, a munkaerő ára, / cincog zsebünkben, úgy megyünk haza. / Újságpapír az asztalon kenyérrel / s az újságban, hogy szabadok vagyunk - / poloskát űzünk lámpával s a kéjjel / s két deci fröccsel becsüljük magunk'. / Elvtárs és spicli jár a csöndben erre, / részeg botlik, legény bordélyba lóg, / mert hasal az éj s pörsenéses melle, / mint szennyes ingből, füst alól kilóg. / Így élünk mi. Horkolva alszunk s törten, / egymás hátán, mint odvas farakás / hazánk határát penész jelzi körben / a málló falon; nedves a lakás. / De - elvtársaim! - ez az a munkásság, / mely osztályharcban vasba öltözött. / Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! / És búvunk érte, mint az üldözött. / A történelem futószalagára / szerelve ígyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra / szegzi az Ember ötágú csillagát!" A felszabadulás utáni 3-ik esztendőt így nevezte később a történelem: a fordulat éve. Ennek volt egyik legfontosabb határköve az államosítás. 1948. március 25-én, most negyedszázada, a Magyar Kommunista Párt javaslatára nemzeti tulajdonba ment át minden száznál több munkást foglalkoztató nagyüzem. [Major Tamás]: "A történelem futószalagára / szerelve ígyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra / szegzi az Ember ötágú csillagát!"

Kivonatos leírás: