Elhangzó szöveg: [az adótorony építőmunkásai]: "Milyen hideg volt! Majd megfagytunk! 60-80 km-es szél volt. Szerencse, hogy a szél segített bennünket! Az egyik gyereket, a Kovács Imrét, azt megnyomta a szél és elesett, mer' olyan széllökések voltak, hogy nem bírt megállni a padlótól, mindentől. A szél megkapott, a lemezágyút, és fölemelt. Hát, kiabáltam a srácoknak, fogjatok meg, fogjatok meg, hát Kokó, te voltál ott, nem tudom, hogy hogy a fenébe, de elengedtél. Himbálódzik. Igen, mintha tengeren lenn az ember. Állandóan imbolyog, mintha hajó lenne. Piroskám, akkor fölmégy a 168-ra, beemelitek a főtartót, a daru alá! Piros emberei, gyerünk srácok, sisakot föl! Fölmentek a 164 méterre, Imre és befejezitek ottan a melót! Gyerünk gyerekek! Lacikám, akkor a gépházba! Jól van, megyek! Mindenki a helyére, gyerekek, és akkor vigyázni a balesetre, mindenre, nem kapkodni, nyugodtan, rendben lesz, munka menjen! Mehet föl a kosár! Értettem, földszint, mehet! Kosár két személlyel, 168-ra, vigyázz… Emeltess egy kicsit, hogy ha lehet! Mit kell emeltetni? Jó! Adom a kötelet, jó? Adjad! Megvan! Lejjebb, hogy el ne buktasson! Életveszély, meg kell szokni ezt, kérem! Ez úgy van, hogy az ember elvállalja ezt a magasságot, eleinte fél, de aztán megszokja. Hát sokan elmennek innen, félnek a magasságtól. Lényegébe miköztünk is úgy van, hogy megszokjuk, srácokkal, összetartunk, mindegyik a másikra vigyáz, ügyel arra, hogy le ne essen, figyelmezteti, meg aztán jó cimborák évek óta együtt, há' mint egy nagy család! Ami nekem van, az mindegyiknek itt van, mindenkié. Nézz alá, nézz alá, hogy mi van! kapaszkodj, meg! Fogódzkodj! Fölötte! Azt hiszem, jó lesz! Azon nyomj egy kicsit! Jó lesz az, jól van! Gyere be akkor, gyere be! Ez a család ez huszonnégy tagú, 68-ba kerültünk együtt, Pécsen a 17 emeletes magas háznál, tv-tornyot építettünk, Zalaegerszegen építettünk egyet, ez a brigád besegített a pécsi tv-toronyba és a soproniba is. Itt vagyunk már Újudvaron egy éve. Hát itt az összetartás az nagyon nagy. S a megbízhatóság a legfontosabb, mer' egy kalapács odaadásnál, elejti a keziből a kalapácsot vagy egy kulcsot, hát életveszélyes, mer' akkor is, ha a védősisak a fejünkön van. Mer' húsz, harminc, ötven méterről leesik egy villáskulcs, bizony akkora ütődése van, hogy egyből meghal az illető. Egyik fiú fogja a másikat, ha véletlen valami van, ha elfárad a keze, elfárad a valamelyik izma vagy megszédül, akkor nehogy legyen később baj. Huszonhárom év az átlagéletkor, a kollektíva 70%-a húsz-huszonegy éves. Szeretek itt dolgozni a fiúk közt, mer' a fiúkat is szeretem, mer' együtt szenvedtük ki ezt a, együtt harcoltuk ki, hogy mink idáig jutottunk. A vállalatnál is, mi elértük azt, hogy önállóan ránk bíznak egy tornyot és mink helyt állunk, ez a bizalom, tehát aztat, hogy mi ragaszkodunk a munkaterületünkhöz, ragaszkodunk, amit csinálunk, de ha má' csináljuk, akkor nem rosszat, hanem jól csinálunk, hogy bizonyítsunk is. Mer' az bizony sok minden van, mikor azt mondják, a fiatal az ilyen, a fiatal az olyan, nem, a fiatalok is tudnak dolgozni, a fiataloknak is lehet, csak engedni kell őket!" Az újudvari torony a rádió és televízió adásainak jó vételét biztosítja majd az ország délnyugati részén.

Kivonatos leírás: