Elhangzó szöveg: Nyirkos, téli hajnalon látogattunk el a Tolbuhin körúti Vásárcsarnokba. A nyitás előtti másfél óra az eladóké. A kétszáz árusító fele magánkereskedő. De megtalálható itt a Közért és számos termelőszövetkezet boltja is. Háztájiból, kiskertekből is kerül ide áru. Az alkalmi árusok csak a felügyelőség által hitelesített mérlegeket és súlyokat használhatják. A húsárut az állatorvosnak kell ellenőriznie. Kapunyitás reggel 6-kor. Az első vásárlók a reggelizők. Főtt kolbász, főtt hús minden mennyiségben és minőségben. Van, aki hűsítő itallal kezdi a napot. A századfordulón emelt hatalmas épület tulajdonképpen fedett piac. Megtalálható itt minden gazdag választékban, különféle áron. A csarnok pincéje különös labirintus. A hűtőtérrel kombinált húsbontóban is egész nap dolgoznak. A százezer négyzetméteres pincében minden üzletnek, tsz-nek külön raktára van. Innen áramlik az utánpótlás fel, a piacra. A mai háziasszony is, ha jut rá ideje, szívesen válogat, turkál, akárcsak nagyanyáink korában. És hol másutt jut rá lehetősége? Hát, ha még alkudni is szeret? A csarnokot hetvenöt évvel ezelőtt is nyugodtan szupermarketnek nevezhették volna, ha már akkor ismerik ezt a fogalmat. Itt is, mint az új szupermarketekben, minden kapható.

Kivonatos leírás: