Elhangzó szöveg: [kereskedelmi szakértő]: "A kialakult szokások a pezsgőt valamiféle ünnepi italnak, különböző alkalmakra, házasságkötés, névnap, születésnap, ünnepek alkalmából tartja elsősorban fogyasztandónak, ezekben a úgynevezett pezsgőmáglyákban érleljük hosszú éveken keresztül azt a körülbelül kétmillió palackot, ami a fogyasztó asztalára kerül a karácsonyi és szilveszteri ünnepen. Ellentmondásként hangzik, hogy mi kiváló minőségű pezsgőkkel harcolunk az alkoholizmus ellen. Szokatlan módon az ünnepek előtt hajtottunk végre árleszállítást. Ez palackonként körülbelül négy forinttal tette olcsóbbá a pezsgőt. Elmondhatom, hogy talán sehol a világon nem olyan olcsó a pezsgő, mint nálunk Magyarországon, hiszen köztudott, hogy 38-42 forintba kerül egy palack pezsgő. Az árleszállítással egyébként az volt a célunk, hagy minél több ünnepi asztalra kerüljön ebből a nemes italból, mert értékesítési nehézségeink nincsenek, szinte minden mennyiséget el tudunk adni. Az ünnepek előtt körülbelül kétmillió palack pezsgő kerül forgalomba az országba. Ez azt jelenti, hogy az ünnepek alatt és elsősorban Szilveszterkor az ország lakóssága körülbelül százötven vasúti tartálykocsinak megfelelő mennyiségű pezsgőt iszik meg." [riporter kérdezi az utca emberét]: "– Tessék mondani, gondolt már arra, hogy Szilveszterkor mit fog főzni? – Hát, Szilveszterkor még mindig kocsonyát szoktunk főzni. – Dinsztelt marhahúst, töltött csirkét. – Szilveszterkor kaszinótojást először, és azután szendvicset, és utána pedig dobostorta. – Ha kapna esetleg malachúst, vásárolna? – Nem, nem szeretjük. – Vásárolna? – Hogyne, persze. – Miért? – Már meg van véve. – Meg van véve? – Persze. Azt hiszem, egybe fogom sütni, még nem tudom. Hát azt mindig a család dönti el, hogy mit óhajt. – Ha én kérdeznék öntől egy receptet, hogy hogy kell megsütni egy malacpecsenyét? – Malacpecsenyét? Hát, őszinte legyek, nem is tudom elmondani." Íme, a recept: a megtisztított, szárazra törölt malacot besózzuk, hasába majoránnát szórunk. Jó fél óráig békében hagyjuk, majd füstölt szalonnabőrrel átdörzsöljük. Így pompás húsa elegendő szaftos lesz anélkül, hogy feleslegesen és émelyítően zsíros lenne. Sörbe mártogatott füstölt szalonnával kenegetjük, úgy negyedóránként. Nem szabad hirtelen sütni, csak mérsékelt tűzön, így lesz ropogós a húsa és üvegesen fénylő a bőre. [riporter kérdezi az utca emberét]: "– Tetszik azt ismerni, hogy pezsgős káposzta? – Azt nem. Nem." Végy egy fej káposztát, vagdald szeletekre. A lábasban forrósítsd meg a zsírt, ebbe tégy pár szem kockacukrot, ebből lesz az ízesítő karamell. A felszeletelt, besózott káposztát helyezd el a lábasban, kevés köménymagot és pár szem szegfűszeget adj hozzá tovább ízesítőül. Rövid párolás után önts hozzá néhány csepp ecetet és egy kis vörösbort. A teljes párolás után öntsd hozzá a pezsgőt. Magyar ínyesmesterek úgy száz éve sütnek szilveszterre, újévre malacot. Receptje Somogyországból ismert, onnan is Marcali nagyközségből. A vékony csontú, ropogós malac kellőképpen elkészítve puha húsú, túltengő zsírtól mentes, amellett mégis szaftos, a jó ízek harmóniájával telített könnyű eledel. [riporter kérdezi az utca emberét]: "– Tessék mondani malachúst mikor evett? – Malac? Ajjaj, azt nagyon régen. – Azt mondom, hogy malacpecsenye, akkor mi jut eszetekbe erről? – Az finom. – Finom? Ettél már malacpecsenyét? – Igen. – Mikor? – Már régen ettem, mert nem lehet kapni malacot. – És a vezető, például kapna húsz darab kismalacot, el tudná adni? – Hát, kérem tisztelettel, úgy érzem, igen. – Hisz az volna tulajdonképpen az igazi, ugye, ropogós malac, igen, az ünnepekre." És hogy miért ilyenkor dukál a kismalac? A somogyiak szerint az újévi kismalac most túrja ide ormányával az újév szerencséjét. [kisiparos1]: "Valamikor úszómester vótam, eredeti szakmám fodrász és optikai csiszoló. Mint rokkant mást nem is tudnék folytatni. Hogyha nem szeretném, akkor nem kínlódnék vele, mert evvel kínlódni is lehet. Semmiből valamit csinálni. Mert ez semmiből van csinálva, kérem. Ezt mind kilós ruhából csináljuk eztet. Az álarcot? Hát annak régi múltja van, lehet vagy 100-150 év is lehet, kérem. Mert most is ugyanavval a technológiával csináljuk, de ez má' modern a technológia. Az álarcot akkor kezdem el, mikor a sparheltba begyújtok. Kézzel, sok gürivel. Itt maga a anyag jóformán nulla fillér. Itt csak az, ami számít, az a munkadíj meg az adó. Kreáltam egy újfajta kalapot. Már rég el tudtam vóna adni, csak nem mertem kivinni a piacra, nehogy a konkurensem lemásolja. Mi csibészek vagyunk, mi egyik a másikának nagyon szívesen lemásoljuk a holmiját. Hát ez az újfajta, hát kalap. 1973. december 30-án a Kolozsin a piacon fogom árusítani." [kisiparos2]: "Egy rugó van benne, ebbe a kígyósípba. Anyósnyelvnek is mondják ezt az egészet. Lehet, hogy az anyósoknak olyan hosszú, mert úgy körülbelül negyvenöt centi. Kézügyességet talán onnét kaptam ehhez a papírjátékhoz is, karosszérialakatos voltam a taxinál, s ottan a derekammal megrokkantam és így kértem iparengedélyt. Szilveszter. Arra készülünk végeredménybe egész évben. Bár vannak vídám búcsúk, vásárok, amibe szintén kis mértékben fogy és úgy a végén Szilveszterkor vagyunk végeredményben kész. Utána akkor az ember lesi az időjárást. Még valami van. Ha hétköznapra esik a Szilveszter, akkor nekünk szintén jobb, mivel az emberek má' benne vannak a hazamenetel által és amellett vásárolnak is. Ha szünnapokra esik, nem olyan jó, meleg szobából még egyszer kibújni. Inkább bekapcsolják akkor a TV-t és egész nap azt nézik." [Novotny Zoltán tudósítása]: "– A távbeszélő zsenge ifjúkorunktól az emberi lét végső határáig kísér. Legyen bár csevegés, pletyka vagy életbevágó ügy, a telefon híven közvetít. Egy hátránya mégis akad e kitűnő találmánynak, a vonal két végén legfeljebb hallják egymást, ami persze nem mindig baj. De örömhírt jelenthetek, mert ezután nemcsak halljuk beszélgető partnerünket, de kedvelt népszokásunk, a telefon látatóvá is tesz. Csak egy gombnyomás az egész, figyeljen csak Gizike! Nahát! Voalá! – Honnan beszél, Zoli? A Híradástechnika Szövetkezet kamerafejlesztési részlegéből adom tudósításomat, ahol minden készen áll arra, hogy ez az új technikai csoda a nagyközönség birtokába kerüljön. Szilveszteri tudósításomban ezért már a holnap lehetőségeit is meg tudom idézni ezen a különleges távolbalátó készüléken. – Kérem, én a házassági hirdetésre jelentkezem. „Délibáb egy életen át” jeligére. – Igen, én vagyok. Kisportolt, férfias, középkorú urat méltóztatott keresni? – Csinosnak mondott, talpraesett, okos, vidám úrilány vagyok. Hát akkor láthatnánk egymást? – Ez volt hajdan, így lesz majdan. – „Délibáb egy életen át” jeligére? Hát én volnék az kezit csókolom. – Öregem! Esküszöm, ha látnád, a sárga irigység apasztana. Egy tíz kilós harcsát fogtam egyszerű bottal! Ilyen …! – Halló! – Magfizikai Kutató? – Milyen számot hívott? – 351-534. – Mellé nyúlt. – Ne tegye le! – Tessék, parancsoljon. – Tessék mondani, mikor kapom meg végre a telefonomat? Már tíz éve várok rá. Azt se bánom má', ha csak beszélgetni lehet rajta. – Sajna, mi csak távolba látunk, a jövőbe nem. Egyet azonban biztosra vehet, egy hét múlva már 1974-et írunk. Fogadja jókívánságainkat! – Tudja mit, Boldog Újesztendőt Kívánok! – Mi is boldog újesztendőt kívánunk! – Hát máskülönben azt kívánom mindenkinek, hogy jól szórakozzon és egy Boldog Újévet az egész népnek. – Hát akkor húzzuk meg azt a farkincát, hátha így lesz jó szerencsénk az újesztendőben!"

Kivonatos leírás: