Elhangzó szöveg: Fock Jenő miniszterelnök vendégeként augusztus elején hazánkban tárgyalt Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök. A lengyel vendéget baráti beszélgetésre fogadta Kádár János is. Államfő vendége volt a hó elején Losonczi Pálnak, az elnöki Tanács elnökének is, Dr. Siaka Stevens Sierra-Leone elnöke. A megbeszélések végén egyezményeket írtak alá, s a tárgyalások közti szünetekben, kikapcsolódásképpen a magasrangú vendég többek közt meglátogatta a budai vár egyik nevezetességét, a Mátyás-templomot is. Hidat avattak augusztusban Csongrád megyében. Eddig Szegednél csak egy öreg, vasvázas híd volt. Amíg a gőzös pöfögött rajta, mindkét hídfőn motorosok, autósok, traktorosok százai idegeskedtek, mert csak úgy mellékesen, szinte kegyelemből kaptak, szó szerint "csöppnyi helyet" a hídon és ráadásul egyszerre csak egy irányban. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott idén az Alkotmány ünnepén. A közúti járművek végre tágas, "főbérleti" hidat kaptak. Egykor nagy állatvásárok színhelye volt a hortobágyi Hídivásár. Gyakran egész gulyák, ménesek, nyájak cseréltek itt gazdát. A nagyüzemi állattartással az ilyenfajta vásár már elvesztette jelentőségét. Egy időre meg is szüntették a Hídivásárt. Néhány éve azonban megpróbálják feltámasztani, idegenforgalmi látványosságként. Kérdésünk: ez a giccs-parádé, s ez a kocsmafesztivál vajon jól szolgálja-e a célt, az idegenforgalom fejlesztését? Kell-e a Hortobágynak ilyen cégér? Nem több-e az, amit maga a puszta nyújt? Augusztus hava uborkaszezon. De csak a konzervgyárakban. Idén egymillió hétszázezer kiló uborkát konzerváltak a vitamin ínséges télre. De nem volt uborkaszezon a művészi életben, sőt e tekintetben augusztus éppen, hogy igen mozgalmas volt. Mi három képzőművészünk tárlatát látogattuk meg. Az augusztusi kánikulában sokszázezren keresték a fel a vizek partját. Közel ezren szorultak orvosi segítségre a túlzott napozás következményei miatt. Néhányan kórházba is kerültek. Hiába, jóból is megárt a sok. Búzából idén a parasztság jó munkája nyomán jó termés született. De egyes északi megyékben a búza útójáért keményen meg kellett küzdeni. A hirtelen jött felhőszakadások a lápos területeket szinte mocsárrá változtatták. A sáros föld foglyul ejtette a búza-kombájnokat, sőt még a segítségül érkezett traktorokat is. Az aratást irányító országos szervek végül is felmentő sereget küldtek Szatmárba. A máskor ilyenkor még szunnyadó lánctalpas rizsarató kombájnok idejében megérkeztek, így a rossz időjárás sújtotta területeken sem veszett kárba az éves munka. [Andor Mariska néni, Radnóti László szinkron]: "- Megszitálom a lisztet, és akkor főzök krumplit, hajába főzöm. És akkor megpucolom, áttöröm, ahhoz csinálok olyan vizet, hogy az ne legyen forró se, az élesztőt meg eláztatom hideg vízbe, csak kicsibe. Azt akkor azt összekavarom, mikor azt összedolgozom, akkor beleöntöm az élesztőt, akkor még egyszer úgy átdolgozom. És akkor azt úgy hagyom, legalább 8 óra hossza kell neki, hogy megessen az a kovász, hogy az teljesen megérjen. Minél nagyobb kovászt teszek, annál jobb a tészta. Mikor látom a teknőbe, hogy most már megvan kelve, szakításra kerül a sor. Begyújtom a tüzet, s akkor szakajtok. Tepsibe sütöm. Kényelmesebb, mert akkor ugye, amikor öntöttük a lapátra, akkor csak visszaesett a kovász. Így meg a tepsibe betesszük, azt akkor olyan szépen maradt. - Gyöngyössolymoson mindenki csak úgy ismeri hogy Andor Mariska néni, aki kitűnő kenyeret tudsz sütni. Kitől tanulta? - Édesanyámtól. - Gyakran vállalkozik rá? - Hát minden héten sütöttem öt nagy kenyeret, mostanában már ritkán sütök, mert nem kell a családnak mostam. Üzletből hoznak." A helyszín Kispest, Vöröshadsereg útja. Egymástól néhány méterre egy pékbolt és egy közért. [Radnóti László, vevők szinkron]: "- Miért tetszik sorba állni? - Kenyérért. - És jobb itt a kenyér, mint 20 méterrel odébb a közértben? - Jobb, mert ezt itt most veszik ki a kemencéből. - Itt rendesen ki van adva és nem rakják a kocsiba is, és nincs összetörve. - Más a sütése. Itt egy egészen más kenyér van, mint ottan. - Vajon ez a kenyér, ami itt az állványokon látható, honnan kerül az üzletbe? - Kisfaludy pékségből, innen a 19. kerületből. - Itt ugyanazt a kenyeret lehet kapni, mint ott a közértben. - Nem, nem. - Nem hiszi el? - Nem. - És jó kenyér van, még hétfőn is meg lehet enni. Amit szombaton veszünk. Viszont máshol, meg amit veszünk, azt nem lehet. Az olyan, hogy már vasárnap nem lehet enni a kenyeret. - Az üzletbe 10 méterrel hosszabb úton szállítják. Mindössze 10 méterrel. - Nem, nem. - Itt az udvarban sütik mind a két helyre. - Az udvarban sütik, viszont itt van mindjárt, nincs összetörve a kenyér, frissen kapjuk, és jó kenyér van. Uram, ott a volt a vége és 10 percig álltunk itt kenyérért. Hát 10 percet rá lehet arra szánni, hogy jó kenyeret kapjunk. Nem? [Radnóti László, Pekár András szinkron]: "- A megszokás nagy jelentőséget játszik az életünkben. Megmondhatója ennek Pekár András, a Fővárosi Sütőipari Vállalat termelési igazgatója. - Igen, mert akár hiszi a tisztelt vevőközönség, akár nem, mind a két boltban azonos kenyeret árulunk." A liszt biológiailag élő anyag, s élő anyag maga a kenyér is. A kovásztól a kisütésig, sőt azután is él, dolgozik, változik. S a kenyeret emberek sütik. Emberek, akik közül az egyik jobban, a másik kevésbé figyel a munkájára, akik közül az egyik képzettebb, a másik kevésbé az. Nagy mennyiségű, egységesen jó minőségű kenyér csak a teljesen gépesített, automatizált sütödékből kerülhet ki. Ilyen a Szolnoki kenyérgyár. Még ez évben Budapesten is munkába áll két ilyen üzem. A cél az, hogy néhány éven belül szerte az országban minden üzletben egyformán jó, ízes és friss kenyér várja a vásárlót. Az idei esztendőben a negyedszázados alkotmánnyal együtt ünnepeltük az új kenyeret. A kecskeméti nagygyűlésen Losonczi Pált kínálták meg az új lisztből sült első kenyérrel.

Kivonatos leírás: