Elhangzó szöveg: A francia partoktól 200 km-es tengeri utat kell megtennünk, de az olasz csizmától csak 80 km választja el Korzikát, a szépség szigetét. Az örök tavasz egymás után vonzotta ide a föníciai, a görög, a karthágói, a római, a gót, végül az olasz hódítókat, akik 1768-ban eladták a szigetet XV. Lajosnak. A korzikaiakat azonban csak véres harcok árán sikerült leigázni. Ezen a földön az egyetlen igazán népszerű francia Napóleon, Korzika szülötte volt. 160.000 korzikai él hazánk területének mintegy egytizedén, csaknem teljesen a mezőgazdaságból. Valamikor híres volt bora, déligyümölcseinek zamata. Most a szegényparasztok olcsón eladják vagy egyszerűen elhagyják földjeiket, mert az megfelelő tőkebefektetés hiányában nem tudja eltartani őket. A feldolgozóipar is elmaradott, kezdetleges, ezért sokan másutt keresnek megélhetést. Javítaná a munkalehetőséget a sokféle ásványi kincs kitermelése, nemrég például olajat is találtak, de a kiaknázás eléggé korlátozott. A szigeten élők ellátását csak drága tengeri szállítással tudják biztosítani. Sokan, főleg a fiatalok elvándorolnak innen, s így a sziget lakóinak fele öreg. Bár itt évente minden lakosra két turista jut, az idegenforgalom sem teremt elegendő munkaalkalmat. A politikai hatások nehezen jutnak el a kis falvakba. A lovas postás nemcsak a magánlevelet hozza-viszi, a legutóbbi időkig levélben is lehetett szavazni. Így történhetett, hogy ezrekre rúgott a holt szavazók száma, lehetőséget teremtve a manipulációra. A választások előtt szaporodnak, utána pedig feledésbe merülnek az ígéretek. Franciaország legszegényebb megyéjében a bajokon sokféle módon szeretnének segíteni. Ezért van ma is erős befolyása az egyháznak. Más úton keresi a megoldást a szeparatista mozgalom. Legradikálisabb szárnya az utóbbi években 300 bombamerényletet követett el. A sziget gazdasági helyzete azonban ezzel nem javul. A megoldást legtöbben nem az elszakadásban, hanem a sziget hátrányos helyzetének mielőbbi megszüntetésében látják.

Kivonatos leírás: