Elhangzó szöveg: Bár a bizonyítékért nem kell egészen Algírba menni. Elég, ha lemegyünk a magyar főváros aluljáróiba. Valamikor régen legfeljebb ilyen sötét csövekben kanyarogtunk a felszín alatti pesti alsó világban. Így volt, amig felső körök, vagy évtizede el nem határozták, hogy az alépítmények kiszélesítésével megsegítik az egyre feltűnőbben alkalmatlan közúti kereszteződéseket. Amikor elkezdték felülről építeni az új aluljárókat, bár közlekedni se fent, se lent nem lehetett, fellélegeztünk. Felismertük ugyanis, milyen igaz, hogy odalenn minden egyszerűbb lesz. És amikor az első felépült ott alul: minden nagyszerű lett. Igaz, feltűnt eleinte néhány feltűnési viszketegségben szenvedő alvilági alak, de ezeket a határozottan fellépő felsőség alkalmasint alkalmasabb helyekre tanácsolta, mert eltűntek. Azóta párszor még feltúrták, sőt turkálják még ma is itt-ott fővárosunk talaját, de ahol már lehet, kényelmesen berendezkedtünk újkeletű alsó fertályainkon. Fel sem tételeztük korábban, hogy ennyi mindenre alkalmas egy aluljáró! Hát még amióta az összkomfort érdekében felszerelték a legremekebb alkalmatosságokat. Feltehető, akadnak néhányan, akiknek nem tetszik, hogy így alulra szorultak, de felvilágosodott állampolgár tudja, nem törvény alul maradni. Sőt ellenkezőleg: akkor lépünk feljebb, amikor akarunk. Csak azzal persze jobb előre számolni, hogy odafenn erős a fény!

Kivonatos leírás: