Elhangzó szöveg: Amikor művészetről beszélünk, legtöbbünknek valami ünnepi, valami egyszeri nagy élmény jut eszébe. Csak kevesen gondolunk arra, hogy mindennapi használati tárgyaink ugyanolyan, vagy tán még nagyobb hatású formálói ízlésünknek, mint valamely nagyhírű alkotás. A formatervező művésznek célja és feladata, hogy környezetünkben megteremtse a harmóniát. De ez a harmónia nem csupán a tárgyak szépségét jelenti. Tárgyainknak a célszerűség követelményeinek is meg kell felelni. A házgyári konyhában például a hagyományos edények terjedelmesebbjei nem férnek el a modern szekrényben. A kisebb tárgyak, mondjuk, a poharak elférnek, de annyiféle van belőlük, hogy emiatt okoznak külön gondot. A rosszul elrendezett, ötletszerűen egymás mellé rakott berendezés a konyhában a legegyszerűbb étel előkészítését is fáradtságossá teszi. A tervezés feladata, hogy rendet teremtve az összevisszaságban segítsen ezeken a bajokon. Ennek a követelménynek jegyében kezdte meg kísérleteit az ipari formatervezők, tudományos kutatók, ipari és kereskedelmi szakemberek csoportja. Háromesztendős munkájuk eredményét, a házgyári konyha-programot az őszi BNV-n láthattuk. A program a konyhát úgy fogja fel, mint otthoni munkahelyet, ahol mindegyik tárgynak, berendezésnek meg kell, hogy legyen a maga célszerű formája és helye. A vásáron kiállított három konyha a fejlesztés lehetőségeit mutatta be. A kísérlet sikerült. Az egymáshoz illő, jól használható tárgyak rendszere létrejött. Ám a vásár végén minden tárgy visszakerült a tervezőkhöz, gyártókhoz. Most őszintén szurkolunk, hogy a konyhaprogram további útja sima legyen, és eredményeit mihamarabb az igazi konyhában láthassuk viszont.

Kivonatos leírás: