Elhangzó szöveg: És most: Debrecen. A Debreceni Csokonai Szinház művészei még távolibb múltból merítették új vállalkozásuk ötletét. Rencz Antal, az előadás rendezője ezt mondja erről. [Rencz Antal]: "Szeretnénk a hagyományos színházi keretekből kilépni, s a kőszínházból a városok, községek, falvak utcáira, tereire, majálisaiba eljutni, a színházak reflektorfényét napfényre cserélni és erre a legalkalmasabb formát a vásári komédiák biztosítják nekünk." (Reviczky Gábor szinkron előadás:) " – Na, látom, hiába kürtölök. Süketek vagytok, mint a tök. – Petruska, miattad sírok! Jaj! Jaj, de drága vagy! Édes, aranyos Petruska. – Hát a fiatalúrral csak nem kapunk össze egy ilyen kis semmi zsacskón! A fiatalúrnak, megölel a fiatalúr. Hát éngem fog megölelni. Gyere Pista! Rúgd oldalba ezt a bibas csalót! Fiatalúr, persze, jó barát a fiatalúr. Druzsba, druzsba!" [Rencz Antal]: "Ez a színház azt szeretné megoldani, hogy a tájoló előadások ne egy szükséges rossz produkció legyen, hanem olyan, amely bármilyen közegben élni tud. Tehát nem kötődik föltétlenül a kőszínház színpadi méreteihez. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen tájoló vásári színház közvetlenebbül részt tud venni az emberek életében, az egyes ünnepi alkalmakkor mi föl szeretnénk lépni, így fölléptünk május 1-én, az Ünnepi Könyvhét alkalmából, a Gyermeknapon, remélhetőleg föllépünk hortobágyi vásáron, augusztus 20-án, mintegy kihasználva az ünnepi alkalmaknak azt a tulajdonságát, hogy az emberek egy emelkedettebb, játékosabb hangulatban vannak és igényelik a közösségi élményt."

Kivonatos leírás: