Elhangzó szöveg: Pomáztól nincs már messze Barcelona. Legalábbis, ha úgy repül velünk a gép meg a busz, mint ezzel a nemzetközi turistacsoporttal, amelyben az IBUSZ is részt vesz. Barcelona ott van, ahol Kolumbusz Kristóf egy oszlop tetejéről mutat a nyílt tenger felé, s ahol a kikötő hullámaink híres, aprócska hajójának, a Santa Maria-nak hű mása ring. Ahonnan Kolumbusz elindult, ma Európa egyik legnagyobb kikötője. Indulunk mi is, csakhogy mi kelet felé és a Belorusszia fedélzetén. Ez a szovjet luxushajó könnyedén hátára vehetne a Santa Mariát. Vízkiszorítása 16.000 tonna. Hossza a Népstadion játékterével vetekszik. Magassága hat emelet, óránként negyven kilométert fut a Földközi-tenger vizén. A régi pesti vicc szerint ebből már tudható, hogy a kapitány épp 51 éves, s aki rendkívüli vendégszeretetével már az út elején megkedveltette a soknemzetiségű utaskolóniával. A hajó tíz fedélzetén a magyar utasokon kívül tíz ország turistái: többek között szovjetek, spanyolok, olaszok, franciák, lengyelek, nyugatnémetek utaznak teljes biztonságban és kényelemben. Ebben az úszóvárosban unatkozni nem lehet. Esténként a táncparketten fonódnak szorosabbra a "nemzetközi kapcsolatok". Nappal a kapatos műugrók ellen hálóval védett fedélzeti medencében hűtőznek a 40 fokos forróságban áthevült utasok. S akinek kevés lenne a környezet szubtropikus hőfoka, féltucat edzőpályán fűtheti magát tovább. Feltűnik a part: a híres turistaparadicsomé, a hírhedt flottabázisé. Máltába érkeztünk. A Belorusszia kiköt és mi a Földközi-tenger egyik legszebb, és a NATO-csatahajók jóvoltából némiképp baljós panorámájában gyönyörködhetünk. Az államfő, Dom Mintoff munkahelye ez a palota. Most ürest. Magasrangú lakója is üdül valahol. Máltán van még konflis és van "balra tarts" - de nem a politikában. Megyünk, utazunk tovább. A hosszú tengeri út végén Pireusz, Athén kikötője, a görög part. Innentől az út már a szárazföldön át vezet hazáig.

Kivonatos leírás: