Elhangzó szöveg: A Velencei-tó mentén, amerre az autósok az M7-esen 120-as tempóban száguldanak el, négy kisközséget látogattunk meg. Ezúttal azt kutattuk, milyen szórakozási és kulturális lehetőségek várják az itt lakókat. Sukorón nemrégiben nyílt meg az új művelődési ház. A szomszédos Nadapon és a közös közigazgatósághoz tartozó harmadik községben, Kápolnásnyéken már régóta jól működik hasonló intézmény. A közös tanács székhelyén, a tó nevét adó Velencén nem találtunk művelődési házat. Ezzel szemben találtunk egy követésre méltó kezdeményezést. Galéria egy néhányezer lakosú településen: ez igazán nem gyakori jelenség. Pedig a sikere, amit szemléletesen bizonyit az állandóan nagyszámú látogató, nagyon is indokolja létét. A kis galériának, ahol második éve váltják egymást a színvonalas tárlatok, figyelemre méltó előtörténete van. [Bod László festőművész]: "Tíz évvel ezelőtt találtunk erre a kápolnaépületre. Rendkívül elhanyagolt állapotban volt. S akkor felötlött bennünk az a gondolat, hogy ebből lehetne egy kis kiállítóhelyiséget csinálni, barátaimmal, festőkkel, grafikusokkal, mindenféle népséggel, meg a helybeliek segítségével nekikezdtünk és tető alá hoztuk. Hosszú idő telt el azóta, tavaly megkezdtük a kiállítások rendjét, ez a hatodik kiállítás, ami itt folyik igazán nagy érdeklődés mellett és örülök annak, hogy a falunak adtunk egy kis kulturális csemegét ezzel a kiállítással." [Farsang József tanácselnök]: "Nagy örömünkre szolgál ez a kápolna, bizonyos mértékben helyettesíti a művelődési házat, mert sajnos a négy községet magába foglaló nagyközségünkben éppen a legnagyobb községünk, Velence, a székhely a legmostohábban ellátott kulturális intézményekben. Havonta rendezünk itt újabb kiállításokat, tárlatokat, sőt esetenként ez a kis kápolnahelyiség ad lehetőséget ifjúságunknak különböző irodalmi tevékenységek gyakorlására, kibontakoztatására."

Kivonatos leírás: