Elhangzó szöveg: Az államalapító István király koronája több évtized elteltével az Egyesült Államokból visszatért Magyarországra. Súlya a szövetrésszel együtt 2.056 gramm. A drágakövek értéke egy 1882-es felmérés szerint 3409 akkori arany forint. A Koronát rendeltetésszerűen IV. Károly és felesége Zita királyné koronázásakor használják utoljára. Az I. világháború kellős közepén, 1916-ban költséget nem kímélve zajlik Budapesten e furcsa ceremónia a feldiszitett Mátyás-templomban és környékén. „A magyar Szent Koronával való megkoronáztatásunk örömnapján szívből köszöntjük kedvelt Magyarországunk hős katonáit és kitartó hűséges népét. Zita, Károly.” Károly és Zita mellett ott látható a kis trónörökös is, aki jelenleg dr. Habsburg Ottó néven az Osztrák Köztársaság állampolgára. A koronázás nagy pompával megy végbe. A megjelenő diplomaták, akiknek száma a háborúra való tekintettel korlátozott - elragadtatással nyilatkoznak. Görög követ: „Egy nagyszerű múlt festői hagyományai újjáéledve a modern és finom civilizáció keretei között, valóban szerencsés kapcsolat.” Sziámi követ: „Gyönyörű volt a koronázás. A magyar nemzet egész nagysága bontakozott ki benne.” A legfontosabb aktus következik: a király esküt tesz a haza, értsd a nemesség alkotmányára. Még nem tudhatja, hogy két év múlva a győzelmes forradalom megfosztja majd koronájától, és amikor a forradalom bukása után ismét megkísérli a visszatérést az akkor már hatalom lévő Horthy fegyverrel űzi ki az országból. IV. Károlyt az Antant Madeira-szigetére internálja, ahol csakhamar meg is hal. A koronázási szertartás főszereplőjének aprócska fején elég különösen hat a kétkilós bő korona. IV. Károly a 63 vármegye és a 24 törvényhatósági jogú város földjéből, félmillió korona költséggel összehordott mesterséges dombra vágtat, és az ország kardjával, a haza védelme jeléül, a négy égtáj felé suhint. Természetesen nem csupán a koronázási aktusok vannak tele sajátságos szimbólumokkal, hanem maga a korona, a szent ereklye is jelkép. Gróf Ambrózy Gyula koronaőr: "A szent koronához fűződő tannak, amely szerint a korona teste az ország, tagjai pedig a rendek az a legfontosabb tétele, hogy a királynak nincs több hatalma, és nincs több joga, mint amennyivel a nemzet, a nemesség őt felruházza." A koronát ezen a domborművön II. Szilveszter pápa adja át István magyar király követeinek. Ezzel a jelképes aktussal fogadják be a pogánysággal szakitó magyar királyságot Európa keresztény országai közé. István királyt már koronával a fején ábrázolja a Képes Krónika Nagy Lajos-kori miniátora. A korona mint a hatalom megtestesítője és jelképe, már a korai időktől kezdve a viszály almájává válik. Főszereplője annak a történelmi jelenetnek is, amelyben Endre király válaszút elé állítja öccsét Béla herceget, hogy a kardot vagy a kormát választja-e. Bélára, ha az arany fejdisz után nyúl, halál vár. Ő azonban óvatosabb, és a hercegség jelképét, a kardot választja. Így hát a függöny mögött rejtőző orgyilkosok nem jönnek elő. A koronán látható kereszt elferdülésének több változata is van. Az egyik szerint egy XIII. századi hatalmi harc idején a koronát egy párna alá rejtik, majd véletlenül ráülnek. Valószínűbbnek tűnik egy másik magyarázat, amely szerint az országból menekülő Ottó király elveszti a koronát, s mire másnap megtalálja, a kereszt már elferdült. 1784-ben II. József a kalapos király a bécsi kincstárba viteti. A híres rendeletet néhány évvel később a haldokló király egy tollvonással eltörli. Gróf Hadik András tábornagy: "A török háborúból betegen, testében a halál csirájával hazatért, elkeseredett császár, makacs ellenállás után végre beleegyezett a Szent Korona Magyarországba leendő visszavitelébe." A kiegyezés után 1867-ben, Ferenc Józsefet Budán megkoronázzák. Ismét egy jelkép. 1848 végső látványos megtagadását jelenti a káprázatos pompájú koronázás. Jókai Mór: "Maga a koronázási szertartás egy óráig tartott. Az esztergomi hercegprímás kente föl a király homlokát, s gróf Andrássy Gyula miniszterelnökkel együtt helyezé fejére Szent István koronáját... Ezalatt Liszt Ferenc koronázási miséjét zengette a templomi chorus... [Az eskü letétele után az apostoli király leszállt az emelvényről, felült a lovára, s a diszmenet a koronázási domb felé vonult... A király bizton ülve a nyeregben fordítá a paripáját a világ négy sarka felé, megtéve a hagyományos négy vágást Szent István pallosával, annak jeléül, hogy ezt az országot bármely oldalról fenyegető ellenség ellen is meg fogja védeni..."] A szigorú előírások értelmében a koronát a két koronázás között elzárva tartják. Tudományos szempontból megvizsgálni is csak két alkalommal lehetséges: egyszer a múlt század végén másfél napig, egyszer pedig 1938-ben, másfél órára. Az utolsó magyar király 1916-os koronázása, majd a Tanácsköztársaság győzelme és bukása után, az ellenforradalmi Horthy-rendszerben a korona történetének is új korszaka kezdődik. 1928-ban a Filmhíradó mutatja be gróf Károlyi Gyula koronaőr beiktatását és eskütételét. A két koronaőrt, egy katolikust és egy reformátust az Országgyűlés választja meg. Mindkettő egy-egy kulccsal rendelkezik az elzárt koronához. Később egy harmadikat is készítenek, amelyet a mindenkori miniszterelnök kap kézhez. Gróf Ambrózy Gyula koronaőr: "Lehetetlennek találtam, hogy a Miniszterelnökségen legyen őrizve a páncélszoba összes kulcsa... Hisz amig mi, egész életünkre választottak a nekünk átadott kulcsokat azon tudatban őrizzük, hogy a koronához nélkülünk nem juthat senki, sőt mi is csak közös egyetértéssel, addig a miniszterelnök egymaga is bármikor bejuthat oda." 1938, István király halálának 900. évfordulója, ismét csak remek alkalom a nacionalista hullám felkorbácsolására. „Ezer év dicsősége sugárzik róla, tíz évszázad fénye lobog belőle. Ragyogása hirdeti, hogy amiben megtestesült, az maga az örök magyarság, az európai hívatás, az ősi küldetés, az új ezer esztendő.” Horthy is ünnepel. A király nélküli királyság intézménye Horthynak hosszabb időn keresztül megfelelő, hiszen kormányzói és legfőbb hadúri minőségében majdnem uralkodói jogokat élvez. Református vallása miatt is nehézségei lennének királlyá koronázásával. Ennek ellenére uralma vége felé dinasztikus terveket sző. Filmünk azt a ritka eseményt mutatja be, amikor a korona látható. 1938-ben az Eucharisztikus Kongresszusra készítik elő, hogy Pacceli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa is imádkozhassék előtte. Az ország történelmének mélypontján, 1944 őszén, ezt az eseményt jelenti a Magyar Filmhíradó. „Szálasi Ferenc miniszterelnököt az Országgyűlés nemzetvezetőnek választotta. A nemzetvezető az Országgyűlés két házának a királyi palota márványtermében tartott együttes ünnepi ülésén, a Szent Korona előtt tette le esküjét.” A Szálasi rémuralom végnapjaiban, a koronát, a menekülő nyilasok, egy Pajtás nevű ezredes vezetésével, vonaton, majd teherautón viszik nyugatra. Az amerikai hadsereg nemsokára elfogja a menekülőket, de a páncélládában semmit sem találnak. Kiderül, hogy Pajtás a koronát kiemelte ládájából, s egy hordóba helyezve elásta a Salzburg melletti mocsaras területen. Mire az amerikaiak rátalálnak, a korona aranyszövet része már teljesen szétmállott. A korona legközelebb 1948-ben hallat magáról. Spellman New York-i bíboros levelet ír, Patterson hadügyminiszternek, amelyben kéri, hogy az amerikai kormány adja át a magyar koronát a pápának. 1951-ben Kelleher, amerikai művészettörténész, - akinek módjában áll a koronát behatóan tanulmányozni - vaskos kötetben számol be róla: "A világ műkincseinek hozzávetőlegesen egyötöde 1945-ben a győztesek kezébe került Európában. A zsákmány zömét az amerikai hadsereg a wiesbadeni gyűjtőhelyre vitette. 45’ nyarának végén a magyar korona is megérkezett. Jó társaságban volt: a porosz király koronaékszerei, Nofertiti feje egy német múzeumból, lengyelországi egyházi kincsek stb-stb." A korona történetében először külföldi tudósok is tanulmányozhatják. Akkoriban több amerikai vizsgálja meg, mint ahány magyar egész történelme folyamán. Egy amerikai vidéki lap 1965-ben megírja, hogy a koronát a Kentucky állambeli Fort Knox-ban, az Egyesült Államok aranykészletével együtt őrzik. A londoni Times-ban 1971 májusában Taylor angol történész megállapítja, hogy az Egyesült Államok kormányának semmiféle jogcíme nincs a koronaékszerek visszatartásához. International Herald Tribune (1977 november): "A korona visszaadásával további javulás várható a két ország kapcsolatában." Bár a visszatért koronával senkit sem fognak többé megkoronázni, a Magyar Népköztársaság megbecsüli, és olyan ereklyeként fogja őrizni, amely része és jelkepe is az ezeréves magyar államiságnak.

Kivonatos leírás: