Elhangzó szöveg: Aki soha nem is járt Debrecenben, a dalból gyerekkora óta az is tudja, hogy oda kéne menni. A vendégszerető, nagy múltú alföldi város minden vendéget igaz barátsággal, szeretettel várja. [Riporter, gyerekek szinkron]: „- Kinek adjatok ezeket a szép virágokat? - Kádár János bácsinak. – Tudjátok-e ki a Kádár bácsi? - A Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára. – Ki mondja köszöntőt? - Én. - Elmondanád, hogy hangzik? Hajdú-Bihar megye kisdobosai és úttörői nevében szeretettel köszöntjük Kádár János bácsit! Kívánjuk, érezze jól magát Debrecenben és megyénkben!” [Megyei politikus szinkron]: „Kedves Kádár elvtárs! Örömmel, nagy szeretettel köszöntöm a Hajdú-Bihar megyei, és a Debrecen városi pártbizottságon dolgozó kommunisták nevében. Fontos és kiemelkedő számunkra ez a látogatás, mert kifejeződik benne a párt központi bizottságának, a politikai bizottságnak, és személy szerint Kádár elvtársnak a kitüntető figyelme, ami mindennapos munkánk iránt.” A nótabeli pulykakakas jelkép is. Debrecen és Hajdú megye mindig is mezőgazdaságáról, állattenyésztéséről volt híres. Igaz, 18 ezer hektáron gazdálkodó országos kihatású termelőszövetkezettel csak az utóbbi évtizedekben dicsekedhet. [Nádudvari nő szinkron]: „Nádudvari szokás szerint köszöntjük Kádár elvtársat, kenyérrel és borral. Különösen izgatott vagyok, mer még én személyesen nem találkoztam Kádár elvtárssal. Nagyon örülök, és nagyon boldog vagyok, hogy én adhatom át a szerény ajándékunkat.” [Nádudvari férfi szinkron]: „Növénytermesztési brigádvezető vagyok, tsz-tag vagyok húsz éve. Hogy miért éppen rám esett, erre nem tudok válaszolni. Örülök neki, hogy énrám került a sor.” [Fogadó bizottság, Kádár szinkron]: „- Itt találkozunk ám Nádudvaron. - Köszöntöm a Kádár elvtársat nagy szeretettel Nádudvaron! Érezze jól magát! - Szóval a határt fél 10-kor léptük át… - Párttitkár elvtárs, KISZ-titkár elvtárs. - Tisztelettel és szeretettel Köszöntjük A Kádár elvtársat! - A Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagsága nevében szeretettel, és örömmel üdvözlöm Kádár elvtársat! - Friss kenyér köszönöm szépen!” [Szinkron]: „Itt a telepen 40 000 szülőpár pulyka van, és évente két és fél millió kis pulykát adunk el a partner gazdaságok részére. Kilenc partner van, ők 13-14 hétig nevelik, utána a feldolgozóiparhoz kerül, és nagy része exportra, mint egy 97 százalék keleti és nyugati exportra kerül. Debrecen közelében nevezzük, debreceni pulykakakasnak.” A Nádudvari Vörös Csillagban 80 felsőfokú képzettségű szakember dolgozik. A kísérleti telep ezer hektárján a világ csaknem minden fő búzafajtáját vizsgálják, miként viselkednek a hazai körülmények között. Ám Debrecen, az egykori mezőváros ma már ipari város is. A 25 éves, - és ma is folyamatosan fejlődő - Gördülőcsapágy gyárral a legkorszerűbb ipar is jellemző vonást rajzol a város arculatára. A gyárlátogatás végén a szocialista brigádok vezetőivel beszélgetett Kádár János. [Kádár János szinkron]: „A szocialista brigádvezetőkkel való találkozó, ahol én hallgattam és figyeltem, az igazgató elvtárs bevezette, és vele együtt összesen tizennégy ember felszólalását hallgattam végig 50 perc alatt. És értelmesen fejezték ki magukat, és mindegyik mondott valamit.” Az estét - fehér asztal mellett - a megye vezető értelmiségének körében töltötte a párt első titkára. [Szinkron]: „Mélyen tisztelt Kádár elvtárs! Engedje meg, hogy a város és a megye értelmiségi dolgozói nevében őszinte tisztelettel, és igaz, meleg szeretettel üdvözöljem önt, és megköszönjem, hogy módot adott arra, hogy a város és a megye értelmisége is találkozhat önnel, és hogy módunkban lesz eszmecserét folytatni számunkra fontos, de talán az országunk szempontjából is fontos kérdésekről.” [Kádár János szinkron]: „Bocsánatot kell kérném, mert a vacsora szervezőit nem egészen pontosan értem, hogy vacsorázni ültünk össze, vagy ülést tartani. Én is kaptam egy meghívót, ott vacsora volt írva, ahol hát persze régi magyar szokás szerint, hát azért pár szót természetesen szólunk, de talán ilyen részletesebb tárgyalásokba most ne bocsátkozunk. Bodnár akadémikus azt mondta, hogy néha türelmetlenül fognak ösztökélni minket, hogy a programnyilatkozatba vallott célunkat hát érvényesítsük már, hát akkor én is azt mondom, hogy kölcsönösen ösztökéljük egymást.” A földszintes Debrecen, a néhai cívisváros külsőségeiben is tűnőfélben van. Két esztendővel ezelőtt kezdődött az a munka, amelynek eredménye a már átadott 2300 új lakás, és amelynek végén az ötéves terv befejezésekor, egy egész új városrészben csaknem nyolc ezer új lakásban laknak majd új lakók. Az egyik új, 14 emeletes lakóház tetőteraszáról tekintette át a vendég, és a kíséretében lévő két központi bizottsági osztályvezető, Katona István és Grósz Károly Debrecen-Újkert formálódó képét. A szomszédos új lakótelepet - ha furcsa is - Vénkertnek hívják. A félrevezető név ellenére itt minden egészen fiatal. A szépszámú vénkerti gyermekek nagyszerű, minden fontossal felszerelt iskolájába is elkalauzolták a házigazdák Kádár Jánost. Csak a kiemelkedő vendégek tiszteletére szólal meg a 400 éves református kollégium Rákóczi harangja. A történelmi falak közt Bartha Tibor református püspök a vendéglátó. Az Aranybika Szálló Bartók termében gyűltek össze a megye párt-, állami- és tömegszervezeti aktivistái. Az oldott hangulatú eszmecserében szóba került a megye, az ország, a világ sok fontos kérdése. [Kádár János szinkron]: „Szükséges az ifjúsággal való megfelelő foglalkozás, mer amikor általában a párt nagy energiával és figyelemmel törődik azzal, hogy társadalmunk szocialista vonásai erősödjenek, és ilyen értelemben, és ilyen módon dolgozunk a felnőtt lakosság körében, akkor, ha azt kívánjuk, hogy a szocialista társadalom vonásai erősödjenek, akkor azokkal is foglalkozni köll, akik mihamar nehány éven belül ugye, az idősebb nemzedék nyomdokaiba lépnek. Különben egy törés állhat be. Itt, én gondolom ilyen nem lesz nálunk, de a megfelelő mértékben foglalkozni kell a fiatalokkal. És nagyon könnyű tulajdonképpen a fiatalokkal szót érteni, hogyha a fölnőtt emberek vagy akár az idősebb emberek is vissza gondolnak arra, hogy ők milyenek voltak, amikor fiatalok voltak. Minden sürgős volt, mindent komolyan vettek, az öregeket hát kritikusan nézték, és azt mondja minden fiatal, hogy majd ő megmutatja, hogy hogyan kell a világot formálni és alakítani. Mi azt mondjuk, hogy helyes, de a világnak szocialistának kell lenni, és ők, majd ha tudják, akkor még szebb szocialista gyakorlatot építsenek ki, semmiféle irigység bennünk ilyen tekintetben nincsen.”

Kivonatos leírás: