Elhangzó szöveg: [Hollósi Frigyes:] „Mert minden év többet beszél a múltról, a hősökről, akiknek sikerült, a vértanukról, akikbe került, s a leckéről, a jobban megtanultról.” (Gábor Andor) [Dr. Lakos Sándor a Társadalomtudományi Intézet igazgatója [szinkron]: „Kedves elvtársak! Ebben a hónapban ünnepeljük a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulóját. A munkásosztály forradalmi élcsapatának megszerveződése hazánkban előjele, és kezdete is volt a Magyar Tanácsköztársaság nem sokkal később bekövetkezett győzelmének. Ily módon ez az összejövetelünk is szervesen illeszkedik az ünnepi emlékezések sorába.” [Kádár János az MSZMP KB első titkára szinkron]: „Mi, magyar kommunisták mindig azt vallottuk pártunkról, hogy eszköz, fegyver a munkásosztály, a magyar nép szolgálatába. De ahhoz, hogy a párt az osztályharcba soha ki nem csorbuló fegyverré váljék, és az is maradjon, ahhoz mindig kellettek olyan emberek, akik önzetlenül és áldozatkészen, akár életük árán is szolgálták a párt ügyét.” [Mozgalmi dal szinkron]: „A proletár áldozata vér. Rúgják, hogyha enni kér. Mint a barom szenved ez a nép, Nyúzzák mindenféleképp. Jöjj bátran a vörös zászló alá, Dönts porba mindent, ami burzsoá! Gyáva, aki tűr ezután még Félti rongyos életét! (…)” „Százharminchárom nap. Amikor minden a miénk volt! Hibáiban is a mi betelt időnk. Levegőnk, vérünk, csontunk, izmunk, idegünk! Örök biztatónk. Parancsoló jelünk!” (Komját Aladár) „A város peremén, ahol élek, beomló alkonyokon mint pici denevérek, puha szárnyakon száll a korom, s lerakódik mint a guanó keményen, vastagon. Lelkünkre így ül ez a kor. És mint nehéz esők vastag rongyai mosogatják a csorba pléhtetőt - hiába törli a bú szívünkről a rákövesedőt. Moshatja vér is - ilyenek vagyunk. Uj nép, másfajta raj. Másként ejtjük a szót, fejünkön másként tapad a haj. Nem isten, nem is az ész, hanem a szén, vas és olaj, a való anyag teremtett minket e szörnyű társadalom öntőformáiba löttyintve forrón és szilajon, hogy helyt álljunk az emberiségért az örök talajon.” (József Attila: A város peremén) „Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapanyél; kinek bajszán nem billeg morzsa, ki sötét gondok közt henyél…” (József Attila: Mondd, mit érlel…) Megvallattak, hogy vérzett a húsunk, Elvtársunk ki még sétálsz, mint a fény, gondolj reánk, kik fel-le futkosunk és messzenézünk cellánk szögletén. Lágyult az izmunk, fekhelyünk kemény, eledelünket kiköpi a szánk, gyomor- s tüdőbajt ítéltek reánk, s ha nem pusztulunk, elpusztítanak. Még harcolunk, de testünk oly sovány. Testvér, segítsd a lebukottakat.” (József Attila: Lebukott) „...S hol táborokba gyűlt bitangok verseim rendjét üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedübögni rímeit. (József Attila: Ars poetica) „Az ember dolgozni akar, vasat hajlít, falat emel, cipőt, ruhát varra, verset ír, gyógyít, tanit, erdőt nevel. Volt éveinek roncsain merengjen, kinek szíve vén - mi dolgozunk! Nekünk húgunk, édes testvérünk a remény! Mi békét, munkát akarunk, hogy rendbehozzuk birtokunk: a Földet, mindenik hazát, ez a mi dolgunk és jogunk. A mindenség homlokzatán napnál is fénylőbben ragyog Tervünk órája: méri a percet, évet, évszázadot!” (Zelk Zoltán) [Kádár János szinkron]: „Énekeljük, hogy ez a harc a végső, de úgy látszik az egyes csatákra vonatkozóan, még egy néhány hátra van. De azért amióta ez a dal hangzik a világba, azóta a világ megváltozott, és továbbra is abba az irányba fog változni, ahova halad az utóbbi hatvan esztendőben. És tulajdonképpen az, hogy az emberiség nem egy öngyilkossági perspektívával köll, hogy szembenézzen, ezt is a szocialista világrendszer létének köszönheti. És annak, hogy most együtt van és összetalálkozott, hogy a szocializmusért, a társadalmi haladásért, a békéért harcolni, egy azon erők harcolnak és egyetértésben és összefogásban.”

Kivonatos leírás: