Elhangzó szöveg: A miskolci május a Rövidfilmfesztiválé. A Filmhíradó ilyenkor, immár hagyományosan, a városról, a megyéről tudósit. Borsodról, amelynek városnevei: Diósgyőr, Ózd, Leninváros, Kazincbarcika a magyar nehéz- és vegyiipar nagy múltját, fejlődését, biztató jövőjét idézi elénk. De amelyről kevéssé tudjuk, a gazdasági előrelépés milyen szellemi energiákat éltet, mozgat és lendít mozgásba. [Bükki Béla iparművész]: "Borsod-Abaúj-Zemplén megye az tulajdonképpen Borsod, Abaúj, Zemplén megyékből áll, három holt megyéből, valahogy mindig a Borsod volt az ami, ami fontosabb." [Tenkács Tibor festőművész]: "Magunkra terelhetjük az ország és a közvélemény figyelmét. Erre nagy szükség volt, mert, hát, aki hosszabb ideje itt él Tokajban, az láthatja, hogy eléggé elesett ez a régen városka, ma nagyközség." [Tóth Elek tanácselnök, Emőd]: "Véleményem szerint a lakás az mindenképpen termelőerő. Megpróbáltuk megfogalmazni egy szocialista település tartalmát és ennek külső megnyilvánulásait." [Feledy Gyula, Kossuth-díjas grafikus, Miskolc]: "A gazdasági mutatók önmagában egy város jövőjét nem alapozzák meg, azt hiszem, hogy alkati adottságok miatt hiányzik belőlem a lokálpatriotizmusra való hajlam." [idős népdalénekes asszony]: "A nádasdi dobogós híd alatt, selyemszoknyám megakadt, elszakadt…" [dr. Nemcsik Pál tudományos kutató, Borsodnádasd]: "Borsod megye életében meghatározó jelentősége volt annak az ötvenezer munkásnak, amely a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság keretében dolgozott, élt, szórakozott, művelődött a századfordulón." [idős népdalénekes asszony]: "…nem visz el, gyároslegény…" [dr. Nemcsik Pál tudományos kutató, Borsodnádasd]: "A munkásosztály kulturális hagyományait nem lehet elszigetelten szemlélni, vizsgálni, feltétlenül a magyar történelmi múltba ágyazottan és a paraszti néphagyományba is ágyazottan kell felmutatni azokat a sajátos vonásokat, amelyek ennek az új társadalmi rétegnek az életében megmutatkoznak. Borsod, Heves, Nógrád megye a vidéki magyar munkásosztály bölcsője, gazdag anyaggal mutatja be azt az életmódot, azt az új szemléletet, azt az új minőséget, ami az új társadalmi osztálynak az életében kialakul. Ehhez a huszonnegyedik órában járunk, hogy ezt feltárhassuk, s mindent el kell követnünk, hogy ennek a értékeit felszínre hozzuk, és a mai ember számára is érthetővé, világossá, követendő példává tegyük." [idős népdalénekes asszony]: "Szabadságot kérek a céhmestertől, de megmosom a kezemet a babliszttől, kék cédulát kérek a céhmestertől…" [Bükki Béla iparművész]: "Hollóháza a Zempléni hegyvidéknek egy régi ipari települése. Körülbelül, hogy ha az évszámokat néznénk, olyan kétszáz évre datálhatnánk vissza a települést, maga a gyár úgy született meg, hogy egy régi üveghuta átalakult kőedénygyárrá, amely kőedénygyár valahol ennek az egész felvidéki résznek a kultúráját is jelentette. Hollóháza híre, hogy giccsgyártó, ez körülbelül a hatvanas évek tájékán, néhány újságcikk és egyéb alapján született meg. Ez tulajdonképpen a feladatainkból következett. A hazai piacot elláttuk. Az, hogy a piac mit kért, azt erősen meghatározta, hogy mit gyártunk. Úgy érzem, hogy most, a 70-es években, 72-73 tájékán megindult egy olyan folyamat nálunk, egyáltalában Magyarországon, és akkor nem Hollóházáról beszélek, amely a gyártásunkat valahol úgy korszerűsíti, hogy a európaihoz, vagy a világszínvonalhoz valamelyest közelítheti. Mostanába már vannak olyan termékeink, amelyeknek a gyártásával, forgalmazásával még vannak ugyan problémáink, de amelyeket bátran vihetünk kiállításra is. Visszakanyarodva az elejére, tulajdonképpen a megyét, valóban úgy érzem, az kéne meghatározza, hogy kicsit talán a megye főnöksége, vagy nem is tudom hogy meghatározni pontosan, egyáltalába Borsod-Abaúj-Zemplénről amikor szó kerül az országba, akkor ne csak a Borsod legyen a lényeg. Gondoljanak az országba, a hazánkba élők arra is, hogy itt vagyunk Hegyközbe is, kicsit elzárva, elég nehezen lehet ide eljutni, de valahol mi is próbálunk valamit hozzátenni ahhoz, hogy szebben éljünk." [Tóth Elek tanácselnök, Emőd]: "Lakások nagymértékben befolyásolják azt, hogy milyen értékű állampolgár nevelődik abban a környezetben. Ezeket a lakásokat lakni kell, nincs bennük tisztaszoba és nincs bennük táncterem nagyságú előszoba. Az épületek szokatlan formái sokszor hát összehasonlításra adtak alapot, fészer vagy bagolyvár, vagy gólyavár, de most már mindenki befogadja és elfogadja. Jellemző, hogy harmincót-harminchat családi ház épül nagyközségünkben, Emődön, évente. S az utóbbi három évben sátortetős lakásépítési engedély kérelmet egyetlen ember sem adott be. Mikor megfogalmaztuk, milyen is legyen ez a település, elhatároztuk, hogy ez a terület, miután nagyon kedvező a klímája, nagyon tiszta a levegője, arra alkalmas, hogy lakások épüljenek a borsodi iparvidék minőségi munkásellátásának érdekében. Egy ezerlakásos mintalakótelep megépítésével kívánjuk szolgálni ezeket a társadalmi igényeket. Hát én magam egy választott vezető vagyok, tehát addig láthatom el tisztemet, ameddig megválasztanak. Természetesen, hogy a felelősség ezért még jobban aláhúzottan fontos, hogy minden létesítmény, miden tégla a maga helyére kerüljön, hogy kiállja majd a történelem próbáját." [Tenkács Tibor festőművész]: "1941 óta élek Tokajban, és alkalmam volt az azóta eltelt évtizedek alatt mélyen bele látni Tokaj társadalmának életébe, és mindig csodálkoztam azon, hogy miért mennek itt olyan nehezen a dolgok. Ha Tokaj neve elhangzik, akkor a külföldiek, de a hazaiak, akik messzebb élnek, elsősorban a borra gondolnak. Hᒠvoltak évtizedek, amikor Tokajban nem lehetett tokaji bort kapni, az különösen az 50-es évekbe, mert objektív nehézségek, hogy például ilyesmi, hogy szőlőkaró nem volt, vagy kötözőanyag vagy permetezőanyag nem volt. Ezek megakadályozták a tokaji szőlő rekonstrukcióját, később pedig Tokaj kimaradt a rekonstrukciós bizottság terveiből, mert a természeti adottságok nem kedveztek a nagyüzemi szőlőművelésnek. Ezeken a lejtőkön, 30-35 fokos lejtőkön gépekkel nem lehet dolgozni, az idős generáció pedig lassan kihal, nincsen, aki ezt a munkát tovább vigye, ezt mi előre láttuk és éppen ezért gondoltunk arra, hogy hᒠmi lesz Tokajjal, ha mi valamit nem teszünk? Na, most mit lehetett tenni, hát a kulturális téren valamit előre lépni. Ennek most már megvannak a kezdeti sikerei, épül a szálloda, új áruház a téren, panoráma, hegyi út, amelyiknek egyik célja, hogy majd az elhanyagolt hegyi szőlők megközelíthetők legyenek. A múzeumnak is lesz egy megfelelő helye, egy műemléki házat vettek meg, a régi görögkeleti templom, amelyik a múzeum volt, abból pedig képtár lesz, az úgynevezett Tokaj Galéria. Mindaz, ami eddig történt, közösségi munka, nem is lehetett volna ezt egy embernek megoldani. Magam sem hittem volna abban, hogy idáig eljuthatunk." [Feledy Gyula, Kossuth-díjas grafikus, Miskolc]: "Egy negyedszázada itt élve számtalan, közhelynek ható megfogalmazást hallottam Miskolcról, ugye a kinőtt kamasz kabátja-ra való hasonlat, én úgy látom, hogy az a történelmi előítélet, ami a várossal szemben, és talán minden várossal szemben akár pozitív, akár negatív előítélet kialakult, azokat, akik itt élünk, arra köteleznek, hogy lebontsuk ezeket az előítéleteket. Azt hiszem, hogy Miskolcon, kulturális területen elsősorban sokkal többet kell tenni ahhoz, hogy ez az előítélet oldódjék. Noha képzőművészet, színház, irodalom nélkül ideig-óráig mehetnek a dolgok és akár jól is mehetnek, de ezeknek a hiánya előbb-utóbb megbosszulja magát. A kulturális vívmányok azok észrevétlenül szövődnek bele egy város életébe, és azt hiszem, és ez meggyőződésem, hogy, számtalan példát mondhatnék, mennyi minden történt ezen a területen is. A jövőben még sokkal nagyobb figyelemmel kell tennünk, elsősorban nekünk, akik itt élünk és dolgozunk."

Kivonatos leírás: