Elhangzó szöveg: És most Battonyán járunk, abban a nagyközségben, amelynek a Tanácsköztársaság 133 napjából csak negyven jutott a királyi román csapatok bevonulása miatt. És harmincöt éve azzal kárpótolta a történelem, hogy megkímélte a nyilasterrortól az elsőként felszabadult magyar falut és környékét. Az idei ünnep a 85 éves festőművész, Molnár C. Pál tárlatával is gazdagodott. [Molnár C. Pál]: "Hát Batonyához ölég fontos dolog fűz engem, mer’ ott születtem. Ott volt szerencsém megpillantani a Napot, a világot, egy kovácsmesternél laktam, ott voltam kosztos diák, és itt evvel kapcsolatban az a kedves emlékem kísér tovább az életem folyamán, az az talᒠúgy is mondhatnám, első szerelmem vót a kis Besenyő Marika, aki ott lakott valahol az artézi kút mellett és járt vízér’ az artézi kútra. Erre föl én a kovácséknak a kannáját, ha tele vót, ha üres vót fogtam, és rohantam a kúthoz, hogy én vihessem együtt vele vissza, segítsek neki vinni a vizet haza. (…) Nagyon jól emlékszem, hogy három nemzetiségű pajtásaim voltak, tehát azt lehetne mondani, hogy három nemzetiség találkozott ott össze, szerbek, románk és magyarok. (…) Gyermekkorból származó emlékem és élményem a jégverés. Ez maradandó és örök emlék nekem, mer’ sohase felejtem el, hogy egy ilyen jégverés micsoda katasztrofális volt. Hiába vágtuk bele a baltát a küszöbbe, a jég nem állt el ettől. Egyébként én beismerem, hogy pregnánsan nem jellemző a piktúrámra a magyar jelleg. Inkább azt mondanám, és szeretem is mondani és ezt a gondolatot ápolom is magamba, hogy egy mediterán festő típusát képviselem. Európa, az nekem a világ."

Kivonatos leírás: