Elhangzó szöveg: Minden múzsa hallat magáról, köztük a legifjabb, a filmművészeté is. Erről árulkodik az utcakép. A 12. játékfilmszemle alkalmából a már ismert alkotások mellett 12 új magyar film ősbemutatójára került sor. A szakmai közönség által nagy érdeklődéssel fogadott megnyitó előadást Pozsgay Imre kulturális miniszter tartotta. [Pozsgay Imre szinkron]: „Nem lehet elképzelni alkotó tartalmú eredményes haladó művészetet társadalomkritikai funkciónak a gyakorlása nélkül, és ebben a kulturális politikának is kockázatot kell vállalnia és támogatást nyújtani a részérdekekkel szemben a közérdek javára a társadalom érdekében. Nem tekintjük csupán alkotói problematikának a film, a magyar film és a közönség kapcsolatában beállt helyzetet. De nem is menthetjük fel az alkotókat sem. A magyar film nemzetközi tekintélye és alkotói körökben elfogadott hazai tekintélye mögött teljesítmények vannak, eredmények vannak, folytatódik és generációkban újra meg újra előállnak azok a tehetségek, akik a magyar nemzeti filmgyártást fenntartják, továbbviszik. Az a véleményem tehát, hogy alkotói oldalról, művészeti szempontból és politikai szempontból egyaránt, megvan a feltétele annak, hogy a magyar nemzeti filmgyártás fennmaradjon, továbbfejlődjön, ehhez a fejlődéshez a nagyon keserves gazdasági helyzetben is legalább a minimális eszközöket odaadjuk.” A filmek igazi próbája a közönséggel való találkozás. [Részlet a Vasárnapi szülők című filmből, szinkron] Rózsa János legújabb alkotásában az intézeti lányok sorsa elevenedik meg. [Nézők, riporter szinkron]: „Hát én soha nem voltam ilyen körülmények között, és nagyon érdekes volt, ahogy dokumentálta tulajdonképpen a film azt. – Az ön foglalkozása? – Tanárképző Főiskolai hallgató vagyok. Utána fogok nézni ezeknek a pedagógiai fogásoknak. Hogyan tudják megoldani ezeket a problémákat, amik a tizenéves lányokkal ilyen esetekben történnek. (…) - Úgy érzem, hogy ezzel közelebb került hozzánk az a világ, amiben az intézeti gyerekek élnek. [Részlet a Veszélyes játékok című filmből, szinkron] Fejér Tamás érdekes filmje, Balázs Béla novellája alapján, visszavezet a hitleri Harmadik Birodalom éveibe. [Férfi megszólaló a Filmszemlén]: „A téma, amiről beszélgetni szeretnénk, hogy milyen filmekre van szükség a nyolcvanas években.” Ekörül zajlottak a szakmai viták, de a szemle bemutatói akár rögzített hozzászólások is lehettek. A dokumentarista iskola jelentkezett Vitézy László alkotásával. [Részlet a Békeidő és a Harcmodor című filmekből, szinkron] Dárday István a Jutalomutazást és a Harcmodorral folytatja. A szemlén nagy népszerűségre tett szert a Filmszínész Album, különösképpen, ha szereplőivel egy-egy autogram erejéig személyesen találkozhatott a néző. Élő adások a hét minden napján: újabb örvendetes példa a film és a televízió békés egymás mellett élésére. S egy víziókkal teli film: Csontváry városában Huszárik Zoltán Csontváry-alkotások alapján készült műve zárta a szemle sorát. [Részlet a Csontváry című filmekből, szinkron] S ez már egy pesti tanács. A magyar filmek mozijában, az újjászületett Tanács moziban, a fővárosban is megtekinthető a pécsi filmszemle termése.

Kivonatos leírás: