Elhangzó szöveg: A szemek egy hétig a Filmszemlére szegeződnek. Ezúttal ismét Budapesten került sor a magyar film hagyományos évi számvetésére. Példázat a gazda szeméről, vagyis nem árt, ha a rendező is kirándul a mozik környékére. Hiszen a szemle sok filmjéről máris folyik a közönségszavazás. A kritikusok az idén szigorúak voltak, nem ítélték oda a legjobb alkotás díját. Vajon ennek tudatában is vállalja a magyar film értékelését a szakember? [Bernáth László filmkritikus]: "Annak ellenére vállaltam, hogy valóban én sem szavaztam meg az idei évben, hogy egy magyar film kapja meg a kritikusok díját. Másrészt azonban változatlanul nagyon szeretem a magyar filmet és úgy gondolom, hogy egy ilyen szemle nagyon jó alkalom arra, hogy a közönség találkozzon ezekkel a művekkel. A mai világban, amikor meglehetősen sok reklám árasztja el a nézőket, a művészeteknek különösen szüksége van arra, hogy valami ünnep alkalommal felhívják magukra a figyelmet. Hát egy szemle nagyon jó alkalom erre. Ha arra a kérdésre kellene válaszolnom, hogy végül is ez a szemle mit reprezentál, milyen a magyar film ebben a termésben, azt kell mondanom, hogy az a kihívás, ami a magyar filmet érte a 70-es években, az háromféle válaszlehetőséget adott a filmművészek számára. Az egyik válaszlehetőség a dokumentarista iskola volt, aminek az elmúlt évben olyan darabjaival találkozhattunk, mint a Békeidőben. Ez a módszer elsősorban a valóság elemeivel akarja hitelesíteni mindazt, amit elmond. Egy másik válaszlehetőséget azok a filmtípusok képviselik, amelyek absztraktabb módon, elvontabban, szürrealisztikusan közelítenek a valósághoz, és így akarnak válaszolni a valóság kihívására. Ennek a stílusnak a legjellemzőbb képviselője a bemutatott filmek közül a Psyché, az újak közül talán Sándor Pál Ripacsok-ja. Végül van a harmadik stílus, amelyik a hagyományos mozinak mondhatnám, amelyek elsősorban tartalmilag igyekeztek megújulni és ebben a, ezen a szemlén ugyancsak sok ilyen film látható. Hát az elmúlt évad bemutatói közül nyilvánvalóan ide tartozik Radványi Géza Circus Maximusa. Mészáros Márta Öröksége, Fábri Zoltán Fábián Bálint találkozása Istennel c. produkciója. Hát, ha sorra veszem, akkor azt hiszem, itt az előttem látható Mérkőzés c. film is ebbe a típusba sorolható, Kósa Ferenc filmje, a Boldog születésnapot, Marilyn! c. Szörény Rezső-film, és így tovább. Azt hiszem, ebbe a típusba tartoznak azok a művek, melyek a legnagyobb közönségsikerre számíthatnak. Ebbe a hagyományosnak nevezhető kategóriába tartozik az általam nagyon jónak tartott Vámmentes házasság c. film, Zsombolyai János filmje. És azt hiszem, nyugodtan ebbe a kategóriába sorolhatjuk a szemlén most bemutatott krimi-paródiát, Mészáros Gyula Pogány Madonna c. produkcióját. A nagy kérdés persze az, hogy mit szól mindehhez a közönség? Nem nagyon jó a viszonya ma a magyar filmnek és a magyar közönségnek. Végül is én igazán azért örülök ennek a szemlének, mert alkalmat ad arra, hogy ne absztrakt módon, általánosságban, elvi síkon vitatkozzunk csak vagy elsősorban, hanem a filmek a legfőbb érvek, amit a közönség elfogad vagy nem fogad el a magyar filmművészettől."

Kivonatos leírás: