Elhangzó szöveg: Budapest éjféltől hajnalig. Van valami különös varázsa a Pesti éjszakának. Amikor persze nem mindenki alszik. Hogy miért nem? Egy rövid séta során kiderül. [Presser Gábor szinkron]: „Jól van, Robikám menjél. No, Zorán az utolsó versszakot énekeld fel aztán elég mára. – Jó. – Vagy már holnapra? – Piros.” [Zorán, ének szinkron]: „Készülj a hosszú télre kedvesem, mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem. – Jó?” [Diszpécser szinkron]: „Postavonat érkezik Szerencs, Miskolcról a csarnok ötödik vágányra.” [Férfiak az utcán szinkron]: „Várom a, várom a Nemzetinél, ott, ahol a hatos megáll. – A cigányok sátora. Ladi-ladi lom. Sárga liliom. – Ahányan behozzák a hegedűt 50 dollárt, az biztos francia. Ez ennyi éves, az annyi éves. – Szerbusztok, szerbusztok! – Viszontlátásra!” [Munkások szinkron]: „- Tizenkét láda, két hatos!” [Bánki Szilárd riporter, nő szinkron]: „Bocsánat hölgyem hova megy? Dolgozni? – Igen dolgozni. – És hová? – Mondom, hogy dolgozni megyek.” [Taxisofőr szinkron]: „Én nagyon szeretem az éjszakát. Van, aki nem így van vele, mindenki azt hiszi, hogy az ember azért jön ki az utcára, hogy kaszáljon. Pedig nem, csak úgy szépen, lágyan akarunk csipegetni. Vannak azért kellemes, kellemetlen kis mutatványok, kinek, hogy jön össze, ez is olyan, mint a kártya, kinek milyen a lapjárás.” [Orvos, nővér szinkron]: „– Tessék megnyomni! Nyomja! Jó erősen! Még egy kicsikét! Már látszik a feje! Látjuk a kisbaba hajacskáját! Mindjárt, rövidesen megszületik. Nagyon ügyesen csinálja! Na, még egy kicsikét! Nyomja meg jó erősen! Mindjárt, mindjárt. Meg kell mutatni a kismamának, kérem. – Jaj, de aranyos, jaj.” [Munkások szinkron]: „– Itten majd meg kell nézni a mérőket, ez is el van törve.”) [Bánki Szilárd riporter, utasok szinkron]: „– Jó reggelt honnan, hová? – Jó reggelt kívánok. A Szinyei Merse utcából Soroksárra. – Mit csinál ilyenkor korán reggel? – Húsboltba. Húsba, üzletbe. – Megy dolgozni? – Így van. – És mit csinál ott a boltba? – Bontok. Meg kiszolgálok. – Mikor kezdenek? – Reggel 6 órakor. – És mindig ilyen korán kel? – Mindig. Már 30 éve. – Igen? – Mindig ilyen korán. – Hogy tud ilyen korán felkelni? – Megszokás. – Bocsánat, ne haragudjon már, hogy megkérdem, honnan hová tetszik menni? – Kérem szépen, jöttem az Erzsébet vasútról és megyek haza. – Hol tetszett lenni? – Erzsébet vasúton. – Erzsébet vasúton? – Igen. – És most megy dolgozni vagy megy haza? – Megyek még haza. – Merre jártak az éjszakába? – Testvérem, minden, ami kellett nekünk, az megvan és kész. Evidens? – Hosszú volt az éjszaka? – Rövid, testvérem, az az igazság, rövid. – Rövid? – Őszintén uram, mi játékosok vagyunk, uram. – Milyen játékosok? Snóbli? – Snóbli. – Mibe játszanak? – Nem pénzbe, nem. Barátok között csak italba játszunk. Semmi másba. Nem pénzbe. – Fröccsbe? – A … fröccsbe, milyen fröccsbe. – Merre laknak? – Tizenhárom kerület, Angyalföld. – Kőkemény kerület. – Mér mondod azt, hogy hol laksz? – Csendbe legyél, kit érdekelsz! – Hát, jó éjszakát és. – Jóccakát, uram! – Jó snóblizást. – Isten vele! Higgye el, már olyan fáradt vagyok esküszöm, van, amikor nagyon fáradt vagyok már. Dugjál, öcsikém! – Mennyi? – Menyi? – Egy volt. – Egy volt oda. – Kapd ki.” [Diszpécser szinkron]: „– Milyen lakás? – Milyen lakás? Ébresztő vagyok, jó reggelt kívánok. – Halló. Milyen lakás? – Ébresztő, jó reggelt kívánok!” [Vértes Éva rádiós szinkron: „– Szerintem ez jó cím lesz, kígyók szériában. Nem gyerekjáték, hanem gyermekjáték. De az, amiről Varga Pál írt, már sínen van. - Jó reggelt kívánok kedves korán ébredő hallgatók. A mai műsorvezető-szerkesztőt, Vértes Évát hallják. Ugye zenére kellemesebb az ébredés, ha igen, hát hallgassák a Fonográf együttest.”

Kivonatos leírás: