Elhangzó szöveg: Expresszvonat érkezik Zürich és Bécs felől a soproni hármas vágányra. A nosztalgia szerelvénye, az Orient expressz. Egy híján száz esztendeje, hogy Budapestet is érintve, megtette első útját Párizstól Isztambulig, a korszak Európájának száguldó jelképeként. Huszonegy éve vonult hivatalosan nyugállományba, de most újra feltámadt. Régi fényében viszi a ráérő turistákat, akik a repülés gyorsaságát a földi látnivalók sokaságával cserélték fel, s a hangsebesség helyett a hegedű hangjait választották. Az Orient expressz mindössze öt kocsiból állt, leltárához három háló- és egy étkezőkocsi tartozott, meg a postavagon. Büszkén dübörgött vagy fél évszázada Stevenson első lokomotívja mellett. Több volt, mint közlekedési eszköz, menetrendszerű pontossággal befutó szerelvény. Valóságos és legendás tartozéka lett Európa viharos történelmének. Utaztak rajta a földrész vezetői, a szellemóriásai, dicsfényével takaróztak szélhámosok, rejtőzködtek benne menekülők és próbálkoztak potyautasok. Olyan volt, mint maga az akkori Európa. S kontinensünket ezer és ezer kilométereken keresztül hálózták be a csillogó sínpárok. A mély szakadékok és a meredek hágók, a zord telek sem jelenthettek akadályt az expressz előtt. Úgy mondják, ezidőtájt még a híres svájci órákat is hozzáigazították. A harmincas években Baselben készült felvételen a három expressz másodpercnyi pontossággal találkozik a három emeleten. Vagy lehet, hogy unalmas volt, ha sohasem késett a vonat? „Add nekem, ó Orient expressz, add nekem csodálatosan tompa mormogásod és rezgő, sikongó hangjaid!” – formálta így rímbe robogását Valery Larbaud, a francia költő. „Folyosódat járom dúdolva végig, követem futásod Budapest és Bécs felé” – tanulják a francia iskolások az Orient expressz versét, akárcsak nálunk Petőfi kívánságát száz vasútra és ezerre. A hivatalos menetrendekben más járatok váltották fel a régi Orientet, de egy ügyes svájci turisztikai szakember felújította a kiselejtezett berendezéseket s a turistaszerelvény alkalomszerűen végiggördül Európán. Békésen és nyugodtan. Agatha Crhistie idevonatkozó krimijét az idegborzoló nosztalgiák közé sorolva. A magyarországi házigazda a Lokomotív Tours, amely arra törekszik, hogy a szűkre szabott időn belül, a nosztalgiavonat utasai érzékeljenek valamit a jelen Magyarországából is. Az idegenforgalmi bevétel így párosulhat kedvcsinálással egy későbbi, hosszabb turistáskodáshoz. [Róbert László, utasok szinkron]: „– Ohioiak vagyunk, de most Bostonból jöttünk. Tudja ön, hol van Boston? – Igen. – Onnan repültünk Zürichbe s ezen a gyönyörű vonaton utazunk tovább. Én már jártam itt egy alkalommal. – Vele voltam magam is tíz éve télen, de akkor nagyon hideg volt. – Azt tudom, hogy Buda a folyó egyik partján fekszik, Pest pedig a másikon, s nagyon barátságos nép él itt. – Nem vagyok közgazdász, de annyit jól tudok, hogy elég jól igyekeznek felfelé kapaszkodni. – Nem gyújt rá? – Á, van egy ilyen nevű tér Párizsban is, Kossuth tér. – Tudja kiről nevezték el? – Ugye, a magyar kommunista történelem egyik alakja volt az ellenállásból? – Hát ellenálló volt, de nem éppen kommunista. Tudja, 1848-ban, mondjuk, mint Garibaldi vagy Cavour. – Értem, még Marx Károly előtt. – Hát, vele egyidőben, igen, előtte meg vele egyidőben. – Még sohasem járhattam Önöknél s nagy örömmel látom, hogy az eddig megismert magyarok milyen rokonszenvesek. – A vámtisztjeink is? – Ó, a vámos urak különösen. Igen kedvesek voltak, semmi formalitás, semmi probléma. Minden rendben volt, sokkal simábban bonyolódott, mint nem egy olyan országban, ahol az ilyesmire állítólag sokat adnak. – Hát akkor gyújtson rá egy magyar „proletár” cigarettára. – Köszönöm. – Szaud-Arábiából jöttünk. Zürichben szálltunk fel erre a vonatra, amerikaiak vagyunk. – Milyen céllal utaznak? – Közép-Európa nagyon érdekel minket, mert erre még nem jártunk. Az Orient átvisz bennünket Budapesten is. Belgrádban már jártam, előtte Hollandiában és Angliában is. – És az Önök számára mit jelent Magyarország? – Hát, erre nem könnyű válaszolni. Talán a zenéjüket ismertem elsősorban, ilyen zenét sehol másutt nem hallani. Erről sokat hallottunk már korábban is. – Eddig még sohasem volt szerencsém Magyarországhoz. Hát, nem is tudom, az emberek, a zene, ahogy éreznek, léteznek. Nehéz erre pontosan válaszolni, még csak most léptük át a határt. – Hát, talán, majd, ha megkóstolja a magyar borokat, könnyebb lesz, a Tokajival, valószínűleg könnyebb lesz a megismerés, úgy egyszerűbb lesz.” Régi vonat, régi zongora, régi slágerek. Mi kell még a nosztalgia hangulatának felidézéséhez? Még Glatt úr, a „maszek-Orient” tulajdonosa is felejti a könyvelést: [Róbert László, utasok szinkron]: „– Hát, ez nem elsősorban üzlet számomra. Nagyon szeretem a magyar kollégákat s ezért nekem ez egyúttal baráti kirándulás is. Hiszen kezdetben az eredeti Orient is áthaladt Magyarországon. Most egy kicsit nosztalgia is erre járni. – De az Ön számára ez mégiscsak üzlet. – Én itt dolgozom az Orienten, hálókocsi-kalauzként. 1938-ban jártam először Magyarországon egy kongresszuson. – Milyen kongresszuson? Á, az Eucharisztikus kongresszusra gondol? – Úgy van, ez volt az. – Tehát Ön ott volt az Eucharisztikus kongresszuson. Az Orient expresszen dolgozott akkor is? – Igen. – Mióta dolgozik itt a vonaton? – 1932. óta, több, mint ötven éve dolgozom az Orienten. – Ma van a hetvennyolcadik születésnapom. – Nem fáradt? – Dehogy, az utazás pihentet, kikapcsolódást nyújt. – Járt már Magyarországon? – Nem, itt még nem, de Ausztriában, Bécsben már igen. Azt hiszem, hogy az Egyesült Államok és Magyarország is jobban megértheti egymást. Egymást és az egész világot. Szóval, ha egymás országába utazunk, akkor nem leszünk többé idegenek, hanem jó ismerősökké, barátokká válunk. – Megnyertem egy költészeti verseny első díját, a feladat egy költő megtalálása volt, aki első művét abban a hónapban jelentette meg. S az első díj egy utazás volt, a nosztalgia expresszel Zürichtől Isztambulig. Így kerültem ide, boldog nyertesként. – Nem látszik Ön túlságosan fiatalnak a nosztalgiához? – Így van, de azért nekem is jelent valamit ez a régimódi utazás. – Augsburgból jöttem, Magyarországon most vagyok először. Magukról azt tudom, hogy sok érdekes kezdeményezésük van, no meg a magyarok született öntudatos emberek, ahogyan mi mondjuk, „von haus aus” – s minden jel szerint szép jövő áll előttük.”) Az Orient expresszt a vasúti időtáblázatok szigora tovább repítette az isztambuli cél felé. Maradt egy kis nosztalgia, egy jó ötlet íze, személyes ismeretségek varázsa és a sínen járó idegenforgalom új lehetőségeinek hasznosítása. [Róbert László szinkron]: „A nosztalgia és a fantázia élettársak. És most meghívom Önöket, utazzanak velünk együtt a vágy vasútján. Közvetlen csatlakozásunk van a trolihoz, ide, a Városligetbe.”

Kivonatos leírás: