1982. szeptember
Magyar Filmhíradó37.
Több filmhír ebből a híradóból:
1

Adatlap

Inzertszöveg: Új hullám (Munkatársak: Almási Tamás, Antal Imre, Hollósy Tiborné, Máriássy Ferenc, Győrffy Bálint, Kátai Róbert, Szűcs Péter)
Elhangzó szöveg: [Szinkron]: „– Olyan, hogy új hullám számomra nem létezik, én kifejezem magam, hát ezt lehet, hogy mások új hullámnak nevezik, én egyszerűen ebbe fejezem ki magamat. – Én se hívom új hullámnak. Progresszív zenét játszunk és kész. – Nem attól új hullám, hogy én itt most mit tudom én kékre színezve fogok vergődni, vagy valami, hanem a Ludas Matyival tévesztik össze szerintem egyesek ezt a műfajt valamiért. – Nem, nem új dolgokat akarunk kimondani, hanem csak más megközelítésben, vagy másképpen. – Tegnapelőtt még azt hitték, hogy ha verekednek egy jót, az az igazi, vagy hogyha házibulikra járnak, aztán jön egy nap és aszongya, hogy hát, ez kevés vót, akkor zenéljünk. – Régen a hosszú hajúak voltak csodabogarak, most mi vagyunk a csodabogarak. Meg fogják szokni ezt is.” [Antal Imre szinkron]: „- Kíváncsi lennék, hogy milyen festékkel festetted? – Ez tempera. – Temperával? És ez nem fog, ez nem jön le? – Majd vízzel. – Te, és mondd, és mitől ilyen, ilyen tüskés? – Az ollótól. – De mitől áll így föl? – Ja, Niveától. – Tehát Niveától. – Te, olyan sokan megjegyzést tesznek a frizurátokra. Tulajdonképpen ez a jó. Mért csináljátok ezt? – Polgárpukkasztás az egész. – Nagyon, nekem nem tetszenek. – Nem tetszik? – Nem. – Van esetleg ilyen korú fia, lánya? – Fiam. – Fia? – Igen. – És neki megengedi, hogy ilyenre fesse a haját? – Nem. – Mit csinálna vele, ha befestené reggelre? – Nem tudom, de nagyon ki fogna kapni tőlem. – Kikapna? – Igen. – Köszönöm szépen. – És lenyírném neki. – Aha. Ezekről a fiatalokról mi a véleménye, akik itt mászkálnak? – Hát, szomorú. – Szomorú? Mért? Mért? – Nem látta, hogy mi van itt? – Mi van? – Hát, nem tudod miről van szó? – Nem, nem. Mi, mire tetszik gondolni? Mi van itt? – Hát a kosz csorog belőlük. – A kosz csorog belőlük? – Bizony. Hát csak nézzen rájuk. Hát nézzen rájuk. – Meg kéne mosdatni őket. – Bele kéne mind lökdösni a Balatonba. Majd akkor kéne idegyönni maguknak, mikor ott fönn fürödnek a hogyhívjákon. Azon a tribünön. És nem tud vele csinálni senki semmit.” [Antal Imre, Arató András szinkron]: „- Beszéltünk már itt erről az új hullámról. Szerinted ez mennyiben ad, miben ad újat a régebbiekhez képest? – Hát, talán annyiban, hogy életérzésében, mivel hangsúlyoztam, 16-17 éves srácok adják elő ezt a muzsikát, írják ezeket a szövegeket, minden bizonnyal az itt lévő 16-17 évesek életérzéseit, lehet, hogy számunkra, huszonéveseknek – Tehát csak szövegben új? – huszonéveseknek, számunkra lehet, hogy vad lesz vagy lehet, hogy primitív lesz, de nem biztos, hogy rossz. Ugyanis ugyanezt mondták az Illésnél, hogy primitív a szöveg, primitív a hangszerelés. El kell telni egy időnek és minden új művészeti ágban az idő hozza meg az értékeket.” [Szörényi Levente szinkron]: „- Én azt tudnám mondani, hogy az Illés az „a” hullám volt, tehát az elsőhullám, mondhatnánk. Semmiképpen nem új hullám, mert mihez képest volt új hullám? Az volt Magyarországon az első hullám. Persze nem csak mi, hanem az Omega és a Metró is, tehát az egész úgynevezett beat műfaj, az maga a hullám volt. Ez új hullám, hogy milyen értelemben, azt nem egészen tudom, pillanatnyilag számomra csak annyiban látszik újnak, hogy rengeteg, rengeteg fiatal ragadott ismét hangszert borzasztó lelkesedéssel. Én az utánpótlás-termelődést abban látom, hogy segítik a gyerekeket zenélni és nem vonunk le végső konzekvenciákat mindjárt az első pillanatban.” [Trunkos András, Antal Imre szinkron]: „- Lelkesek. Egyszerűen fehéren feketén így fogalmazok jól, nagyon lelkesek és látszik az arcukon, hogy szeretik ezt csinálni. Tehát nem egy, egyelőre még nem kenyérkérdés. – És mit gondolsz, ezek az amatőrök nem óhajtanak esetleg akár bevallottan, akár nem bevallottan profikká válni? – Meggyőződésem, hogy a többségüknek van ilyen célja, ez majd elválik, hogy a zenében, egyáltalán az útvesztőkben el tudnak-e úgy mozogni, tudnak-e úgy mozogni, hogy profikká váljanak? – Szerinted mi a titka a profivá válásnak? – Hú – Nem az abszolút és támadhatatlan tudás? – Nem. Nem. Semmiképpen. Nem. Nem. A helyezkedés, az adminisztráció, az anyagi lehetőség.” [Komjáthy György, Antal Imre szinkron]: „- Az ú jhullámban én is új fiú vagyok. – Kérlek szépen itt azt szeretném tőled megkérdezni, tulajdonképpen mint abszolút szakembertől, hogy ez az új hullám ez miben hozott újat? – Hát, zenei fordulatokban hozott. Egyszerűbb ez a zene sokkal, ritmikailag, szövegben is egyszerűsödött, hangzásban is. És azt hiszem, hogy egy kicsit a muzsikusok, akik játszák, a tudása is egy kicsit leegyszerűsödött. – Hallottam egy ilyen kajánkodó kérdést, hogy vajon mikor lesz Komjáthy műsorában új hullám? – Nem zárkózom el az új hullámtól, ahogy jönnek a lemezek, rögtön leadom. A nagyközönség, tehát a széles nagyközönség, rádióhallgatók előtt ez az új hullám még nem olyan nagyon népszerű, talán azért is nem jelentkezik nagy erővel.” [Antal Imre, zenészek szinkron]: „– A közönséget vajon mért nem kérdezi meg senki, hogy mit akarnak hallani? Szóval nálunk itt az a helyzet Magyarországon, hogy a közönség azt eszi, amit kap. Most minket nem kap, mert nem etetik vele. – (Antal Imre) Nem izgultok így fellépés előtt? – Dehogynem. – Mitől féltek, mi okoz drukkot, izgalmat? – Hát, mindenféle fellépés bizonyos fokú drukk. – Ez most hanyadik fellépés lesz nektek? – Hát, nekem az első ebbe a zenébe. – Aha. – Én csak pár napja vagyok ebbe az együttesbe, különben komolyzenész vagyok. – Ne mondd! Mit csinálsz? – Énekelek és zongorázom, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára járok. – Én csak úgy belecsöppentem tulajdonképpen, miután láttam őt. – Mi a foglalkozása? Sminkes tényleg, vagy kozmetikus? – Főiskolás vagyok. – Melyik főiskolán? – Külkereskedelmi főiskolán. – És ön foglalkozik itt sminkkel vagy kozmetikával? Nem, semmi, ez teljesen belecsöppentem, úgy jött, úgyhogy. Ilyen alkalmi sminkes vagyok. – És csak itt úgy találkoztak és most tanácsokat ad? – Nem, mi osztálytársak voltunk és most együtt nyaralunk és úgy kerültünk ide. – Új hullám? Talán egyelőre új jelenségek, új küllem, új stílusjegyek. Mindenesetre a rock megjelenése a kemény, komor bőrzekék, katonás szegecselt farmerek után, kellemes jelenség a sok fiatal, a sok szín, a szövegben megjelenő humor, nyilván a meghökkentés szándékával teszik, hogy odafigyeljünk rájuk.”
Kivonatos leírás:
Kapcsolódó témák: -
Szakmai címkék: -
Kapcsolódó helyek: -
Személyek: -
Nyelv:magyar
Kiadó:Budapest Filmstúdió
Azonosító:MFH_1982_37-01

Címkék

-

Hozzászólások

Ehhez a filmhírhez még nem érkezett hozzászólás.
Új hozzászólás (1000/0 karakter)
Ha a filmhírrel kapcsolatban szeretné közzétenni véleményét, kérjük,
regisztráljon, vagy lépjen be az oldalra.

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem