Elhangzó szöveg: [Krassó László szinkron]: „A szükségállapot felfüggesztéséről szóló törvényjavaslatot terjesztettek elő a Lengyel Parlament december 13-i ülésén. Első olvasásban a képviselők elfogadták az indítványt. Az egy évvel ezelőtt bevezetett rendkívüli állapot felfüggesztése enyhítést jelent az eddigi megszorító intézkedésekben. Ígérem, hogy a következő percekben kerülöm majd a kifejezést: „történelmi”. Nem azért, mintha egy esztendő lengyel eseményeit nem illethetném ezzel a jelzővel, hanem azért, mert félek az elkoptatásától. Most mégis engedjék meg, hogy azt mondjam, Lengyelország életében 1982. október nyolcadika történelmi dátum. A Szejm ekkor fogadta el tíz ellenszavazattal és kilenc tartózkodással az összes eddigi szakszervezet feloszlatását, hogy megkezdődhessék ezek újjászervezése. Mint emlékezetes, a szükségállapot bevezetésével még csak felfüggesztették a szakszervezetek működését, így a lehetőség megmaradt tevékenységük felújítására. A legnagyobb tömörülés, a Szolidaritás illegalitásba vonult vezetői azonban az elmúlt egy év során tanújelét adták, hogy nem hagynak fel államellenes, felforgató tevékenységükkel. Ilyen körülmények között ezt a szervezetet nem lehet felújítani, az pedig csak további feszültségekhez vezetett volna, ha a többi szakszervezet működési engedélyt kap. A törvény elfogadásával lezárult egy viharos, 1980. nyarától tartó szakasz a lengyel szakszervezeti mozgalom életében. Az ország lakossága – eltekintve a szélsőségesektől – úgy fogadta a Szolidaritás feloszlatásának hírét, mint az élet normalizálásának egy újabb lépését. Hiszen a szakszervezetek létezésének lehetőségét, sőt még a két évvel korábban törvénybe foglalt sztrájkjogot – igaz, mint a tiltakozás legvégső eszközét – nem törlik a jövőben sem. És ha már ez került szóba, hadd jegyezzem meg, hogy a munkalassító akcióktól, sztrájkoktól mentes munkára a válság kirobbanása óta nem volt még olyan nagy szüksége Lengyelországnak, mint ma. Ma, amikor a kibontakozás jelei mutatkoznak. Ugyanakkor a gazdaság még messze elmarad attól a szinttől, amely joggal elvárható lenne a természeti kincsekben gazdag országtól. A szükségállapot meghozta viszonylagos rend és nyugalom hatására az elmúlt hat hónapban az ipari termelés összértéke meghaladta az előző év hasonló időszakának teljesítményét. A bányaiparban például, ahol elsőként igazolódott a tavaly december 13-án életbe léptetett intézkedések helyessége, 10 százalékkal emelkedett a termelés. Hasonlóan nőtt az építőipar teljesítménye is, ha nem is látványosak az eredmények, egyre több új otthonba költözhetnek be a tulajdonosok. Mindenki tudja, hogy a baráti országok segítsége nélkül még mindig egyhelyben topogna a lengyel gazdaság. A Szovjetunióból naponta érkeznek nyersanyagot, alkatrészeket, építőanyagot szállító szerelvények. Ennek köszönhetően az ipar helyzete már valamivel biztatóbb, mint tavaly ilyenkor. Az ország energiaellátása is alapvetően megváltozott. A nyersolajszállítmányok java része is a Szovjetunióból érkezik. Ez a fejlődési ütem nem mondható el ma még a mezőgazdaság termeléséről. A mezőgazdaság növénytermesztő ágazata, az állami, szövetkezeti és magángazdaságok október végéig az ország gabonaszükségletének csak felét adták el az átvevőhelyeken. A gyenge eredmények sok mindennel magyarázhatók. A kevés mezőgazdasági géppel, az alkatrészellátás akadozásával, a műtrágya hiányával, de végső soron a hiba a termelés szerkezetének elmaradottságában, a kisterületű magángazdaságok hihetetlenül alacsony termelési szintjében keresendő. Így aztán a hazai piac ellátása élelmiszerekből, ha jobb is, mint két évvel korábban, még mindig sok gondot okoz a beszerzéssel megbízott családtagnak. Már-már tragikus méreteket ölt a szarvasmarha- és a sertésállomány csökkenése. A szervezetlenség, a még tapasztalható társadalmi békétlenség egyfelől, a takarmány, és az állattartáshoz nélkülözhetetlen eszközök hiánya másfelől, ez okozza mindenekelőtt a vágóállatok számának nagymértékű zuhanását. Ennek ellenére a jegyrendszer árufedezetét az élelmiszereknél továbbra is sikerült megtartani. Reformokra van szükség, hangoztatják Varsóban, csakhogy ezekhez elég nehéz megnyerni a lakosságot. Ennek oka az, hogy a fogyasztó elsősorban az árak rohamos növekedését észlelte akkor, amikor a hatóságok bejelentették: megkezdődött a reformok bevezetése. Tény, hogy az alapvető élelmiszerek 200-400 százalékkal, az importcikkek ára általában 100 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor a minőség és a választék nem javult. Problémák vannak a ruházati- és cipőellátással is. Annak ellenére, hogy a kormányzat az őszi-téli hónapokra bevezette a cipőjegyet, főként vidéken nehéz hozzájutni a lábbelikhez. Ismét divatba jöttek a cipészek, s a javítási időt így is át lehet vészelni. Az ünnepekre való készülődést mutatja az utcák képe. Decemberben a jegyre kapható fejadagot egyes árucikkekből bővítik. Az év utolsó hónapjában mindenki számára a szokásos normán felül, egy kiló cukor, egy darab szappan és 30 deka mosópor jár. A havi egy üveg vodkát két üveg borra, vagy két üveg pezsgőre lehet átváltani. Persze csak érvényes jegyekre. A spekuláció e téren sem volt ritka jelenség. Bűnszövetkezetek hamis jegytömbök nyomásával és terjesztésével kísérleteztek egészen addig, amíg a hatóságok nyomukra nem bukkantak. Ebből a kioszkból indultak útra szerte Lengyelországba a hamisított jegyek. Eközben másfajta, értékesebb, és ami a lényeg, érvényes jegyeket, bankjegyeket is nyomták. Chopin arcképe az egyik oldalon, halhatatlan alkotásának az Ász-dúr polonéznek kottarészlete a másikon, az ötezres bankón. Egyszerűsödik ezáltal a pénzforgalom, mint ahogy általában egyszerűsödnek a dolgok Lengyelországban. Novemberig sokan megfogalmazták magukban a kérdést: mi lesz Walesával? Minden előzetes kiszivárogtatás nélkül egyik óráról a másikra érkezett a hír, a föloszlatott Szolidaritás elnöke, Lech Walesa visszatérhet otthonába. A két évvel ezelőtti események egyik főszereplője jelenleg magánszemély, semmiféle politikai funkciót nem tölt be. Jövője saját maga elhatározásától és választásától függ. A lengyel kormány szóvivője szerint visszatérhet dolgozni eredeti munkahelyére, a gdanski hajógyárba. Walesa szabadon bocsátása, ha különösebb politikai jelentőséget nem is tulajdonítanak az eseménynek, mégiscsak jelez valamit. A föloszlatott Szolidaritás vezetője és a sok más internált személy ellen hozott intézkedés megszüntetése az ország politikai légkörének javulását, a helyzet megváltozását mutatja. Mint ahogy az állam és az egyház képviselőinek párbeszéde, a megegyezésre törekvés is a lengyel hétköznapok jellemzőjévé vált. Jaruzelski miniszterelnök és Josef Glemp érsekprímás, mindketten állást foglaltak amellett, hogy a nyugalom, a rend és a lelkiismeretes munka megőrzésére van szükség. Ilyen atmoszféra kell ahhoz, hogy második János Pál pápa jövő nyáron szülőhazájába látogathasson. A lengyel parlament december 13-i ülése, az ott hozott fontos határozatok megfogalmazása után kinek-kinek a saját területén számot kell vetnie a változásokkal, kijelölni azokat a célokat, amelyek az elhúzódó válságból lépésről lépésre kivezethetik az országot. Ebben segítenek az operatív katonai csoportok, visszatértek az egy évvel ezelőtt már bejárt kisvárosokba, településekre, ellenőrizni az államigazgatási szervek és gazdálkodó egységek munkáját. A katonai csoportok azt is felmérik, hogy egy-egy körzetben miként hajtják végre a vajdasági honvédelmi bizottságok döntéseit, hogyan készülnek a télre, milyen mértékben biztosított az ellátás. Akik küldték őket, jól tudják, hogy a lengyel átlagember élete nem könnyű. S hogy ezen csak nyugodt, lelkiismeretes munkával lehet változtatni, az szerencsére a lakosság egyre nagyobb részében tudatosul.”

Kivonatos leírás: