Elhangzó szöveg: Fiatalok program nélkül. Művelődési Házak közönség nélkül. Milyen legyen a program? Szakszerű, vagy népszerű? Fajsúlyos, vagy szórakoztató. Évtizedes ez a vita. [Felszólaló a KISZ X. Kongresszusán, szinkron]: „A spontán művelődés és szórakozás, a társas együttlét állandó színterei mindenekelőtt az ifjúsági klubok és a művelődési házak lehetnének. Lehetnének, de nem azok. A fiatalok nem tudják hol eltölteni napi 2-3 óra szabadidejüket, miközben kihasználatlan klubhelyiségeket őriznek lakat alatt és a művelődési házak sokszor konganak az ürességtől.” Kőbánya, hagyományosan munkáskerület. Az ehhez idomuló sajáton lehetőségeket keresik a művelődési központ népművelői. [Balogh Lajos igazgató, szinkron]: „Napjainkban széles körű vita folyik a művelődési otthonok tevékenységéről országszerte. Nagyon sokak véleménye szerint ez az intézményrendszer körülbelül 30 évvel ezelőtt alakult ki, és a harminc esztendő alatt viszonylag keveset fejlődött. Egy kicsikét megragadt a múltnál. Nagyon sok művelődési intézmény nem volt képes újjászületni. Ennek megvannak a személyi, technikai és az egyéb feltételei. Időközben nőtt az a lehetőség, hogy a népművelők százai, ezrei végezték el a főiskolai, egyetemi tanulmányokat, tehát új erők kapcsolódtak be a művelődési otthonok életébe. Más területeken pedig új művelődési otthonok, központok épültek föl, ezek közé sorolhatjuk a Pataky István Művelődési Központot is. Kőbánya egyébként is egy sajátos terület, értem ezalatt, a lakosság összetételét, helyzetét. Nő állandóan a nyugdíjasok száma, most 16.000. Nő az iskolába járó gyerekek száma is, ami meghaladja a 12.000 főt. Ebben a helyzetben azt hiszem alapvető és lényeges, hogy egy ipari kerületben kell dolgoznunk. Mindez gyakorlatilag azt jelenti számunkra, hogy érvényes az a mondás, hogy a művelődési háznak olyan intézménynek kell lennie, amibe helyet talál a mindennapi élet. A művelődési otthon akkor dolgozik jól, ha nem egy vezetői kívánságlistát elégít ki, hanem valóságos igényeket, jól lehet ez a kettő sok esetben azonosul egymással.” Korszerű, audiovizuális eszköz, művészeti csoportok, szakkörök, tanfolyamok, gyermekek és felnőttek számára. Íme a művelődés folyamatosságának fontos feltételei. Ezek mellett természetesen helyet kap a szórakoztatás is. [Résztelt a Szergej (Szergej Kurepov) színház előadásából szinkron]: „Képzeljen el, hogy a kezemben van ez egy bizonyos, bocsánatot kérek-kérem-, a kezemben van ez egy bizonyos mérleg. - Igen. - Na most csak az egyik tányérra teszek sok-sok pénzt, - Igen – a másikra észt, - sok, sok észt” [Balogh Lajos igazgató, szinkron]: „A gyermekek részére minden szombaton vidám műsort biztosít a Szergej Színház, amely lényegében a Pataki István Művelődési Központ hozott létre és működtet.” [Résztelt a Szergej (Szergej Kurepov) színház előadásából szinkron]: „Mert mindenki azt választja, ami neki hiányzik. – Nahát, hallottátok?!” [Balogh Lajos igazgató, szinkron]: „Sok a kötetlen kikapcsolódási lehetőség, ahol az emberek például azért jönnek be, hogy újságot olvassanak, sakkozzanak, beszélgessenek, vagy egyszerűen leülnek, pihennek, megvárják barátaikat. Az eredményekben én azt várom, hogy minél képzettebb, minél műveltebb, minél érdeklődőbb nemzedék nőjön föl, magasabb termelést csak úgy tudjuk elérni, hogyha magasabb lesz az emberek tudati szintje, ami egyben azt jelenti, magasabb lesz a cselekvési szintje is. Mert azt hiszem ez a jövő.” [Ének kórus szinkron] Ha a kőbányai művelődési ház kulturális nagyüzem, akkor a zsámbéki otthonos műhely. Az itteni elképzeléseket egyetértően támogatja a község politikai, társadalmi és gazdasági vezetése. [Bicskey Gábor népművelő, szinkron]: „Hatvanas évek elején hallottam egy viccet: mi a népművelő? A népművelő – volt a válasz – az a gép, amely egy perc alatt 1000 borsót hány a falra. S később mikor feltaláltuk magunknak a népművelés szociológiáját, akkor megszületett a népművelőgép tökéletesített változata. Ez a tökéletesített változat kimutatta, hogy a falra hányt borsóból mannyi, hány szem maradt a falon. Azóta koncepciók, elméletek jöttek, mentek.” [Szinkron]: „A következő tételünk az ember légzőszervével kapcsolatos.” [Bicskey Gábor népművelő, szinkron]: „Egyre inkább megrögződött bennem az a gondolat, hogy mindenféle koncepción és mindenféle elméleten túl a népművelő személyisége az, aki meghatározza, hogy egy községben, egy adott területen az emberekkel mi történik.” [Mátyás Irén igazgató. szinkron]: „Talán az a legfontosabb egy művelődési egy művelődési ház tevékenységével és egy népművelő tevékenységével kapcsolatban, hogy képes-e egészen konkrét lenni. Itt van például a zsámbéki művelődési háznak a példája, a jellemzője az, hogy itt az emberek úgyis Pestre járnak dolgozni, oda vonzódnak, itt úgysem lehet semmi különösebbet csinálni, meg lehet próbálni egy ifjúsági klubot meg egy bárt, mert arra még néhányan eljönnek, de itt a hetvenes évek közepétől alapvető változások történtek meg a társadalmi alapban. És ez volt a legnagyobb élmény Zsámbékkal kapcsolatban tulajdonképpen, hogy ilyen konkrétan még soha nem élhettem át azt, hogy hogy függ össze az alapnak és a felépítménynek a viszonya egy ilyen konkrét esetben, ugyanis hát itt az történt Zsámbékon, hogy a hetvenes évek közepére kialakult egy 800 munkást foglalkoztató gyár, azonkívül több kisebb üzem fejlődni kezdett, egyesítették a téeszeket, azok is megerősödtek és megváltozott a mozgás iránya, most már nem a Pest felé ingázó munkás a jellemző, inkább az a jellemző, hogy a környező kistelepülésekről kezdenek emberek Zsámbékra járni dolgozni, erre alapozva el lehetett kezdeni egy egészen másfajta tevékenységet, és hát az, hogy most itt ennyi minden van, az azt bizonyítja, hogy jól ítéltük meg a helyzetet és jól indultunk el. Na most identitástudat kialakulása a községgel kapcsolatban ez is körülbelül mostanra esik. Amellett, hogy most egy év alatt kialakult egy normál művelődési ház tevékenység 22 csoporttal és valóban működő csoportokkal és szakkörökkel és tanfolyamokkal, amellett a legfontosabb eredménye ennek a munkának, hogy létrejött itt egy kilencven tagú műemlék barát kör.” [Pati Nagy Elemér, a Műemlék Barát Kör elnöke, szinkron]: „Örömteljes bejelentéssel kezdem, hogy végre sikerült megszerezni a XVIII. század végén épült paraszt barokkházat, amelyre már nagyon régóta vártunk, és az Országos Műemlékfelügyelőség 250 ezer forintot adott a ház helyreállításához. Így most már sikerül nyélbe ütni azt a régen óhajtott dolgot, hogy tájházat fogunk létrehozni.” [Ének kórus szinkron] [Mátyás Irén igazgató. szinkron]: „Azt érzem, most itt először igazán, hogy egy közösség elkezdett engem is elfogadni és azt, amit én csinálok azt elfogadni és valami ritka harmonikus állapot lett az adott közösség és köztem és a művelődési ház között. Van nyolcvan kopott, összetört csővázas székünk és egy szekrényünk és három asztalunk és négyet kölcsön kellett kérni, mert még asztal se volt, és nem lehet rendesen fűteni az épületet, hogy ennek ellenére mégis ezt, ezt lehet szeretni és csinálni és mindenféle áldozatot meghozni érte, mert hát ez az egész megköveteli azt, hogy az ember kora reggeltől késő estig megállás nélkül és minden egyebet félretéve ezt csinálja.” [Bicskey Gábor népművelő, szinkron]: „A népművelő munkának nincs teljesítmény mérő eszköze. Nem egy olyan feladat, hogy életem vágya, hogy fölépítsem az Erzsébet-hidat. Ilyen nincs. Egy népművelő nem tud Erzsébet-hidakat felépíteni. Mindennap megépít egy kis pallót. Lehet, hogy nagyon rövidtávúak ezek a kis egymás mögé, egymás mellé rakott kis pallócskák a kultúra felé meg egymás felé, azt hiszem, hogy távolabbi célokat nem nagyon lehet kitűzni.” Nem kötelező példa sem a kőbányai, sem a zsámbéki művelődési ház, ellenkezőleg, a művelődési ház akkor tölti be feladatát, ha helyesen mérve fel az igényeket saját, egyedi arcát formázza meg.

Kivonatos leírás: