Elhangzó szöveg: Madártávlatból a Notre-Dame, Párizs gyémántoknál többet érő ékszere. E heti témánk: templomok külföldön és itthon. Alig van templom a földkerekségen, amely a Notre Dame-hoz hasonló szerencsével, ilyen kevés romlással vészelte volna át a történelem zivatarait. A mi tájainkon a sok-sok dúlás és pusztulás olykor hihetetlenül kétségbeesett ötleteket csiholt ki a templomőrző gyülekezetekből. Egy koragótikus kelet-csehországi templomot például a mindent felégető csaták hőseinek koponyájából és csontjaiból alakítottak őt a XVI.-XVII. század fordulóján. A holtak Kőműves Kelemen-i áldozatával. Voltak persze szerencsésebb sorsú tájak és népek. A régi franciák, akik a legújabb korig szinte sértetlenül őrizték és őrizhették múltjuk legjavát, ma bizonnyal összerezzennének, ha látnák ezeket a képeket, s ha tudnák, hogy a mostani Franciaországban csaknem 18 ezer templomot kezdett ki az enyészet. Elhagyták őket a hívek, és vannak már az új nemzedéknek olyan tagjai, akik enyhén szólva nem tekintenek áhítattal az egyházi szentségekre. A megőrzés itt már valóban a műemlékvédelem feladata volna, amely annál nagyobb gonddal küzd egy-egy országban, mennél több az őrizni való. Franciaországban 18 ezer romos, vagy félig romos templom 18 ezer kezdeményezőre vár. A franciák teli vannak panasszal. Az állam, lám, keveset segít; ezért magánakciókat hirdetnek a pusztuló templomok megmentésére. Saint Luca megürült templomába például először a város piaca költözött. Talán érthető sokak megbotránkozása, akik ezt éppoly illetlennek találták; amilyennek a templomba épített bárt, mozit vagy garázst. Aztán egy szép napon jött Cziffa György a világhírű magyar zongoraművész és műpártoló, aki megvásárolta alapítványa számára a francia templomot, s azonnal hozzáfogott az újjáépíttetéshez. A hit otthonából a művészet hajléka lesz, koncertterem - most már közmegelégedésre. Arra ugyanis több példa van, hogy a valaha megszentelt falak közé könyvtárak és kulturális intézetek kerülnek. Hirdetve az emberi szellem megújító és megőrző erejét. Ahogy a könyveknek, a templomoknak is megvan a maguk sorsa. A lengyel államnak és egyháznak például több évtizedes közös küzdelme folyt azért, hogy visszakapják a krakkói főtemplom ékességét, a Mária-oltárt, amelyet a hitleri csapatok hurcoltak magukkal a második világháborúban. A régi faszobrokat is megviselte az az embertelen néhány esztendő. A lengyel restaurátoroknak hosszú munkája kellett, hogy a szobrokkal s az eléjük járuló csodálókkal is elfeledtessék az idő sebeit. Miképpen a lenyel példa mutatja, a szocialista országokban a templomok megőrzése - ahogy más műemlékeké is - jórészt állami feladat, csak azért is, mert a mi ősi templomaink sem csak a hitről beszélnek, hanem a falaikba épült történelemről. ha egyáltalán maradtak falak! Hiszen a magyar középkori művészettörténet jószerivel régészet! Nekünk majdnem csak az maradt meg, amit a föld megőrzött. A föld felszíne fölé emelkedő építészeti emlékeink száma csekély az elpusztultakéhoz képest... Talán épp ezért vagyunk olyan érzékenyek a műemlékek védelmére és ezért az állami és egyházi összefogás a templomok megmentésére, őrzésére, s ezért olyan jelentős a társadalmi segítség, ha valahol a hulló követ kell megállítani, vagy a félrecsúszott cserepet visszaigazítani. Már a háború utáni újjáépítés kora, egyben a megőrzés kora is volt. Nemcsak a lakóházak, nemcsak az iskolák, a kórházak épültek ujjá akkor, jórészt a kommunista falujárók keze nyomán, hanem - amennyire lehetett - a hit hajlékai is, amelyek a régiek üzenetét hozták a mába. A mai folytatóknak talán kevesebb a feladata, de a munka szépsége és az áldozat na nem kisebb. [Valuch István plébános, érseki titkár, szinkron]: „Az Egri Érsekség területén mintegy 1000 templom van. A XI. századtól napjainkig épültek, fönntartásuk, állagmegőrzésük, tatarozásuk igen jelentős feladat, ennek biztosítására hozta létre az Egri Érsekség a saját karbantartó részleget. A részleg szakmunkát végez. Kőművesekből, tetőfedőkből, állványozókból, festőkből, segédmunkásokból áll. Ennek anyagi fedezetét a Műemlék Felügyelőség anyagi támogatása, az egyházközség, ahol dolgozunk, vagy most az érsekség saját fedezete biztosítja. Karbantartó részlegünk 10 év alatt körülbelül 80-90 objektumon végzett felújítási munkát, ezek között olyan is akad, ami tulajdonképpen kis munkával nagy károk megelőzésének a feladata volt. Az elmúlt évben fejeztük be az érsekség egyik szárnyát, a tetőfelújítás készült el és a homlokzatok újra vakolása, épületbádogos munkákkal, jelenlegi főmunkánk a Bazilikának a külső felújítása. Állagmegőrzése és felújítása azoknak a műemléki jellegű épületeknek, ami különleges szakmai és előkészítő munkát igényel, ilyen például a feldebrői templom, ahol előzetes régészeti feltárás, műemléki tervezés és a Műemléki Felügyelőség saját hatáskörében történt műemléki kivitelezést láthatunk.” [Tánczos József Hollóházi Porcelángyár, szinkron]: „Egyik legrégibb több, mint 200 éves ipari településként ismeri a történelem Hollóházát. Ezen a maketton látható a gyár területén belül épült a századfordulón a templom. 1962-ben és 63-ban az…megbízásából az Iparterv készített egy rekonstrukciós tervet.” A gyár terjeszkedése azt is jelentette, hogy a régi üzemudvaron álló kápolnát le kell bontani, helyette szebb környezetben - egy újat építeni. Nem a régi mását, hanem egy valóban újat. Betonból - a mai idők szava szerint. Mitagadás, a hívek nemigen kedvelték, mindaddig, amíg észre nem vették, hogy az országból hányan és hányan távoznak innen ámulva Kovács Margit kerámiáinak es Somogyi József szobrainak láttán. A régi oltár, amelyet a századfordulón a gyárban készítettek porcelánból, a parókiára került megőrzendő egy régi mester keze munkáját. 1945. óta majdnem 170 új templom épült az országban, tehát nemcsak a régiek megőrzésére van gondunk. Az építészeknek ma is a legkitüntetőbb feladatok egyike, ha ilyen megbízást kapnak. Csete György Halásztelken, a népvándorláskori magyar jurta képét formálta újjá ebben a faszerkezetes templomban. Úgyszólván nincs modern anyag, amelyből ne építettek volna nálunk templomot az utóbbi években. Például alumínium szerkezettel a budapesti Ildikó téren. Nyilván abban a reményben, hogy ezek az anyagok is a maradandóság hordozói lehetnek egyrészt úgy, hogy maguk is megmaradnak a későbbi évszázadokban, másrészt pedig úgy, hogy a mában a város - és faluképek, egy új építészeti ízlés alakitóivá válnak. Restauráláskor az ősi templomok tornyának gombjában a jövőnek irt leveleket szoktak találni, s ezeket - akárcsak a torony boritó-lemezeit - újakra cserélik. Ezek a most épült templomok önmagukban is üzenetek lehetnek a holnapnak. Arról például, hogy egy más eszmerendszerben gondolkodó államban készültek‚ akadály és gáncsoskodás nélkül. És üzenetek természetesen arról is, - hogy a gondolat, az érzékenység és az építészi tudás - ahogy azt a farkasréti Mindenszentek temploma mutatja - miképpen melegíti át a hidegnek vélt építőanyagokat: a vasat, a betont es az üveget.

Kivonatos leírás: