Elhangzó szöveg: [Agárdi Gábor szinkron]: „Hatvannyolcban kezdtem el az ikonfestészettel foglalkozni, Bulgáriában filmeztünk és ahogy az a filmezés közben lenni szokott, mikor nincs forgatás akkor az unalom eszi meg a művészeket, a szállodánkkal szemben volt a nagy székesegyház Szófiában, és átmentem a székesegyházba és csodálatos, a világ legszebb dolgait lehet látni. Azelőtt is festettem én kisgyerek korom óta mindig, de ezzel a művészeti ággal, az ikonfestészettel soha nem foglalkoztam, nem is érdekelt megmondom őszintém, egy öreg szerzetes bácsika nézegetett engem: mit keresek én az ikonok körül? Mondtam, hogy én is festek Magyarországon és ha hazamegyek megpróbálok én is ilyeneket festeni. Azt mondja nekem: hát, ha ilyeneket fog festeni, akkor nagyon gazdag ember lesz! Nem tudom, hogy ilyeneket fogok-e festeni, mindenesetre megpróbálom. Sokakban joggal merül fel a kérdés és nagyon sokan kérdezik, hogy ezek az ikonok, az általam festett ikonok igazak-e, valódiak-e, hamisítványok-e vagy micsodák? Ha valaki megnéz egy ikont, akkor mindig az jut eszébe, mintha én ezt már láttam volna valahol! Valóban így van, tudniillik az ortodox egyháznak a követelménye az, hogy nem lehet eltérne az Athoszon őrzött mintakönyvben szereplő leírásoktól. Az viszont igaz, hogy különböző festő stílusok vannak. Anyagában lehet más, valaki jobban tud festeni, kevésbé tud festeni, na most csak az az igazi, csak az az eredeti, ami öt hatszáz évvel ezelőtt készült. Nem valószínű, mert ha megérjük és valaki nem nyomja meg azt a bizonyos gombot és megmarad a világ, akkor az én képeim is lesznek egyszer ötszáz évesek!”

Kivonatos leírás: