Elhangzó szöveg: Szicíliában sosincs rossz idő- állítják az itteniek, történelmi hagyományaikra, évszázados szokásaikra, az antik emlékekre büszke szigetlakók. Itália leghaladóbb mozgalmainak egykori bölcsőjénél lelassult idő, megmerevedett szokások fogadják a látogatót, ezúttal a Magyar Filmhíradó kameráját. A sokszor hangoztatott, közhelyszerű félelem napjainkra valóság lett. Szicília reménytelenül lemaradt Olaszország északi tartományaihoz képest és a különbségek egyre nagyobbaknak tetszenek. Ezek az emberek fáradt közönnyel fogadják az "északi urak" kormányválságait, a polgári pártok választási ígéreteit, az elsikkasztott közpénzeket és segélyeket, a politikai botrányokat. Nehéz őket bármivel is meglepni. Harmadannyi gépkocsi és színes TV, mint északon, feleannyi mozi és színház, hanyatló reáljövedelmek, erősödő kivándorlási folyamat, jelzi, hogy Itália gazdasági válsága legsúlyosabban ezt a vidéke érintette. Egész települések férfilakossága kerekedett fel, hogy az NSZK-ban vagy Amerikában próbáljon szerencsét, mint vendégmunkás. Az amúgy is csupán egyötödnyi ipari munkásság elvándorlása katasztrofális termeléscsökkenéshez vezetett. Mindez együtt járt a beruházások szinte teljes befagyasztásával. A nagyvárosok eleinte spongyaként szívták fel a vidéki fiatalokat, a megélhetésüket keresőket. Teherbírásuk mára azonban teljesen kimerült. Catania a sziget második legnagyobb városa. Félmilliós lakosságának csak kétharmadát képes eltartani. Luxus és napi gondok, haladó szándékok és terror, rendőrhatalom és anarchia él itt egymás mellett. A várost beárnyékolja az erőszak, az éjszakánként leszálló félelem. Catania, - mert mást eddig nem tehetett - megpróbál együtt élni alvilági és a hivatalos erőszak egymást váltogató hullámaival. A RAI az olasz TV naponta számolhat be a szicíliaiakat és az alvilágot ért csapásokról. A fő ellenség a város "édesgyermeke", vagyis a maffia ellen azonban tehetetlen a hatóság. A letartóztatások az évszázados szervezet külső védvonalait érinthetik csupán. A "tiszteletreméltó testvérek " gyorsan rendezik a római kormányig, a Vatikánig, a csendőrség főparancsnokságáig nyúló kapcsolataikat, és kinyújtják kezüket az újabb vadászterületek felé. Tisztes polgári díszletek között, dinasztikus házasságokban egyesülnek a nagyobb klánok. A keresztapák módszerei mind brutálisabbak, a régi idők vesztegetéseit mindinkább gyilkosságok váltják fel. Sikeres hadjáratot indítottak Milánó és más északi városok meghódításáért is. Bátorság és emberiesség - ez a maffiával szembeszálló bírák, rendőrök és újságírók jelszava. A Vörös Brigádokat felszámoló dalla Chiesa tábornok - jóformán még meg sem kezdhette nyomozását, máris halott volt, akárcsak Palermo rendőrfőnöke. A maffia titkait kutató, leleplezéseket ígérő Giuseppe Fava újságíró épp a minap lelte halálát Cataniában. És továbbra is golyó a büntetése mindazoknak, akik megszegik az omertát, vagyis a hallgatás törvényét. Az áldozatok számának felbecsülésére senki sem vállalkozik. A maffia terebélyesedő hatalma Olaszország idült problémája. De a közvéleményt nyugtalansággal tölti el a bejruti olasz haderő sorsa is, hiszen Cataniához közelebb van Libanon, mint Róma. És félő, hogy az amerikaiak és franciák után ők lesznek a támadások célpontjai. A külpolitikai kérdésekre érzékeny új olasz kormány el is rendelte a kontingens csökkentését. Kevesebb rugalmasság mutatkozott az eurórakétákat illető szovjet javaslatok iránt, amelyek éppen Szicíliát érintik közelről. A NATO kettős határozatának értelmében a szigeten már régóta meglévő légibázison manőverező robotrepülőgépeket fognak állomásoztatni. Ahonnan annak idején, a Budapestet támadó liberátorok startoltak. A közvélemény többsége ellenzi a telepitést, mivel az olaszok sem szeretnék hazájukat ismét hadszintérnek látni. A bulldózerek azonban már 1982 nyarán megindultak, hogy egy eldugott szicíliai település tőszomszédságában előkészítsék a cirkáló rakéták bázisát. Comiso, amelyet nem jelölnek nagybetűkkel a sziget térképei, így vált a szalagcímek főszereplőjévé. A környéken csak látszólagos a nyugalom, az emberek tudják, hogy puskaporos hordón ülnek. Comisot mi sem különbözteti meg a tucatnyi hasonló kisvárostól. A lakosság zöme mezőgazdasági munkás és kiskereskedő, akik régebben aligha foglalkoztak politikával. A házfalak "Nemet a rakétáknak" jelszavai a tavalyi hatalmas békemenet és tiltakozó nagygyűlés forró napjait idézték elénk. A protestálás hetei elmúltak, mintha átadták volna helyüket a beletörődésnek. De ez csak látszat, hiszen az olasz békemozgalmak eltökélték, hogy blokád alá veszik a támaszpontot, noha tudják; hogy a márciusra esedékes rendszer beállításra az NSZK-t és Angliát követően, valószínűleg itt is sor kerül. Érkeznek a szakértők, a szükséges technikai berendezések. A Herkules szállító gépek ontják a korszerű halált hozó technikát. Csakúgy, mint 1943-ban, az inváziós amerikai hadvezetés, Washington most is építhet a maffiára, amely bármire kapható szövetséges, ha pénzről van szó. Nem egy békemozgalmi aktivista lett ezért az elmúlt két évben merényletek célpontjává. Nem véletlen ezek után, hogy éppen Szicíliában adtak találkát egymásnak a legújabb korok krónikásai, az Audiovizuális Világszövetség és a Nemzetközi Filmhíradós Szervezet. Mit tehet a tömegtájékoztatás a világban elharapódzott feszültségek enyhítéséért? José Ignacio a Filmhíradós Szervezet venezuelai alelnöke [szinkron]: "A szervezet szűkebb pátriánknak azt jelenti, hogy rendszeresen beszámolhatunk az Európában zajló eseményekről, amelyek végső soron bennünket is érintenek. Ma már nincs ország, amely elszigetelhetné magát a világpolitika fejleményeitől. Így a filmhíradó legfőbb célja a tévé mellett, hogy az emberek és országok közötti megértést és együttműködést szolgálja. A szervezet elnöke, az olasz Elio Gagliardo [szinkron]: "A filmhíradó reneszánszát éli, a tévé monopóliuma mellett is. Olaszországban is nagy az emberek érdeklődése a világpolitika összefüggései iránt, hiszen ezek mind közvetlenebbül hatnak ki mindennapi életükre. A filmhíradó feladata ezért életünk jelenségeinek a puszta híradáson túli, alaposabb, szélesebb bemutatása." Jean-Pierre Audebaud az Európai Gazdasági Közösség képviseletében [szinkron]: "A legrosszabb tárgyalás és eszmecsere is jobb, mint a háború. Amíg kicseréljük filmjeinket és velük gondolatainkat, nem lehet nagyobb baj. Örülök, hogy Önök, magyar kollégáink, akik az európai kulturális fórum házigazdái lesznek, olyan sokat vállalnak Kelet és Nyugat közeledéséért, még ha gyakran ütköznek is nézeteink." Hosszú idő után a kínai filmhíradó is visszatért a világszervezetbe. [Szinkron]: "Ez a találkozó, hozzájárul ahhoz, hogy kiléphessünk az ismert elzárkózottságból. Lehetőséget kínál, hogy filmjeink eljussanak a világ közönségéhez és így remélhetőleg Önökhöz, magyarokhoz is. Bízunk abban, hogy új képet alkothatnak maguknak a kínai nép életéről, miként mi is az Önökéről." Szól a tarantella, peng a mandolin és az öreg Etna lankáin jövő őszre is, megterem a világhírű bor. A régi jó nyugalmat mégis feszültség, a jövő iránti szorongás zavarja meg. A rakétákkal való kényszerű együttélés mindenkit aggaszt, akinek fontos a biztonság. A sziget népe, csakúgy, mint bármelyik a kontinensen, már többször megmutatta, hogy a békére voksol. Csak ez hozhatja el Szicíliának a kultúra és a gazdaság régóta várt fellendülését.

Kivonatos leírás: