Elhangzó szöveg: [Szinkron]: "Az első magyar Himalája expedíció 1983 szeptemberében indult Indiába. Erre az expedícióra sok év mászásával készültünk, és pontosan két évvel ezelőtt kezdtük el szervezni. Kb. 500 kiló felszerelést és élelmiszert még itthon előre 25 kg-os egységekbe csomagoltunk, ami a későbbi teherelosztás miatt volt lényeges. Sok kötelet, hegymászó felszerelést, ruhát, sátrat csomagoltunk össze és küldtünk ki légi úton Delhibe. Delhibe érkezve, különböző adminisztrációs ügyeket intéztünk, a csomagokat váltottuk ki a vámraktárból és hát természetesen várost néztünk. Nagyon meleg, monszun utáni párás, fülledt időszak volt. Számunkra elég kellemetlen. Sokat járkáltunk az óvárosban, ahol az utcai élet rendkívül érdekes, mozgalmas, így európai szemmel nézve. DelhibőI, 29-én tovább indulva három napig utaztunk autóbusszal. A Gangotri nevű falu híres zarándokhely Indiában, háromezer méter magasan van. Innen már csak egy ösvény vezet tovább, amelyen zarándokok és természetesen expedíciók közlekednek. A 3.900 méterig járnak zarándokok, ott van a Gangesz-folyó híres forrása. Egy napig öszvérek vitték a felszerelést, mi pedig teli hátizsákjainkat. Egy-egy öszvér 100-150 kilót vitt, mi fejenként 20-25 kilót. Október 4-én értük el a 4.200 méter magasan fekvő alaptábort. Innen indultunk akklimatizációs túrákra és természetesen itt készítettük elő konkrétabban a felszerelést a mászásra. Az első akklimatizációs túrák után néhány napot az alaptáborban pihenéssel töltöttünk. A mászásra október 12-én indultunk. A cél a Satupán déli fala volt. Ez a csúcs 7 ezer 75 méter magas, a déli falon egyetlen expedíciónak sem sikerült eddig feljutnia. 5.300 méter magasan épített táborból kezdtük el a mászást. Ez mindjárt egy 800 méter magas, 60-65 fok átlag meredekségű jégfallal kezdődött. Két napig tartott, amíg átjutottunk rajta. Középső részén volt egy kis sziklás rész, nagyon törős, kellemetlen sziklákkal. Megerőltető volt a nehéz zsákkal mászni, mert bár akklimatizálódtunk, de ebben a magasságban már a ritka levegő is külön megpróbáltatást jelentett. Ha nem sütött a nap, kellemetlen hideg volt; éjszaka mínusz 30-ra is lecsökkent a hőmérséklet. Október 20-án jutottunk fel a keleti gerinc élére, 6.400 méter magasságban és ezen a gerincen haladtunk a csúcs felé. 12. napja másztunk. Október 24-én a csapat 4 tagja úgy döntött, hogy a technikai nehézségek és az előre látható fizikai megerőltetés miatt visszafordul. Nem sokkal ezután barátunk, Jankovics Laci egy meredek jégen megcsúszott és a gerinc baloldalán, 600 méter mélységbe zuhant. Rövidesen viharos havazás kezdődött, a felkutatásáról le kellett mondanunk. Ketten továbbmentünk és 6.900 méter magasságig jutottunk, minket ott ért a hóvihar. Ez volt az expedíció által elért legmagasabb pont és a csúcsra szánt zászlót itt helyeztük el. A havazás során egy nap alatt körülbelül másfélméter hó esett és a visszavonulást ez nagyon megnehezítette. A korábban két nap alatt megtett út most öt napig tartott."

Kivonatos leírás: