Elhangzó szöveg: [Szinkron]: "Halló, itt Rádió Budapest 1 és a közvetítőállomások! Kedves Hallgatóinknak jó reggelt kívánunk!" 1944 március 19. reggel. Akik kézbe vették a reggeli lapokat - ugyanúgy, mint máskor - megtalálták benne a napi időjárásjelentést, az évfordulók méltatását, a szokásos vasárnapi programkínálatot. Úgy tűnt, ez a koratavaszi vasárnap miben sem fog különbözni a korábbiaktól. [Bárczy János író szinkron]: "A Mátyás-templomba jártunk vasárnaponként. Hát március 19-én is úgy terveztük, hogy oda felmegyünk, mert igen kellemes igazi koratavaszi József napi idő volt. Azonban mégis másképp alakult a helyzet. Délelőtt folyamán ugyanis igen erős légi tevékenységre lettünk figyelmesek, már hát az én fülemet különösen megütötte, mert előzőleg a hivatalból értesültem, hogy nálunk felszállási tilalmat rendeltek el valamennyi repülőtéren. Német harci gépek és főleg pedig szállítógépek húztak el a főváros felett a repülőtereink irányába. Egy nagynéném a norvég követnek volt a felesége, úgyhogy oda felszaladtam Gregersenékhez, arra gondolva, hogy diplomáciai testület talán valami jobb értesüléseket szerzett már erről a nagy berepülésről. Így is volt, mert, mert ők már a semleges követségeken keresztül értesültek arról, hogy Magyarország megszállása megkezdődött és németek özönlötték el az országot." A főerők - kilenc hadosztály - hajnali 4 órakor lépték át a határt Bécs, Krakkó és Zágráb felől. Ellenállás nélkül érkeztek meg a fővárosba. Bajnóczy tábornok, a vezérkari főnökség részéről telefonon közli a budapesti német katonai attaséval: "Vezérőrnagy úr! Ezek az egységek felettébb rossz benyomást tesznek a civil lakosságra!" [Bárczy János szinkron]: "A Légügyi Főcsoportfőnökségen dolgoztam bizalmas munkakörbe. A vezérkari főnökségnek is ejtőernyős előadója voltam. Tudomásunk volt arról, hogy egy küldöttséget rendelt magához Hitler a klessheimi főhadiszállására." [Ghyczy Jenő m. kir. külügyminiszter. 1944 március 19-ig szinkron]: "Klessheim megelőzőleg még a négy miniszter, a kormányzó vendégei voltunk megtárgyalni azt, hogy vajon a kormányzó kimenjen-e Klessheimbe, vagy nem. Én tudtam azt, hogy ha valamit ellehet még érni azt csak a kormányzó érheti el, és ismerve Hitlernek a rendkívüli hiúságát, a kormányzó végül is úgy döntött, hogy ki fogunk menni Klessheimbe. Délben volt a találkozás a kormányzó és Hitler között. Kormányzó lesújtottan hallgatta, hogy Hitler meg akarja szállni Magyarországot, mer, mint mondotta, nem teheti ki magát annak, hogy megismétlődjék az, ami Olaszországban Mussolinival történt. Körülbelül egy órára rá kormányzó rettenetesen feldúlva jött ki Hitlertől és rögtöni hazautazást kívánt. Azonban a németek ezt elhárították azzal, hogy légiriadó van és nem lehet eltávozni. Azonban ez egy kifogás és ürügy volt, mer ők csak időt akartak nyerni, hogy amikor a kormányzó megérkezik Budapestre, akkor már Budapest meg legyen szállva. Előre meg volt beszélve helyettesemmel, Szentmiklóssy Andorral, hogy különböző táviratszövegeket fogunk haza táviratozni, amiből lehet következtetni a helyzetre. Meg volt állapítva az, hogy ha én azt táviratozom, hogy kérem feleségemet értesíteni, hogy jól vagyok, ez annyit jelent, hogy a megszállás be fog következni." A német vezérkar már jóval a klessheimi találkozó előtt kidolgozta és jóváhagyásra Hitler elé terjesztette Magyarország teljes katonai és rendőri megszállásának hadműveleti elképzelését, a Margaréta tervet. Március 18-án este tehát Hitler kikísérte a rieflingeni pályaudvarra Horthyt, ahonnan úgy 9 óra körül gördült ki a kormányzói különvonat a Turán, de azt Linznél angolszász légitámadás ürügyén ismét visszatartották. A nácik első egységei - a keleti frontra való átcsoportosítást színlelve - ekkor lépték át a magyar határt. Egyik első osztaguk este 11 órakor már kivagonírozott Bicskénél. A megszálló katonai erőkkel egyidőben, négy Waffen SS divízió, az SD illetve a Gestapo 300 embere érkezett Magyarországra. Parancsnokuknak Winkelmann SS tábornoknak a zsebében Hitler írásbeli utasítása: "Mivel a magyar kormány nem tett eleget szövetségi hűségének, elhatároztam, hogy azt egy megbízható és velünk barátságos kabinettel váltom fel. Elrendelem: a Waffen SS alakulatai az SD és a Gestapo, minden eszközzel biztosítsa az akció sikerét. Adolf Hitler s.k." Amikor ezen a vasárnapon megszólaltak a déli harangok a Gestapo emberei, a már jó előre elkészített pontos listák alapján lakásaikon letartóztatták mindazokat, akiket a nácizmus ellenségeinek minősitettek. [Dr. Ságvári Ágnes történész szinkron]: "Kiadtunk két szobát albérletbe. Az egyikbe bánáti menekültek voltak, kommunisták, a másikba pedig lengyel zsidók. Megtudták, hogy bejöttek a németek, fél órán belül mind a két család összepakolt és elment, de előtte még mondták, hogy mi a forgatókönyve egy német megszállásnak. Nem hittük el. Azt is tudtuk, amire mindenki felkészült, hogy Endre és egész környezete veszélyeztetve van. És akik illegalitásban vannak, azonnal elviszik túszként a hozzátartozóit. Tehát számunkra is ez egy közvetlen életveszély volt. Valószínűleg Endre előző nap Orbán Lászlóval együtt szerkesztette a Béke és Szabadság számát, mert vasárnap ő egész nap nem volt az utcán. 20-án reggel telefonált Endre azzal, hogy eljött az idő és legyek szíves másfél órán belül a Lehel úton találkozzam vele. Elmentem a Lehel útra és ott Endrétől megkaptam Simon Teréz névre szóló iratokat. Endre elmagyarázta még, hogy mit jelent az illegalitás és mit jelent a németeknek a bejövetele." [Kádár Gyula vezérkari ezredes, a VKF-2 főnöke 1944 március 19-ig szinkron]: "A Hitler a tárgyalások, az utolsó tárgyalásoknál határozott ígéretet tett, hogy nincs másról szó, mint egy katonai, tisztán katonai megszállásról, amelyik csak addig tart, amíg egy neki megfelelő kormány megalakul. Tehát egy, egy bizonyos garanciát látszott, hogy itt, itt arról van szó, bejönnek a német katonák, megszállnak, jön egy új kormány, ezek el fognak menni. Így nézett ki a dolog. Februárban még azzal voltunk kinn a főhadiszálláson, hogy az egész magyar hadsereg a Kárpátok gerincén akar védekezni és harcolni az oroszok ellen. Ugyanakkor a németek ellen fegyveresen ellenállni, amikor ugrásra készen állnak a románok is és a szlovákok is, és bevetésre kész repülőerők vannak és a magyar csapatok pedig szétszórtan itt-ott helyőrségekbe alusznak békésen, hogy lehet itt egy ellenállásról beszélni? 19-én reggel ellenben, a 19-e előtt, ha komolyan vették volna azokat a híreket, amelyeket én forszíroztam és kaptam is, hogy meg fognak szállni bennünket, erre komoly előkészületeket tettek volna, terveket csinálnak, parancsnokváltozásokat csinálnak. Március 19-én reggel a Kállay azt mondja emlékirataiban, hogy azt a tanácsot adták neki a tábornokok, hogy ne álljon ellent. Fészkes nyavalyát! Én is azt mondtam neki, kérem most már nincs mit csinálni, és mondom, ki engedelmeskedik a kegyelmes úrnak? Ezek, akik az előszobába ülnek? Ott volt a Vörös János, ott voltak ezek a izék. Ezek fognak engedelmeskedni, ha ő kiad egy ellenállási parancsot? Mesebeszéd!" Március 22-én Horthy aláírja a Sztójay kormány kinevezését. Ezzel teljesül Hitler kívánsága. Olyan kormány áll az ország élére, amelynek működése garantálja Magyarország totális kiszolgáltatását a fasiszta érdekeknek. Edmund Veesenmayer, az új magyarországi követ és teljhatalmú megbízott Sztójay miniszterelnökkel való kézfogása megpecsételte Magyarország sorsát Hitler oldalán. [Szinkron]: "A Meteorológiai Intézet jelentése szerint várható időjárás hétfőn délig."

Kivonatos leírás: