Elhangzó szöveg: Most negyven éve, a nyilas hatalomátvétellel a magyar történelem legsötétebb korszaka vette kezdetét. Másfél évvel később már a Népbíróság előtt feleltek a háborús főbűnösök a Zeneakadémia nagytermében. Eredeti hangfelvételek idézik a tárgyalást és a vádbeszédek néhány részletét. [Szinkron]: "Tisztelt Népbíróság! Harmadik hete tart ez a tárgyalás és harmadik hete hívja tetemre Magyarország népe Szálasi Ferencet és társait azért az orozva elkövetett gyilkosságért, amelyet 1944 október 15-én vitt végbe a nemzet ellen. Október 15-e, nem a kezdet, hanem a vég. Október 15-e 1919 júliusában kezdődött, akkor, amikor a szegedi gondolat fehér lovon megindult. Aki 1919-ben és 1920-ban gyilkos, az 1944-ben államtitkár és miniszter. Ez a történeti összeköttetés 1919 és 1944 között. Magyar történelemnek hitványabb, sötétebb és aljasabb hazaárulója nem volt és nem is lesz, mint Szálasi Ferenc. Amikor október 15-én egy halálosan kifáradt és a háborút halálosan meggyűlölt nemzetet kényszerítettek további harcra." 1944 október 15-e vasárnap. [Szinkron]: "Halló itt Rádió Budapest I. és a közvetítőállomások." A rádióban elhangzik Horthy Miklós kormányzó szózata a nemzethez: "Kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a német birodalom a szövetségi hűséget a maga részéről velünk szemben már régen megszegte. Eddigi ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk és velük egyetértésben kívánom a nemzet jövő életének folytonosságát és békés céljaink megvalósítását biztosítani." [Részlet a Hungarista Híradó 1944. októberi számából, szinkron]: "A hatalom átvétele 24 óra alatt megtörtént. Meg kell nyernünk ezt a létkérdésünket jelentő háborút és ebből a célból latba kell vetnünk nemzetünk minden erkölcsi, szellemi és anyagi erejét. (…) Testvérek! Most pedig útravalót adok nektek azzal, hogy abban a munkában, abban a felelősségteljes munkában, amit vállalunk, meghalni lehet, de elfáradni soha! Nem vagyunk egyedül, nem vagyunk vezetés nélkül, mert ott halad előttünk az ország első munkása Szálasi Ferenc. Éljen! (…) - Én Szálasi Ferenc nemzetvezető. Esküszöm az élő Istenre, hogy Magyarországhoz hű leszek, és mindent megteszek, amit az ország javára és dicsőségére igazságosan megtehetek. Isten engem úgy segéljen." [Részlet Szálasi Ferenc peréből]: "- Szálasi Ferenc. - Itt vagyok. - Vádat megértette? - Megértettem igen. - Bűnösnek érzi magát? - Nem! - Ön totális háborút akart, ugyebár? - Igen. Világnézeti harc folyt és mint világnézeti katonák harcoltak." [Szinkron]: "Ezekkel az új fegyverekkel kezébe néz szembe a magyar ifjúság az ellenséggel. Ezért fogunk győzni. (…) [Részlet Szálasi Ferenc peréből]: "- Szálasi hatalma idejében 15-16 éves gyerekembereket kiképzetlenül egy páncélököllel nekikergettek T 34-eseknek. - Hogy merte Ön vállalni ezt rettenetes felelősséget, kockázatot, nemzetével szemben? - Az még nem jelenti azt, hogy akkor reménytelen volt Németországnak a helyzete. Katonapolitikailag, hadászatilag, vagy gazdaságpolitikailag, meg egyáltalában nem jelentette azt. Határozottan kijelentették, hogy Magyarország számukra katonai szempontból sem átmeneti terület, hanem kimondottan és határozottan beépített bástya, ami annyit jelent, hogy hadászati szempontból is élétkérdés számukra, hogy a német és a magyar hadsereg együttesen ezt a területet kezében tartja. - Kíváncsi vagyok erre az előttünk álló erkölcsi infernóra. Mi a véleménye, hogy helyes vagy bűnös dolog volt ezt a várost odadobni ilyen feltételezésekért. - Én a legteljesebben az új világnézet szempontjából Magyarország becsületének és az érdekének védelmében helyesnek tartom. - Kérem, Önnek még mindig az a nézete, hogy a magyar nemzetnek ez volt az érdeke? - Igen! Még mindig ez a meggyőződésem. - Hiszen épen ez a szégyenletes, hogy akadtak magyar emberek az Önök személyében és az Önöket megelőző németbarát kormányférfiak személyében, akik odaálltak az ő szolgálatukba, kiszolgáltatták ezt az országot, ennek sokezer ifját, gyermekét, felnőtt férfiját, hogy elvérezzenek a Don-kanyarnál, Voronyezsnél és Magyarország területén, csak azért, hogy ennek a megbolondult festőlegénynek a csizmája alá tiporhassa Németország Magyarországot. - Kérem, tisztelt Népbíró Urak! Én, mintegy keresztény magyar ember, meg kell mondanom, hogy mindaz a sok szenvedés, amit a zsidóság ártatlanul elszenvedett, mindaz, ami a zsidók ellen történt, az a magyar nemzeti becsület és presztízs ellen elkövetett honi támadás és sérelem volt, amellyel ezt az országot beletaposták a semleges külföld előtt a legsúlyosabb, a legrosszabb hírbe, és ezzel a békeszerződésekor a mi amúgy is nagyon rozoga és gyenge sáncainkat nagyon és nagyon megrontották. Amikor mindenki ma is azt mondja: bűnösök voltunk, bűnösök voltunk! Hát én az ellenkezőjét mondom: Nem voltunk bűnösök! Ez az ország nem volt bűnös. Ez a nép akarata ellenére már második világháborúba hurcoltatott bele. Lehettek és megvan a különböző megítélésük a magyar nép különböző rétegeinek Horthyról. Én, és azt hiszem Önök is, bűnösnek tartjuk valamennyien, amiért a háborúba belevitte ezt az országot. És az előző dolgokért, de amikor eljött őnála a katonai belátás és ezt a fegyverletételi parancsot kiadta, akkor mondjuk meg, hogy emberek, idegenek az utcán, falvakon egymás nyakába borultak, összecsókolództak, sírtak és azt mondták, vége van a háborúnak. És ekkor ez a gonosztevő, ez az álarcos ember, hatalomra törő kalandor, szélhámos, ez akkor ragadta magához a hatalmat. De bűnösek ezek az emberek, akiket ki kell, hogy dobjon a magyar nemzet lelkéből, emlékezetéből."

Kivonatos leírás: