Elhangzó szöveg: Augusztus közepén megrázó napokat éltek át közép Dunántúl települései. Megmozdult a föld. Kárt szenvedett a fülei református templom is. [Balogh István református lelkész, szinkron]: "Másfél óráig porzott a torony. Akkor a hátulsó padot láttam. Harmadszorra elérkeztem az úr asztalához, akkor néhány téglát láttam, gondoltam, hogy a mennyezet leszakadt. Negyedszerre bementem, akkor már orgonasípokat láttam, de az orgona csúcsát nem láttam, por volt ott és titokzatos félhomályba ez a tátongó nagy üresség, a mennyezet leszakadása. És Laci fiam ment be ötödszörre. Azt mondta, apa a gerendák látszanak. Orgona eltűnt. Orgona eltűnt, szörnyű látvány volt." [Dr. Szabó Imre ügyvezető igazgató, Állami Biztosító, szinkron]: "Az 1985 augusztus 15.-én bekövetkezett földrengés eseményeire az Állami Biztosító azonnal reagált. A hírközlő szerveknek az esemény napjának délelőttjén adott tájékoztatást a földrengés súlyosságáról, a kárbejelentésekről, és tájékoztatta a lakosságot a teendőkről." [Dr.Bisztricsány Ede szinkron]: "Hat óra tizenhárom perckor kezdődött az első földrengés, majd utána nem sokkal rengéssorozat jött és a legnagyobb az hat óra huszonkilenc perckor következett be, majd egy egész sereg utórengés követte. Mikor észrevettük, hogy hazai rengésről van szó, akkor hozzá láttunk, hogy kiszámítsuk az epicentrum helyét. Peremartonban volt az epicentrum, Peremarton-Berhida térségében. A Richter-skálában 5-ös magnitúdójú volt, ebből már sejteni lehetett, hogy az intenzitás az hat és fél, és hét között lehetett Peremartonban. Ez nem túlságosan nagy földrengés, de elegendő ahhoz, hogy házakat komoly mértékben megrongálja. Magyarország nem tartozik a nagy földrengések övezetébe. Tehát ami a Csendes-óceán partvidékét illeti, ott pattan ki a földrengéseknek a 90 %-a. Évi mintegy tizenötezer földrengést regisztrálnak az obszervatóriumok. A mostani mexikói földrengéshez hasonló Magyarországon nem fordulhat elő. Magyarország ehhez képest igen csendes zóna, és azt is hozzá kell, tegyem, hogy nem is számíthatunk arra, hogy olyan nagy földrengések előforduljanak, mint amilyen a Csendes-óceán partvidékén." Újra Berhidán. [Helyi lakos szinkron]: "Csempék pattogtak lefelé, a szekrény tetejéről az üvegek, minden. Egyszerűen nem lehetett megállni. Akkor én a konyhába voltam, a férjem rohant ki, a gyerek a kisszobából rohant, hogy anyu rohanjunk, nagyon félek. Akkor nem tudtuk az ajtót kinyitni, akkor a férjem rántotta ki az ajtót, mert addigra a fal már ráereszkedett az ajtóra és nem tudtuk kinyitni. Félünk még mindig." [Lajosfalvi János tanácselnök, Berhida, szinkron]: "Túljutva az életmentés időszakán, most már a helyreállításban gondolkodunk, az épületek 94%-a sérült. 51% az, amelyik kisebb kárt szenvedett, tehát a tető helyreállítása, kémény helyreállítása esetleg belső kisebb javítási munkákkal lakhatóvá lehet télre tenni. Közepes kárt kb. úgy 20-24% szenvedett, és további 20% az, ami súlyosan sérült, illetve bontásra van jelenleg ítélve. A mostani helyzetben nem törvényszerű, hogy a teljes épületet helyreállítsuk, hanem egy vagy két helységet, hogy azt a tél folyamán használni lehessen." [Dr. Szabó Imre ügyvezető igazgató, szinkron]: "Berhida-Peremarton térségében, ahol a legsúlyosabb károk keletkeztek, óriási nyomás nehezedett a munkát azonnal megkezdő biztosító szakembereket, hiszen olyan intézmény munkatársairól volt szó, akiknél az érthetően felgyülemlett aggodalom, feszültség a károsultak részéről megnyilvánulhatott." [Helyi lakos, szinkron]: "Én abba az összetört, repedezett falba nem megyek bele. Akárhogy összemalterozzák. Ezt már javítgatták? Nem javította senki. Ez úgy van, ahogy volt. Csak ilyet állapítottak meg, hogy mit tudom én, a tűzfalat le kell bontani, egy méterre beljebb oda egy vasbeton oszlopot kell betenni, valahova bekötni, meg ilyen. Hát nekem ez nem kell! Én szerintem azt az egész elejit le kellen bontani! Ami ott össze van törve, azt mindent lebontani alapig. Ezt a kárt kéne a biztosítónak, vagy mit tudom én. Nem, nem tudom, hogy hogy lesz." [Borsos László az ÁB kárszakértője, szinkron]: "Mivel a biztosító ilyen jellegű károkra nem készülhetett fel, szerencsére nagyon ritka. Felvettük a kapcsolatot az Igazságügyi szakértői irodával, onnét statikusok mentek ezekhez az épületekhez. Statikai szakvéleményt adtak ki és ezek alapján végeztük mi a további kárszámításokat. Ez az embereket is egy kicsit megviselte, ennek tudható be az, hogy általában partnerek, de mivel érzékenyen érintette őket a házuk állapotának a romlása, hát nem segítették egy-két esetben úgy a munkánkat, ahogy kértük és ez bizony a munkánk rovására ment, nem tudtunk olyan ütemben dolgozni. Idáig, ahogy haladtunk, mindenki támadta a biztosítót." [Helyi lakos, riporter szinkron]: "- Idáig, ahogy haladtak, mindenki támadta a biztosítót. Én a magam részéről megvédem. - Miért? Azért védem meg kérem szépen, mert minálunk egy szimpatikus fiatalember volt. Én nem szóltam a munkájába, de kifogásolni valót hagyott maga után. Mert nem repedéseket nézte uram, hanem a festést nézte, hogy mikori a festés kérem szépen. Ezt nézte. Na, kérem szépen, megegyeztem azzal is, azt mondta uram ez nem azt jelenti, hogy mink a rolót lehúztuk." [Borsos László az ÁB kárszakértője, szinkron]: "Amennyiben ügyfelünk a helyreállításról számlát hoz felénk, a kárszámításunkat újból ellenőrizni fogjuk, és ami munkabér különbségként jelentkezik, azt természetesen elfogadható munkabér különbségként, azt részére természetesen a biztosító megtéríti." [Dr. Szabó Imre ügyvezető igazgató, szinkron]: "Az Állami Biztosítóhoz október 15-ig több mint harmincháromezer kárbejelentés érkezett, amelyek túlnyomó részét szakértőink megszemlézték. A súlyosan sérült épületeknél előleget fizettünk ki a kárösszegek teljes kifizetésére a statikai vizsgálatok, illetve az újjáépítés terveinek ismeretében kerül sor." [Lajosfalvi János tanácselnök, szinkron]: "Az ingatlanok közül kb. 320 az, amely nem rendelkezett biztosítással. Ami ebben a szomorú, hogy elsődlegesen az idős, egyedülálló, magatehetetlen emberek tartoznak ebbe a kategóriába. Hozzá kell tennem, hogy ezeket az embereket sem hagyjuk magukra, ugyanúgy végezzük az épületek felújítását az ő körükben is, mint a többiekénél, sőt éppen a szociálisan rászorultak azok, akik előnyben részesülnek. Egyrészt lehetőségünk van százezer forint vissza nem térítendő állami támogatás nyújtani ezeknek az embereknek, illetve a különböző jótékonysági célra befolyt összegeknek a folyósítása." [Kisbácsai Kálmánné, szinkron]: "Mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a mi házunk aránylag, lehet mondani a többiekéhez viszonyítva kevésbé sérült. Bent laknak? Bent lakunk, az első pár napban sokkal jobban el voltunk keseredve, mint ahogy az idők folyamán nyilván túl kell tenni magunkat rajta, és nem tudjuk a végét, nem látjuk a végét. De hát ezt kell tenni, mert nincs mit csinálni végsősoron az élet megy tovább, nem áll meg." Ezt a Berhidái családi házat szinte alapjaiból forgatta ki a földmozgás. Déli Istvánék hajlékát újjá kell építeni. De miből? Hogyan? [Szabó Imre ügyvezető igazgató, szinkron]: "A lakosság részére ez ideig mintegy 130 millió forintot fizettünk ki, a biztosítási szerződések feltételeinek rugalmas, méltányos szemléletű értelmezésével." Négy héttel később ugyanitt. [Kisbácsai Kálmánné, szinkron]: "Annyira megrongálódott, főleg a felső része a csúcsfalnak, téglák lógtak kifelé, hogy ezt le kellett a tető vonalában bontanunk ás a tető vonalában újjáépíteni. Hát ez megtörtént. A biztosító által kifizetett 52 ezer forintból építettük." Déliék romos portája még áll. De már van okuk az örömre is. [Déli Istvánné, szinkron]: "Úgy egyeztünk a biztosítóval, hogy én nem akarok vele egyezkedni tovább, egy bizonyos összegben megegyezünk, ami nekem is megfelel és akkor tovább nem háborgatnak bennünket. Én is intézem az én ügyemet és akkor ezzel mink majd építjük tovább az új házat. Milyen összegben állapodtak meg? Én nekem hatszázezer forintot adott a biztosító, hát nem egy olyan nagy összeg. El lehet vele kezdeni." Szinte felbecsülhetetlen segítséget jelent az itt végzett folyamatos társadalmi munka. A veszprémi, várpalotai munkásőrök egymást váltó brigádjai is kiveszik ebből a részüket. A használhatatlan házakból Várpalotára, Veszprémbe költöztették át az ottlakókat. Eddig 263 család talált ideiglenes otthonra. Veszprémben a Felszabadulás lakótelepen, a Damjanich utca egyik tízemeletes épületében a nyolcadik emeletre költöztek Horváth Sándorék három gyerekkel. [Horváth Sándorné szinkron]: "Mi nem is akartunk idejönni Veszprémbe, mert úgy gondoltuk, hogy elleszünk az egy szobába, de azt mondták, hogy három pici gyerekkel nem szabad ott maradni, beláttuk, hogy tényleg igaz, hogy itten tényleg sokkal könnyeb lesz és jobb lesz. Furcsa egy kicsit, idegen még. Szeretnénk minél előbb visszamenni. Hallom, hogy a kis Judit nem mer följönni a lifttel ide a nyolcadikra. Hát igen. Úgy kell felsétálnunk, mert nem jön be, mert azt mondja olyan érzés, mint amikor hullámzott alatta a ház, hogy hullámzik a lift is." A természeti csapás kárvallottjai ezután is számíthatnak társadalmunk sokrétű támogatására, áldozatvállalására. Türelem és kölcsönös bizalom kell ahhoz, hogy az itt történteknek idő múltán csak rossz emléke maradjon.

Kivonatos leírás: