Inzertszöveg:
Apróbetűs történelem (Munkatársak: Wiedermann Károly, Máriássy Ferenc, Bánki Árpád, Hollósy Tiborné, Nemes Iván, Kéri István)
Elhangzó szöveg:
Nemcsak az újságokban, hanem mindenütt hirdetnek az emberek. Úton útfélen, lámpaoszlopokon és kerítéseken komputerszervíz címe, vagy nyelvoktatók telefonszáma, minden megtalálható az alkalmi hirdetőoszlopokon. Igaz csúfítják a városképet, de hozzátartoznak életünkhöz, meg a szemünk is hozzászokott. Hírül adni valamit valakinek, egyidős az emberiséggel. Az altamirai barlangrajzokon az ősember, sikeres vadászatát hirdeti. Azték halászati szövetkezet révészt azonnalra felvesz. Madarat, majmot vehet egyiptomi kereskedésemből. Fájdalommentes tetoválást vállal nyugalmazott szamuráj. Hívásra házhoz megyek. Ez a római harcos a lovát próbálta valamelyik birodalmi vásáron pénzzé tenni. 185 évvel ezelőtt a Magyar Kurírban olvashatták azt a hirdetést, amelyen a gazda közli, hogy marhái kótya-vetye által fognak eladatni. A Magyar Hírmondóban "Mesureur és Kompániás Társai" új bécsi bőrgyár termékeit ajánlják. 1914. Dörögnek a fegyverek a harctereken, itthon pedig meghűlés elleni pasztillát kínálnak. Ez a hirdetés katonáknak ajánl fejvédőt, de nem golyóálló szúnyoghálót. Amputált Ön? A félreérthető kérdésre a válasz: műlábat és műkezet ajánlanak csatát megjárt katonáknak. Két puskalövés közben pedig olvashat is a baka. Gazdasági világválság, munkanélküliség, csőd. 1930. Mindenki állást keres, férfi és nő egyaránt. De azért állást is kínálnak. Pl: könnyű akvizíciós munkára, napidíjjal, jól beszélő, ügyes hölgyeket keresünk. És a hölgyek mielőtt munkába állnak talán felüdíthetik arcbőrüket egy hámló kúrával. 1945. A felszabadulás pillanatai. Élelemért keresek bérbe villát, és valódi kristályszaharin kapható a főutcában. Fagyás ellen pedig phlogisam kenőcs. Fűtés helyett ez is jó. Az optimista tőkés is hirdet. Ő még nem tudta, hogy a jelige hamarosan megváltozik. 4800 pengő egy uzsonnatea. 1950. Hoffmann, vagy akit gondolnak helyette, meséi talán az aranytojást tolyó tyúkról és a lódenkabátról. 1985 december egyik utolsó napján. Este tíz óra. A veszprémi Pannon Nyom-dában tucatnyi napilap és folyóirat mellett egy új lap év végi számát nyomják. Az újságoknak már reggel a rikkancsoknál a helye, amit a vásárlók pillanatok alatt elkapkodnak. Ennek az újságnak a felelős szerkesztőjével Ballér Miklósnéval beszélgettünk. [Riporter, Ballér Miklósné szinkron]: "- Mi a magyarázata ennek az óriási apróhirdetés-áradatnak? - Mindenekelőtt talán az, hogy a társadalmi és gazdasági változások hozták ezt a sok hirdetést. Társadalmi változások alatt értjük a demokratizmus tovább fejlődését, hogy most már álláshirdetésben igazgatókat, főmérnököket is keresnek. A különféle magánvállalkozások köre is bővült, a gazdasági lehetőségek hozták ezt magukkal és itt a szolgáltatásaikat ígérgetik. Na, most, ez a növekedés, ez a hirdetési növekedés hozta életre az Expressz újságot is, amely 1984 március 9.-én indult. Eleinte kéthetenként egyszer, majd hetenként egyszer, hetenként kétszer jelentünk meg, és ma már hetenként hatszor jelenik meg az újság. Tavaly 75 számunk jelent meg, több mint nyolcvanezren hirdettek, az idén pedig 169 számunk jelenik meg, tehát közel kétszázezer ember hirdetett ebben az újságban." Mindent adunk és veszünk. Kötőgépet és gőzborotvát, szoláriumot és teherautót. Használtat és újat. Például ez a Ford 40 000 Km-rel potom 734.200 Ft-ért vár vevőre. Persze lehet 65.200 Ft-ért is kocsit venni, már aki beéri ezzel a márkával. Lakást cserélünk, veszünk, albérletet keresünk, épülünk és építünk. A most következő élő hirdetésben egy nevezetes épület a főszereplő. [Riporter, hirdető szinkron]: "- 130 cm magas fából készített Pisai ferdetorony eladó. Meg van ez annyi? - Kérem még több is. Tessék nézni! Tessék! Ez tényleg megvan annyi. 156 cm magas és 40 cm átmérő. - Mennyire tetszik tartani? - Hát 20-25 ezer forintot kérek érte. - Nem sok ez egy kicsit tessék mondani? - Nem uram, mert ezen annyi munka van, hogy épp elég volt megcsinálni. Tessék nézni ezt a kidolgozást, egy-egy ilyen kis kifaragás egy órát vesz igénybe. Ezek az oszlopok szintén egy órát vesznek igénybe, úgyhogy énnekem kb. benne van 1500 órámba. - És miért akarja eladni? - Hát azért uram, mert azt hittem, hogy valamikor kapok egy lakást. És kiderült, hogy ezt a kis részt nem szanálják, és most kénytelen vagyok eladni, mert kicsi a helyem." Hát a Pisaiba nem költözhet! Ez a sok ember itt a hétköznapi utcán talán mind dolognélküli lenne? Pedig számtalan az álláshirdetések száma. Villamosmérnököt, intarziaasztalost, lakatost keresnek. A munka kerülése helyett munkát keresett most következő riportalanyunk. [Riporter, hirdető szinkron]: "- Napi ezer forintért bármikor, bármilyen munkát, elfoglaltságot keres független, megbízható fiatalember. Az Ön ajánlata is érdekel. Nos, az ajánlatom, hogy beszélgessünk! Mitől tartja ilyen sokra a munkaerejét? - Nem is a munkaerőmet tartottam sokra, hanem azt akartam, hogy mindenki megkeressen az ajánlatával, tehát ne határoljam be, hogy miféle lehet ez a munka. - És jött valami ajánlat? - Igen jöttek ajánlatok, hát a legtöbb az ilyen illegális munka lett volna, a telefonba nem is volt hajlandó elárulni. De mégis mi? Hát, nem, szóval semmit nem árult el, csak hogyha személyesen találkozunk, meg ilyesmi. Hát a legérdekesebb az volt, hogy felhívott egy olyan, hát olyan nyugdíjas korának az elején lévő hölgy és mondta, hogy neki napi 1500 Ft-ot is megérne, hogyha az utazgatásainál én elkísérném. Tehát ilyen társalkodónőszerű. Társalkodó fiú. Társalkodó fiú igen, igen az lennék. Mi az ön foglalkozása? Villamosmérnök." Társadalmunkban sok a magányos ember. Ki férjet, ki feleséget vagy egyszerűen csak társat keres. De néha mást is. Hozzám illő táncpartnert keresek, rock-and roll és egyéb társastánchoz. 24 éves lány vagyok. [Riporter, hirdető szinkron]: "- Hozzám illő táncpartnert keresek, rock-and roll és egyéb társastánchoz. 24 éves lány vagyok. És hogy-hogy nő létére ilyen merészséghez folyamodott, hogy hirdet? - Mert nagyon szeretek táncolni, és úgy gondoltam, hogy nem adom fel. És szereti a társaságot. Persze, azt nagyon. Hát nem tudom, hogy kész van-e a kávénk? - Már elnézést kérek, hogy én közbe szólok, de tudok, de én tudok egy 150 cm magas, ragyogó kinézésű férfit, és ragyogóan táncol. - Nos, mit szól hozzá? - Hát meg lehet próbálni! Hát akkor a sztori folytatása filmen kívül, és akkor igyuk meg a kávét!" [Riporter, Alfonzó szinkron]: "- Karácsony és szilveszter eltöltéséhez keresek magányos, intelligens nőket, férfiakat, lakással rendelkezőket, későbbi összejövetelekre is. A hirdetésre jöttek össze? - Nem. Hát dehogy, ezzel a fejjel hirdetni? Mi régi partnerek vagyunk, együtt dolgozunk televízió, cirkusz. - Na de Alfonzónak nem kell különösen reklám. - Te idehallgass. Mindenkinek kell reklám. Megmondom neked miért? Tudod milyen nehezen született meg az a szlogen, hogy "Idefigyeljenek emberek!" Amiből aztán később olyan reklám lett, hogy mindenki odafigyel. - Ha most hirdetést adnál fel, mi lenne benne? - Kérem szépen! 73 éves jól szituált, még aktív férfi keresi 18 éves szőke, teltkarcsú nő ismeretségét, milliomos nő természetesen. - Jelige? - Szeressük egymást gyerekek!" A bölcsőtől a koporsóig végigkíséri életünket az apróhirdetés. És ezek a néhánysoros közlemények minden korban és társadalomban az emberek hangulatát tükrözik. Az idei hirdetésekből is kiderül, hogy életünk sokat változott. Kinek jobban, kinek rosszabbul ment. Az újságok hátsó oldalain apróbetűs történelmünkkel találkozhatnak. De azért a nagy adásvételben, a kótya-vetyében, a rohanásban egymásra is figyeljünk! Ahogy Alfonzó mondta: "Szeressük egymást gyerekek!" Ez volt az 1985-ös esztendő tükre rövid összeállításunkban. Ilyenek vagyunk, és hogy milyenek leszünk? Az majd jövőre kiderül. Talán az apróhirdetésekből is. Addig is engedjék meg, hogy stílusosan, mi is egy négy hasábos hirdetéssel búcsúzzunk! Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk minden kedves nézőnknek a Magyar Filmhíradó munkatársai nevében!
Kivonatos leírás:
Kapcsolódó témák:
-
Szakmai címkék:
-
Kapcsolódó helyek:
-
Személyek:
-
Nyelv:magyar
Kiadó:Budapest Filmstúdió
Azonosító:MFH_1985_52-01