Elhangzó szöveg: [Zsolnay József kutatásvezető igazgató, Törökbálint, Kísérleti Ált. Isk.]: "Az új oktatási törvény az egész magyar oktatásügy számára az alternativitás lehetőségét kínálja föl, és ahhoz hogy alternatív programokat kidolgozhassunk, ahhoz kísérleti iskolák kellenek. Ezek közül egyik vagy talán az első a törökbálinti. [diák]: "A számítástechnika az már szinte a jövő és én nem ülök be egy iskolába úgy, hogy ne lenne semmi érdekes csak, csak matematika, meg valami olyan, ami csak írni, csak írni meg csak olvasni." [Zsolnay József]: "Az a kutatás, amit én több évtizede lassan már irányitok arra vállalkozik, hogy tisztázza, hogy a 6-10 éves korosztályban mi tanítható meg. Szakmai tolvajnyelven mi úgy mondjuk, hogy azt keressük, hogy melyek a tanításnak a lehetőségei, ugyanis gazdaságtalannak tartjuk a jelenlegi általános iskola működését és azt nézzük, hogy mi hozható a fölső tagozatból, vagy ha tetszik olykor még a gimnáziumból is korábbra, előbbre. A kisiskolásnak hihetetlenül tág az érdeklődési köre. Ezt nem mi fedeztük föl, hanem létezett egy Nagy László nevű magyar pszichológus-pedagógus, aki erre már a századforduló utáni évtizedekben fölhívta a figyelmet, tehát az érdeklődésre. Ez az, ami egyszer magyarázza. Másodszor pedig amit a gyerek kézbe vehet. Amivel kísérletezhet, az minden körülmények között leköti. Nem szabad arra gondolni természetesen, hogy a kisiskolás ugyanazon az absztrakciós szinten tud dolgokat elsajátítani, de éppen azért, hogy a későbbi korosztályban egy magasabb szinten elsajátíthassa a biológia és a kémia vagy a fizika körébe eső jelenségvilágot vagy törvényszerűséget, azt éppen itt, korán kell kezdeni." [beszélgetések a tanórákon]: " – Elolvad a jég és a víz hidegebb lesz. – Na, az biztos, hogy a jég elolvad, hogy hidegebb lesz-e, azt mérésekkel fogjátok igazolni. Elmondom, hogy mi van azokon a feladatlapokon, amelyek előttetek vannak. Arra vagyok kíváncsi, hogy ki tudná elmondani az egyik, vagy a másik anyag tulajdonságait? (…) – Szeretnék kérni csontokat és mutassátok meg magatokon is és a csontvázon is! – Combcsont, ez a térdkalács, szárkapocs, sípcsont és sarokcsont. – A vér útját, Balázs, mondd el! – A szív jobb oldali részéből a tüdőbe áramlik a vér, ott oxigént vesz fel, az oxigéndús vér a szívbe megy, a szívből az oxigéndús vér a test minden részébe megy, közbe elhasználódik, az elhasználódott vér, a széndioxidos vér vissza kerül a szívbe, onnan megint kerül a tüdőbe, és ez így megy sokáig, mindig." [Zsolnay József]: "Az a képességfejlesztő iskolakoncepció, amit mi képviselünk és kutatunk, az a kultúra teljességét veszi célba, ez azt jelenti, hogy nem csak a természettudományos és technikai kultúrát, hanem a humán- és társadalomtudományi kultúrát és ebbe szükség képpen a művészeti ágak teljessége szerepel. De a kultúrának egy nemcsak ma élő rétegei, hanem a korábbi, mondjuk így, hogy a népi kultúra elemei is bekerültek ebbe a programba és itt még van egy másik nagy lehetőség, tisztázódhat, hogy ki mire képes." [rajztanárnő]: "Aszimmetrikus virágkompozíciót készítsetek, gyerekek, a következő szempontok figyelembevételével: a három alapszál hajoljon térbe, mivel a gerberáknak a feje majdnem egyforma ezért a súlypontot csak színnel tudjátok jelölni. És a harmadik szempontunk, hogy ne használjatok túl sokféle zöldet!" [Zsolnay József]: "Na, most mivel ez a program nemcsak a hátrányos helyzetűek fölzárkóztatását vállalja, hanem keresi, hogy ki miben lehet tehetséges, a gyerekeket szükségképpen ezzel a kultúra teljességéből alakított tantárgyak sokaságával kínáljuk meg. Ezért tanulnak ők sakkot, ezért tanulnak persze számítástechnikát is, ezért tanulnak táncolni, bábozni, szőni, fonni és mindent, amit egyébként a hagyományos iskola kínál." [diák rajzórán]: "Nem sok zöldet használtál, és nem sok fajtát, és nagyon szépen el tudtad helyezni a zöldet." [tanárnő]: "Légzőgyakorlatot végezzünk, kilégzés után egy levegőre mondjátok el azt a sort, hogy hétfőn szőlőt eszem, kedden cseresznyét és így tovább! Fújjátok ki a levegőt!" [Zsolnay József]: "Folyamatosan mérjük az iskolában a gyerekek teljesítményét, még a táncban nyújtott teljesítményt is mérjük, nemcsak a matematikában elérhető teljesítményt és ezen túlmenően mérünk tesztekkel, tehát olyan teljesítménypróbákkal, amelyek úgymond nemzetközi érvényűek, ezekkel az úgynevezett pszichológiai tesztekkel lehet mérni kreativitást és intelligenciát. Ha ezeknél a gyerekeknél lemérjük az intelligenciát, s azt is mindenki tudja, hogy száz körüli intelligencia-mutató az már jó, van ebben az iskolában három V. osztály. Itt törökbálinti gyerekekről van szó, e három osztály körül egyik a kísérleti osztály, öt éve e program szerint tanultak. Kísérleti osztályba járó gyerekek közel felének magas, 120 fölötti IQ-ja van, míg a párhuzamos osztályban csupán öt ilyen gyereket találtunk." [csoportfeladat az osztályban]: " – A kislány később ért haza, mint a kisfiú, s a kisfiú éppen kártyavárat épített, s a kislány összerombolta neki, mert mérges volt, hogy ott építkezik, ahol tanulni szeretne. – Próbáljuk eljátszani ezt a helyzetet! Gyertek ide és próbáljátok beleélni magatokat ebbe a helyzetbe! – Hé, te! Mér' rontottad szét a kártyaváramat? – Szóval már megint szétszedted anyuék kártyáját! – Igen, az már csak az én dolgom, nem? – Ez már a második alkalom. És ha én is kikapok miattad? – Ugyan! Az természetes!" [Zsolnay József]: "Számomra egy iskola számára első a gyerek. Ő az első számú személyi feltétel, mindezt azért mondom, mert mások ezt mindig a pedagógus felől közelítik. Ahogyan az egész közoktatás nem úgynevezett képesség centrikus, ugyanúgy a felsőoktatás is, tehát a pedagógusképzés is kevésbé képességcentrikus. 1987-től kísérleti jelleggel indulnak ehhez az iskolához kapcsolódva pedagógusképző intézmények." [számítástechnika tanár]: "Felhasználói programokat fogtok alkalmazni, kezdjetek hozzá, futtassátok a programokat! Megkérem Matyit, Anitát…" [Zsolnay József]: "Most ezen túlmenően szeretném azt azért elmondani, hogy majdnem minden magyar iskolában lehetne sakkot oktatni, mert ha a pedagógus nem, akkor a faluban vagy a városban a szülők körében volnának, akik tudnának sakkozni. Mindenhol lehetne táncot oktatni, lehetne tárgyi és szellemi néprajzot oktatni, bábot oktatni, na, most mi azért is dolgozunk, hogy e programokat fölkínáljuk az országnak, nem kizárólag e modell szerint lehet az oktatásügyet megújítani, hanem azon részprogramok alapján, amit mi kidolgozunk és fölkínálunk mintegy hasznosításra. Nagyon népszerűtlen, amit mondok, hogy valakiket buktatunk ahelyett, hogy megtanítanánk, vagy kitiltjuk az iskolából, mert úgymond nem tudjuk az iskolához szoktatni, ezeket tekintem én pedagógiai műhibának. A gond azonban az, hogy ezt nem szabad egyértelműen a pedagógusok nyakába varrni. A rossz tankönyvek, végiggondolatlan koncepciók éppúgy előidézhetnek pedagógiai műhibát tömegméretekben, mint ahogy a pedagógusok szakmai fölkészületlensége is pedagógiai műhibához vezethet. Most azok a tanárok, akik itt dolgoznak, ezt a szemléletmódot elfogadták. Lehet, hogy ez nem fog elterjedni Magyarországon, de mi a lehetőséget igyekszünk fölmutatni." Mindazt, amit bemutattunk, pedagógus körökben Zsolnai-módszerként ismerik. Bízunk benne, hogy egyre több követőre talál!

Kivonatos leírás: