Elhangzó szöveg: Most pedig a moziban a moziról lesz szó. Hivatalos megfogalmazás szerint a magyar filmgyártás új szervezeti kereteiről, köznapibban arról, mihez válthatunk jegyet, mit nézhetünk meg. Hiszen többről van szó, mint szűk, szakmai ügyről, a viták eredménye a szó közvetlen értelmében is kivetítődik a nézők szeme elé. Ami új: nagyobb önállóság, több lehetőség, egészséges verseny. Az eddigi tizenhét helyett húsz-huszonkét magyar film évenként. A nem könnyű gazdasági helyzet ellenére a nemzeti filmgyártás értékeinek nagyobb támogatása s mindennek szolgálatában négy új stúdióvállalat s egy újabb filmgyár, a MOVI. Legyen tehát részese a mozinéző is a "műterem-titkoknak", az átszervezés előzményeiről elsőként Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató beszél. [Kőhalmi Ferenc]: "A magyar filmszakma számára az elmúlt 2-3 évben nagyon sok nehéz dilemma és nehéz vita adatott meg. Ezeknek a vitáknak a lényegét többen is úgy minősítették, hogy a szakmának azt mondják, hogy haladjatok, majd segítünk. A szakma azt mondja, hogy haladunk, de segítsetek. 1987. július 1-én a haladás és a segítés valamilyen módon kezet tudott fogni. Úgy gondolom, hogy a magyar filmszakmának abban a korszakban és abban az időszakban, amikor a mozgókép általános jelentősége óriási mértékben megnőtt nemcsak a világban, hanem nálunk Magyarországon is, igen fontos, mint a mozgóképi érték létrehozása, szakmai értékmérőjének vagy etalonjának önmagát megújítania. 1987 júliusára a sok szakmai vita eljutott oda, hogy a játékfilm stúdiók önállósága, a dokumentumfilm műfajokban vezető Könyves Kálmán körúti telep teljes gazdasági és jogi önnállóságot kapott. Olyan gazdasági és jogi önnállóságot, amelyik nagyobb mozgás és játékteret jelent, ugyanakkor a korábbiaknál lényegesen nagyobb felelősséget. Azt gondoljuk, hogy ezzel a nagyobb mozgástérrel és felelősséggel élni fognak mind az alkotók, mind azok, akik a gyárak, a vállalatok, a stúdiók vezetésére megbízást kaptak. Azt hiszem, művekkel kell majd válaszolni a pénzügyi kormányzatnak, az ÁBMH-nak, és a Pénzügyminisztériumnak, akik ezekben a hosszú vitákban néha keserves partnerek voltak, de azt kell mondanunk, hogy a véghajrában olyan segítséget kaptunk tőlük, amiben sokan talán már nem is reménykedtek. 1987 februárjában a Magyar Játékfilmszemlén, majd később májusban a dokumentumfilm szemlén, Miskolcon a művekkel bizonyította a szakma azt, hogy nehéz feltételek közt is értékes, rangos alkotásokat tud és képes létrehozni. Bizonyos vagyok abba, hogy 88 tavaszán, amikor ismét a közvélemény elé állunk a létrehozott művekkel, értékeket fog látni a hazai és a nemzetközi közönség. Értékéket, amik bizonyítják, hogy a segítség, amit most ez év nyarán kaptunk, nem rossz helyre jött. Olyan helyre, amelyik képes segíteni a magyar kultúra, a magyar gondolkodás és a magyar társadalom értékrendjének önmagára ismerésében és alakításában. Képes arra, hogy üzenetet vigyen el rólunk messzire." A kamera idilli képet mutat, de egy átalakítási folyamat sehol sem egyszerű. Természetesen szükség van a társadalmi szervezetek bevonására is. Erről szól Pető Kálmán, a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének képviseletében. [Pető Kálmán]: "Itt egy sor olyan gyakorlati kérdés megoldása van még előttünk, amelyben továbbra is aktívan részt kívánunk venni. A következő probléma, amit meg kell oldani, az tulajdonképpen annak a segítése, amely egy racionálisabb, gazdaságosabb filmkészítés lehetőségét segíti elő, hiszen itt is egy sor kérdést újra kell szabályozni. Amit mi hosszabb távon nagyon fontosnak tartunk, a gyártás és a forgalmazás közti kapcsolatok erősítése, ez tartalmilag, szervezetileg az érdekeltség oldaláról is értem természetesen, és hát, mint szakszervezet, ugye alapvető funkcióból adódóan hát nekünk folyamatosan figyelemmel kell kísérni, hogy hogy alakul a filmszakma személyi helyzete, itt milyen esetleges feszültségek keletkezhetnek és ezeknek a megoldásába, feloldásába a szakszervezet milyen módon tud aktívan közreműködni." Az új formáknak mindenekelőtt a művészi alkotóerőt, a tehetséget kell kibontakoztatniuk. Hogyan látja ezt a felvevőgép másik oldaláról a filmszakma nagy örege, a kiváló Kossuth-díjas operatőr, művésznemzedékek felnevelője, Illés György, aki sok évtizedes pályafutása során megért és végigélt már néhány átszervezést, ezzel kapcsolatos szakmai vitát. [Illés György]: "Az a tény, hogy a négy stúdió, amelyik eddig is működött a filmgyáron belül, önálló vállalattá alakul, én abban bízom, hogy egy két-három éves kifutással, olyan módon tud akkumulálódni, hogy a filmjeink minőségén túl egy számszerű emelkedés is bekövetkezhet és én tulajdonképpen ebben nagyon bízom. Ami az utánpótlást illeti tulajdonképpen mi számot vetettünk azzal, hogy a magyar filmszakma az utóbbi években eléggé telítődött. Mi most arra gondolunk, hogy a jövőben ezt egy picit lelassítjuk. Nem akarjuk, nem akarunk kizárni korosztályokat a jövőben sem a főiskola életéből és a leendő szakmából, de az az érzésem, hogy ugyanakkor kötelességünk egy picit lelassítani azt a ritmust, ami eddig volt, mert elég jelentős a száma a rendezőknek, operatőröknek és egyáltalán a szakembereknek." Sajtótájékoztató, stílszerűen a MAFILM-nél, amely továbbra is fontos, de nem kizárólagos terepe a játékfilmgyártásnak. Köpeczi Béla művelődésügyi miniszter a kulturális kormányzat véleményét fejti ki. [Köpeczi Béla]: "A viták a Filmművész Szövetség közgyűléséig elvezettek egy bizonyos egyetértéshez, néhány alapvető kérdésben való egyetértéshez. A művészeti tevékenységet jobban tudjuk a gazdasági feltételekkel szinkronba hozni. Nem úgy, hogy alávetjük a gazdaságnak a művészeti tevékenységet, hanem úgy, hogy keressük az összekapcsolódást. Mégpedig nem a művészeti érték kárára, de egy bizonyos racionalitás jegyében. Ezt azt hiszem érdemes hangsúlyozni akkor, amikor egy nagyon is megváltozott gazdasági-társadalmi környezetben élünk, és amikor az a kérdés, hogy a művészetnek mi a hellye a társadalomban, vitatott kérdés. Gondolom, hogy monopolhelyzetek felszámolása egy bizonyos versenyszellemet tud kibontakoztatni, gondolom azt is, hogy ez a versenyszellem lehetővé teszi, hogy jobban szelektáljanak. Mind a témákat, mind a műfajokat illetően is, és mindenekelőtt abból a szempontból, hogy mit tartanak értéknek és mit nem tartanak értéknek. Végül is bizonyos gazdasági kényszerítő körülmények nem feltétlenül az érték kárára jelentkezhetnek. A kényszerítő körülmények arra is késztethetnek bennünket és kell is, hogy késztessenek, hogy meggondoljuk, hogy mi az, amit választunk. És miután magam egzisztencialista filozófiával foglalkoztam, hadd mondjam, hogy ebben az esetben ilyen határhelyzetek, határszituációk állnak elő, ahol annak a meggondolása, hogy mit választok, az lehet, hogy bizonyos szorongással tölt el, de mindenesetre tudatosabban választok, mint ahogy eddig tettem." Remélhetőleg a megújulásban és a felélénkülő versenyben a nyertes a mozinéző lesz.

Kivonatos leírás: