Elhangzó szöveg: Az élsport ma már nem játék, hanem kemény üzleti vállalkozás. A reklám először a pálya szélén jelent meg, majd a sportszereken és a mezeken is elfoglalta a fő helyet. Sokszor a nemzeti címer helyét is. Luxus nyeremények, mind magasabb pénzdíjak tették vonzóvá látszólag önzetlenül a nemzetközi versenyeket. A boldog győztesek. De vajon ki az igazi nyertese a sportüzletnek? Mert a befektetett millióknak politikai vagy gazdasági hasznot kell hozniok, és lehetőleg azonnal. Ez a sportüzlet törvénye. A sportpiramis alján álló kis csapatokat nem az olimpiai érmek, nem a világcsúcsok, hanem a kinevelt élsportolók teszik fontossá. A több száz fiatal egyelőre még csak a játék, a mozgás örömét keresi, de hamarosan számukra is eljöhet a pillanat, mikor már csak a sportból szeretnének megélni. De a remélt nagy pénzeket a kis csapatok már nem tudják biztosítani. A budafoki MTE elnöke, Fonyódi Antal erről így vélekedik. [Fonyódi Antal]: "Tudomásul kell vennünk azt, hogy aki tehetséges, annak szabad utat kell nyitnunk. Miután ezek a források, amelyekből mi táplálkozunk, itt a kerületben eléggé bőségesen buzognak, nem okoz gondot, ha néhány tehetséges innen elkerül." A klub pénzforrása a Budafoki Borkombinát. Kereskedelmi igazgatója Garamvári Vencel a kapcsolat gazdasági oldaláról beszél. [Garamvári Vencel]: "Hová tovább azt mondhatom el, hogy olyan szoros szálak fűzik az egyesületet a vállalathoz, nem csak a sportolását teszik lehetővé a dolgozóinknak, hanem azt is, hogy egy picit a reklámra is gondoljunk, tehát azokra a termékekre, amelyeket értékesítünk. A HUNGAROVIN-nek a támogatást úgy kell biztosítani az egyesület részére, hogy az bizonyos eredményeket hozzon értékesítési, árbevételi eredményeket, és hát hogy ezt mi megtesszük, arra példa a legutóbbi Karate Kick-Boksz Kupa, ahol hirdettük egy új termékünket, a Bor Coolert, és természetesen a Törley Kupa vagy mindazon rendezvények, amelyek tulajdonképpen a termékeink értékesítését támogatják, melyből képzett nyereség egy biztosítéka lehet ennek az egyesületnek is." A magyar sport egésze felett már nem ilyen felhőtlen az ég. A Tokajexpressz Kupán Kovács Tamás, a Vívószövetség főtitkára, szövetségi kapitány súlyos anyagi gondokról panaszkodik. [Kovács Tamás]: "Ezt a versenyt úgy tudjuk megrendezni, és megtalálni azt az 1330000 forintot, hogy a MÁV, a MONIMPEX és a Tokaj-hegyaljai Borkombinát adja össze ezt az összeget. Így sikerült a világ legjobb vívóit erre a versenyre meghívni. El kell mondani, hogy ez különleges bűvészmutatvány. Eljutottunk ebben az évbe oda, hogy nem tudtuk megkezdeni a olimpiai felkészüléseinket, mer’ kimerült az anyagi forrásaink. Ezér’ szükséges volt szponzort keresni, így találkozott a Magyar Vivőszövetség a Delta-Coop Számítástechnikai Szövetkezettel, amelyik 1200000 forintot ad évente a sportág menedzselésére és az országos bajnokság megrendezéséhez is szükség volt a KŐSZIG Vállalatra, ami évi háromszázezer forinttal járul hozzá." A hazai focivilágban régóta ismert a SKÁLA és a Budapesti Honvéd virágzó kapcsolata. Imre Istvánt, a SKÁLA-C0OP vezérigazgatóját halljuk. [Imre István]: "Nem támogatásra gondoltunk, hanem arra, hogy a kölcsönös érdekek alapján működjünk együtt. Mi törekszünk arra, hogy mérjük a reklámkiadások hatékonyságát, a szakma mondását szeretném idézni, a reklámköltségeknek legalább fele kidobott pénz, de hogy melyik fele, azt senki se tudja." Az üzleti partnert, vagyis az egyesületet Sándor György képviseli. [Sándor György]: "Az elmúlt négy év során, ahogyan ismert, a Honvéd többszörösére emelte a nemzetközi sporteredményeit, és ilyen módon bevételünk is tízszeresen több, mint négy evvel ezelőtt." [Imre István]: "Van a mi szerződésünknek egy, azt hiszem, fontos pontja, amely a teljesítményelvet akarja megvalósítani, magyarul azt jelenti, hogy a Honvéd jobb teljesítménye esetén mi több pénzt áldozunk. Így például a tavalyi kupaszereplés eredményeként körülbelül negyedmillióval növeltük a Honvéd számlára fizetett összeget. De azt igenis elvárja a SKÁLA, hogy a Honvéd tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a legjobban szerepeljen, hogy a szurkolók és általában a publikum szeresse." De hogy fest mindez Nyugat-Európában? Egyik focinagykövetünk, Nyilasi Tibor. [Nyilasi Tibor]: "Azt hiszem, az Ausztriánál eltöltött öt évem után ki merem jelenteni, és ki kell jelenteni azt, hogy egy futballklub reklámszponzorok nélkül éltképtelen. Az Ausztria az évi költségvetésének a felét a reklámból kell, hogy összetegye, mert különben a mi nézőátlagunk nagyon kevés lenne ahhoz, hogy eltartsuk magunkat. Általában ezek az összegek nagyon titokba vannak tartva, ami nagyon természetes is, mert ott is az adózás miatt ez egy veszélyes játék. De ami nyilvánosságra kerül, az újságba, amit írtak, el tudom mondani, hogy az Ausztria, a cigaretta, az Ausztria-Memphis, tehát a Memphis cigarettát reklámozza, ami évente hatmillió schillinget hoz a konyhára. Ugyanakkor még az Adidas fizet kétmillió schillinget évente. A következő reklám a nadrágon van, egy Reisner nevezetű bútoráruház. Nem fizet sokat, egymillió schillinget, viszont a klubhoz tartozó berendezéseket garantálja." Ilyen reklámmegoldások nálunk is terjednek. Mégis az olimpia évében sajnos sorra jönnek a hírek szakosztályok, egyesületek anyagi válságáról, sőt megszűnéséről és egyre több sportpálya marad árván. A támogatás esetlegességei, a személyes kapcsolatok, a pénzügyi ügyeskedés, ma már nem jelenthet biztosítékot az élsportnak. Még pattog a labda, még él az illúzió a sportnemzetről. Élnek a remények aranyérmekről, világcsúcsokról, gólokról, sikerekről. KI tudja meddig még? Az egykori válogatott labdarúgókapus, ma országgyűlési képviselő, Géczi István másképp látja a jövőt. [Géczi István]: "Én nem vagyok ilyen borúlátó, kellenek a szponzorok, de nem válhat az élsport a támogatók érdekeinek kifejezett kiszolgálóivá. Ezt szeretné megvalósítani a tavaly megalakult Ifjúsági és Sportbizottság, hiszen össztársadalmi érdekről van szó, nem pedig az alacsonyabb támogatói érdekről." Az élsport és a pénz erősödő kapcsolatát jelzi, hogy a sport irányításában egyre több gazdasági vezető vesz részt. Az MLSZ elnöke például egyben idegenforgalmi szakember is. [Somogyi Jenő]: "Mikor az egyik év csak követi a másikat és nincsenek ilyen különleges események, változások, mint most, bérek, árak, szemlélet, akkor is elég nehéz egy vállalati vezetőnek úgy beindítani az újévet, hogy az különösebb gondot ne okozzon. Az 1987 év, az egy erős idegenforgalmi év volt. Mindenki azt várja, hogy ennél jobb legyen. Én is. Remélem, hogy a 87-es év a kezdete volt egy nagy idegenforgalmi fellendülésnek. Hát énnekem kettős feladatom van. A második a labdarúgás, ami nagyon sok munkát ad. Ennyi munkát, amennyit én szeretek végezni, mert nem kötelez erre senki engem, csak megfelelő háttérrel lehet. Milyen háttérrel? Nagy család, aki vigyáz az emberre, és ahol nagy a család, ott sok az öröm és sok a gond is. De az egy biztonságot is jelent és így tudom én ezt a kettőt együtt végezni. Hát, ha labdarúgásról beszélünk, akkor már mindig lelkesebb az ember, mer’ a pályán csak lelkesedéssel lehet előbbre jutni. Nagy feladataink vannak, kezdődik a Világbajnokság, megvolt a sorsolás, nem is a legrosszabb, de ma mᒠnincs gyenge csapat. Hát most már lassan kezdődnek a csaták és készülünk az ír meccsre."

Kivonatos leírás: