Elhangzó szöveg: És most következzék egy olyan sport, amelyhez nem kell se stadion, se drága felszerelés. Egyszerűen csak csinálni kell. A Népszava hagyományos futóversenyén mi is ott voltunk. [riporter kérdezi a futókat]: " - Mióta fut a pici? - Kétéves, amióta állandóan ott van velem, hát akkor még a nyakamba vittem legtöbbet, de azér’ már akkor is 100-200 métereket futott. És hát amióta mᒠnagyobb, hogy mᒠa nyakamban egy kicsit nehéz, azóta fut egyedül, hát... - Ön a nagypapa? - Nem, a papája vagyok. - Maguk is futnak? - Hát nézze, nekem elég volt a torna és látja, hogy hogy lihegek. Örülök, hogy élek. Futni azt, azt világ életemben utáltam. Tudom, hogy nagyon hasznos és kéne, de nem tudom magam rávenni. - Miért futnak? - Miért? Hát ez jó kérdés. Ilyet föltenni manapság. Hát sajnos ez szomorú, hogy ilyet föl kell tenni. Hát az egészségér’. Ez a legfontossabb. - Az élmezőnyben találtuk Gálvölgyi Jánost, a népszerű színművészt. Honnan ez az erő, ez a frissesség? - Hát az igazság az, hogy, általában rendszeresen csinálom, ha az időm engedi hetente kétszer-háromszor. De mondjuk egy ilyen alkalommal nagyon jó érzés az emberek között a jó levegőn futni és a kondíció hozzá tartozik a pályánkhoz, a szakmához, másképp nem is lehetne csinálni. Ez is olyan, mint az életben minden, hogy nem szabad túlzásba vinni. Parancsolj, foglalj helyet! - Köszönöm szépen! Kedves egészségedre! - Ne haragudj, egészségedre! - Köszönöm szépen!"

Kivonatos leírás: