Elhangzó szöveg: Lapozzuk fel a Détári-dosszié újabb fejezeteit. Détári Lajos a magyar labdarúgás egyetlen csillaga. Vele mindig történik valami, körülötte mindig forr a levegő. Legutóbb tizenhétmillió márkás klubcseréje kavarta fel a focivilágot és a közvéleményt. Ezek a képek még tavasszal készültek a Népstadionban, de mintha csak éreztük volna, a frankfurti végnapokon stábunk is ott volt. Döme terveiről nem, csupán nyugatnémet élményeiről beszél. [Détári Lajos]: "Mi otthon a Bundesligát úgy tekintettük, mint egy álom és hogy a Európa legerősebb bajnoksága. Nagyon sok minden új volt, új lakás, új partnerek, és az edzésmunka is teljesen más volt, mint otthon. Nagyon nagy nehézségeim voltak, mivel hogy nem tudtam németül még beszélni és hát nem értettem a társamat, nem tudtam hozzájuk beszélni." Az autógramm gyűjtőt a forgatás sem zavarja, tudja jól, ez az aláírás sokat ér még egykoron. [Détári Lajos]: "Az elején azér’ figyeltek csak, mivel hogy három és fél millió márkáér’ megvett az Eintracht Frankfurt, és evvel én lettem a legdrágább játékos a Bundesligába. Egy kicsit irigykedtek rám, mivel hogy hát jön egy külföldi, egy auslender, ahogy itt hívnak minket és akkor hát többet keres, mint ők. Az biztos így van, itt a profi világban nem számít semmi, csak az, hogy milyen teljesítményt nyújt valaki és ha, hát nekünk, idegeneknek, idegenlégiósoknak még nehezebb, mert mi elvesszük egy német játékosnak a helyét. Körülbelül a 6-7. mérkőzés után a nézőszám is növekedett, és hát ezután következett ez a bizonyos mérkőzés, a Bochum elleni kupadöntő. Azt hiszem, hogy egy évvel ezelőtt senki nem gondolt erre, hogy az Eintracht egy ilyen évet zár és a végén sikerül megnyerni még a német kupát is. Úgy érzem, hogy most már úgy kezelnek, mint egy sztárt és nem az van csak, hogy én vagyok a legdrágább játékos a Bundesligába, hanem ez a pénz mellett van teljesítmény is." Rajongók hada Détári körül. Még az edzőmérkőzés is valódi népünnepély a Frankfurt melletti faluban. Pedig a sztár, a bálvány ekkor már tudta, hogy 48 óra múltán leveti az Eintracht piros-fekete színeit. És íme, a búcsúgól. Ugyanaz a szabadrúgás-bomba, mint a Bochum elleni kupadöntőn. [Détári Lajos]: "1988. június 5-ig úgy érzem, hogy ezek voltak a fontosabb momentumok." És két nap múlva Détári már a görög Olimpiakosz tulajdona. Hogy miként folytatódik a világ második legdrágább játékosának pályafutása, nem tudhatjuk. Mert a pénzvilág (és a futballmaffia nem ismeri az érzelmeket).

Kivonatos leírás: A híradó vége hiányzik!