Elhangzó szöveg: Kilencszázötven éve hunyta le szemét örökre Szent István király. Látványos környezetben lévő szobrok, málladozó freskótöredékek, kódexek őrzik emlékét. Emlegetjük őt, mint államalapítót, mint a magyar katolikus egyház megteremtőjét, mint kegyes férfiút, vagy mint kiváló hadvezért és politikust. Melyik az igazi arca? Mindegyik. Kortársai és közvetlen utódai közül azzal emelkedett ki, hogy korának nagy kérdéseire korának legjobb válaszait adta. Ilyen válasz volt például az, hogy kora vezető ideológiájának, a katolicizmusnak követésére szavazott, és hogy a királyságot szimbolizáló koronát Bizánc vagy a Német-Római Császárság helyett a római papától kérte. Így biztosította Magyarország szilárd állami létét Európa közepén. István uralkodásának négy évtizede alatt néhány olyan, szellemében még ma is ható törvényt hozott, amelyek részben az egyház és az állam életét, részben a magánjog és az emberi együttélés alapvető normáit szabályozzák. Csak néhány példa. "Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két házzal, ugyanannyi rabszolgával lássanak el! Akarjuk, hogy a világiak is engedelmeskedjenek a püspököknek szolgálataikban és, hogy engedelmesek legyenek kereszténységük megtartásában. Világi személy tanúbizonyságát egyházi személy ellen senki se fogadja el! Senki se merje egyházi személy ügyét nyilvánosság elött kivizsgálni, hanem csak az egyház! Vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik! Királyi hatalmunknál fogva elhatároztuk, hogy mindenkinek álljon szabadságában vagyonát felosztani, feleségének, fiainak, s leányainak és rokonainak, vagy az egyháznak adományozni. Teljességgel megtiltjuk, hogy valaki másnak a bántalmazására kardot rántson. Ha ezt a jövőben vakmerőségétől ösztönöztetve megkísérelné, ugyanazzal a karddal öljék meg! Ha valaki saját rabszolgáit, vagy szolgáló leányait szabadsággal ajándékozza meg, halála után azokat senki szolgaságba visszavetni ne merészelje! Ha pedig harmadszor is követ el lopást a szabad ember, élete vesztésével bűnhődjék." Fiához, Imre hercegnek írott intelmei, mintha csak napjaink fájó problémájára keresnék a választ. "Mert amiként különb-különb tájékról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb- különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennél fogva a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak!"

Kivonatos leírás: