Elhangzó szöveg: A mérnöktársadalom hosszú évek óta mindhiába panaszolta föl hátrányait és sérelmeit. Van-e még kiút a műszaki értelmiség sanyarú helyzetéből? A Vasipari Kutatóintézet Számitóközpontjában a tények az urak. Ezek alapos ismeretében vázolják a mérnökök saját helyzetüket és az ipar dolgait. De bárhogy tanulmányozzák is az adatokat, a szigorú számok egyre csak a veszélyeket jelzik. [nyilatkozó mérnökök]: "A hazai géppark életkora átlagban tizenöt év. Ha fejlett ipari országokat vizsgálunk, azt találjuk, hogy ez a szám ennek legfeljebb egyharmada, vannak olyan területek, ahol egy év körüli értéket tesznek ki. Ezen nagyon-nagyon nagy fejlesztéssel lehet csak segíteni." "Bekövetkezik az, amit szoktunk mondani, hogy aki nem fejleszt, az lemarad, ennek következtében nagyon sok magyar üzemről elmondható, hogy nem végez kellő szintű fejlesztő munkát és ebben nagyon nagy részük van azoknak a mérnököknek, akik mással foglalkoznak." "Mikor a műszakiak megbecsüléséről beszélünk, ha tárgyilagosan megítéljük, akkor a szakmunkás azt tudja megcsinálni, amit megrajzolt a mérnök, amit megtervezett." "Megbomlottak lényegében az értékrendek, ennek következtében a mérnöki munka lényegében háttérbe szorult, és oda vezetett, hogy egy mérnök kevesebbet keresett, mint egy munkás. Harminckilenc éves korára éri el azt a keresetet, amit kisebb képzettséggel más szakterületen dolgozók elérnek, és egy kezdő mérnök lakásfelújítása szinte reménytelen. A kezdő mérnök fizetésének olyan értékűnek kellene lenni, hogy ne kelljen a munkaidőn túl munkát vállalnia, hogy a saját tudásának a gyarapítására fordíthassa szabad idejének egy részét. Vannak úgynevezett alulfoglalkoztatott mérnökök, akik nem mérnöki munkát végeznek. Adminisztratív tevékenységet végeznek, munkavédelemmel foglalkoznak főállásban, vagy diszpécserkednek. Az a mérnöki potenciál gyakorlatilag nem hasznosodik." "Ezek a számok azt mutatják a valóságnak megfelelően, hogy vezető beosztásba törekednek a mérnökök, hiszen ott van a pénz. Ahelyett, hogy a szerkesztői alkotó munkát becsülnénk meg és minden mérnök oda törekedne. Ez lenne az előnyös." "Az alkotómérnököt kellene megfizetni elsősorban, és ha az alkotómérnököt megfizetjük, akkor a többi mérnök is kapaszkodna utána. Azt el kéne érni, hogy egy kezdő mérnöknek legalább annyi legyen a fizetése, mint egy kezdő szakmunkásnak." "Hogy ha valaki tudományos pályára igyekszik, azt nem azért teszi, mert ezt kellőképpen megfizetik, hanem mert a pályáját, mint egy hobbit tekinti, és mire oda eljut, hogy a hivatását magas szinten művelni tudja, addigra sajnos teljesen kiég." "Na, most az, hogy kis pontszámmal be lehet jutni az egyetemre, az mᒠezeknek a szigorú számoknak a következménye, hogy a vágy, hogy műszaki legyen, ez lecsökken, és akkor a lécet is lejjebb teszik." "Gyakran vetik a mérnökök szemére, hogy a kiképzésük nagyon sokba kerül. Ez közel félmillió forint. Óriási összeg. Ha megfontoljuk, amire ilyen sok pénzt költünk, jobban meg kéne becsülni." "Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik a pályát elhagyják, én ismerek antennást, aki vezető tervezőből kemenceépítő lett." "Hát találkoztam tanítványommal, aki a benzinkút-kezelésben találta meg ezt a lelki örömöt és mellette ott állt a Ford Escort-ja, én pedig az én Ladámmal szépen odagurultam. Hát ehhez annyit tudni kell, hogy én már nem pályakezdő vagyok."

Kivonatos leírás: