Elhangzó szöveg: Róma városában, Gianni Toti író és Dallos Marinka festőnő lakásán magyar és olasz hangulatok, ízek keverednek. És nemcsak a konyhában. [Dallos és Toti beszélgetése magyarul és olaszul, József Attila Mama c. versét fordítva]: "Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva nyikorgó kosárral ölében ment a padlásra, ment szerényen. (…) Csak ment és teregetett némán. (…) Keringtek, szálltak a magosba. (…) Amikor eljöttem Olaszországba, természetes, hogy az első dolgom volt az, hogy amikor már elkezdtem dadogni egy kicsit olaszul, hogy valamit tudjak adni, amit, amit otthonról hoztam. És amint tudtam, azonnal hozzáfogtam a fordításokhoz. Fordítottam először prózát, azután fordítottam magyar költőknek a műveit, Petőfi, Ady, József Attila. A férjem az mindig végtelen szeretettel segített nekem, és az természetes, hogy tőlem nyers fordításokat kapott és ő csinálta aztán a verset, mert ő költő is. Én a Giannit a Világifjúsági Találkozón ismertem meg, hát, zakatolás közben, ami akkor volt, és hát eljártunk strandra, eljártunk táncolni, reggel meg segítettünk az újjáépítésben, és három, a harmadik nap megkérte a kezem. Én Karácsonyra palettát vettem neki, mindent a festéshez. Hetekig, jóformán hónapokig hozzá nem nyúlt a férjem. Akkor egyszer azt mondtam neki, te, menjünk ki valahová vidékre! Kivittünk magunkkal mindent, ecsetet, elbújtunk mindenki elől és elkezdtünk festeni. Körülbelül egy hónapig tartott ez a dolog, minden vasárnap, a férjem abbahagyta, én meg folytattam a festést. Ő kigyógyult, én meg belebetegedtem. Lementem egy olyan vidékre, teljesen távol van Róma, hát lenn van Kalábriában és nagyon büszke vagyok, hogy egy pásztor ember három birkát kínált föl az egyik képemér’."

Kivonatos leírás: