Elhangzó szöveg: Hogy nem csupán az állam, de az azt szimbolizáló jelvény is megújításra szorul, abban már jó ideje teljes ez egyetértés. Vita csupán arról folyt, a Kossuth-címer, vagy a koronás lépjen-e a búzakoszorús vörös csillagos jelvény helyébe. Indokolt hát közelebbről megismerkednünk ősi jelvényünkkel. Történelmi címerünk alapmotívumai nyolc évszázada tűntek fel. Legkorábban a kereszt, amely már akkor sem vallási jelképként szerepelt, hanem az önálló magyar államiságot szimbolizálta. A sávos címerpajzs ezüst szalagjait nagy folyóinkkal, a Dunával, a Tiszával, a Drávával és a Szávával próbálták azonosítani. A kutatók szerint ez legenda. Mint ahogy a kereszt talapzata sem jelképezte soha a Tátra, a Mátra és a Fátra hegycsúcsait. A XIV. századra alakult ki hagyományos országcímerünk és akkoriban került a pajzs tetejére a korona is. 1848-ban az osztrák monarchia tagadásaként állították vissza jogaiba a magyar címert. A Habsburgok trónfosztása után a címer korona nélküli formáját választotta állami jelvényének az Országgyűlés. Ezt nevezik máig is Kossuth-címernek. A szabadságharc leverése után került vissza rá a korona. Az őszirózsás forradalomban született polgári demokratikus Magyarország megint csak a Kossuth-címer mellett voksolt 1918-ban. Hagyományainkhoz híven a II. világháború után létrejött Magyar Köztársaság is a Kossuth-címer használatát rendelte el. 1949, az elfordulás éve újabb változást hozott. A diktatúráját megszilárdító Rákosi Mátyás nem találta elég kifejezőnek ősi címerünket. Szovjet mintára új hivatalos jelvényt rajzoltatott. Az 56-os forradalom ismét a Kossuth-címert állította vissza jogaiba. Nem véletlen, hogy a megtorlás, majd a konszolidáció még az emlékezetből is szerette volna kitörölni ezt a szimbólumot. S noha a szovjet minta kozmetikázott változata, az úgynevezett Kádár-címer díszeleg még szinte minden okmányunkon, a kérdés immár eldőlt. Az új Magyar Köztársaságot ezután a régi koronás címer jelképezi.

Kivonatos leírás: