Elhangzó szöveg: Az iskola a gyerek mindennapos munkahelye. Vajon lehet-e olyanná tenni, hogy öröm legyen oda járni? Nem mindegy, hogy mi módon alapozza meg a gyerek életútját és alakítja ki gondolkodását. És az sem mindegy, hogy mit tanít. Ez az iskola örök dilemmája. A Zsolnai József által vezetett törökbálinti kísérleti iskola valami mást, valami újat próbál megvalósítani. [Zsolnai József]: "Nos, ez az iskola 1985-től kezdődően az un. értékközvetítő és képességfejlesztő programot és pedagógiát próbálja megvalósítani. A hátterében az áll, hogy az emberi kultúra lehető teljességét vigyük be az iskolába, mégpedig azzal a szándékkal és céllal, hogy minden gyerek szembesülhessen a kultúra értékeivel, alkotás-lehetőségeivel, hogy mindenkiről kiderüljön, hogy valamiben tehetséges. Mi ezt úgy is szoktuk házilag mondani, hogy egy tehetségkereső program a miénk. Természetszerűen itt az európai kultúrában honos kultúrterületek kerülnek bemutatásra, de fontosnak véltük, hogy a japán kultúra is, a Távol-Kelet kultúrája is helyet kapjon az iskolában. A japán kultúrát mi úgy fogjuk föl, hogy az minta lehet számunkra azzal, hogy a tradíciót őrzi, azzal, hogy környezetkultúrát biztosít, s azzal, hogy a legjobb értlemben vett modernizációt tudja megvalósítani, és egy negyedik, hogy a japánok megmutatták, hogy hogy lehet megtanulni az európai kultúrát, mi viszont ebbe nem nagyon jeleskedünk, hogy a Távol-Kelet kultúráját megismerjük. Van azonban nekünk még egy adósságunk, a környező kis népek kultúráját is meg kell ismerni, ismertetni az iskolában, ez még hátra van, mert a környező kis népek néprajzi, tánckultúráját, akár bábjáték-kultúráját jobban meg lehet értetni a gyerekekkel, mert a mi tanítványaink itt, úgymond magyar anyagon ezt már ismerik. Emellett természetesen ez az iskola is minden hagyományos tárgyat tanít, és ha a gyerekeknek vizsgázniuk kell, a hagyományos tárgyakból vizsgáznak, külsős tanároknál, akik hagyományos program szerint tanítanak. Egyébként más helyen."

Kivonatos leírás: