Elhangzó szöveg: És ha már az öltözködésnél tartunk, nem maradhat ki a divat fővárosa, Párizs. Íme, a fény városának egy különleges szelete, a "Bobur". Az egykori központi vásárcsarnokot, a Les Halles-t a város gyomrának nevezték. Aztán a mindig újra törekvő francia fantázia elsöpörte az elavult épületet és a régi vasszerkezet részleteinek meghagyásával új kulturális és üzleti központot álmodott meg a helyére. A föld felszíne alá négy emelet mélyen lenyúló fórumot hamar megszerették a párizsiak, kedvelt randevúhelyre leltek a fiatalok a szikrázóan fehér, vízesésre emlékeztető díszítések alatt. S míg Édith Piaf utódai az apacsélet szépségeiről énekelnek nosztalgikus sanzonokat, addig a hivatalnokok és diákok az utcára kitett asztaloknál töltik ebédidejüket. És lám, a vendégmunkás utcaseprő sem utca-seprő már. Ám van, aki inkább tánccal keresi kenyerét. A Beaubourg túloldalán ott magasodik Párizs legnagyobb vitát kiváltó épülete, a Georges Pompidou-központ. Talán az Eiffel-torony építése kavart ilyen vihart a városuk stílusára oly büszke párizsiak körében. Ám tetszik, nem tetszik, az 1977-ben átadott furcsa, meghökkentő épület ma éppúgy hozzátartozik a főváros képéhez, mint a Diadalív vagy a Notre Dame. Az oly sokszor megénekelt párizsi háztetők, az ég felé szálló verkli és harmonikaszó, na meg ezek a furcsa mobil szökőkútszobrok együtt adják azt a varázslatos hangulatot, amit csak a Beaubourg sajátja.

Kivonatos leírás: