Elhangzó szöveg: [Vitray Tamás szinkron]: "Az Alpok tucatnyi 2000 métert meghaladó csúcsának védelmében hallgatag hegyóriások ölében terül el Innsbruck, a IX. Téli Olimpiai Játékok városa. Ebben a védett völgyben alakult ki a mai Ausztria egyik legősibb települése, amelynek egyeteme 1670 óta fogadja egész Európa tanulni vágyó ifjúságát. A város főutcája, a Mária Terézia utca e januárvégi napokra díszbe öltözve fogadja a téli olimpia vendégeit. Teljes pompájában díszeleg a híres Goldenes Dachl, ennek a 15. századbeli kis gótikus épületnek arany díszítésű erkélye. Egykor II. Miksa császár szemlélte innen a lovagi játékokat, ma már csak idegenforgalmi látványosság. Az Aranysas Szálló a 14. század óta tartja nyitva kapuit a fáradt vándoroknak. Vándor pedig, különösen ezekben a napokban akad bőven. Szinte művészet a keskeny utcák fantasztikus forgalmát baj nélkül irányítani. Bécs azonban készséggel bocsátotta rendelkezésre legtapasztaltabb rendőreit. Az olimpiai falu, a világ legjobb téli sportolóinak lakhelye, a város szélén terül el. Tizenkét hatalmas épület fogadja most vendégeit. Egyelőre az avatatlan számára még a csodák világa. Itt találkoztunk a mieinkkel is, akik még a versenyek előtt vidáman próbálgatták az olimpiai egyenruhát. Később kevesebb ok akadt a vidámságra. A játékok végén ezekben az épületekben olcsó lakáshoz jut számtalan igénylő. De megérkezett Innsbruckba az IBUSZ-csoport is és tagjai a versenyek kezdetéig, no meg minden szabad percükben a környék látványosságait csodálják. Az Európa híd a kontinens egyik legmodernebb és legszebb viaduktja, a város legnagyobb büszkesége. A táj pedig mesébe illő. A Hafelekar, a Birgitzköpfl és a többi csúcs örök emlék marad azok számára, akik ott voltak. Csak azt sajnálták, hogy oly kevés az idő a nézelődésre, hiszen január 29-én hivatalosan is megnyitották az olimpiát. Harminchat ország 2350 sportolója lépdelt be ünnepélyesen a Bergiselen elterülő pompás síugró stadionba, hogy hitet tegyen az emberiség egyik legnemesebb versenye, az olimpiai játékok eszméje mellett. "Hellas babérja, te büszke, csodás, hány himnusz koszorúzta neved, csúcsod fürkészi a szem, s a ragyogás szédít, s szíved vágy rendíti meg. Fejeden, a magasban kék égi sugár ég. De földbe fúrnak gyökér szövevények, lombod alatt zajlik az ősi jutalom, s nem ér soha véget. Jöjj, szent láng, világolj, melegíts, és ne aludj ki soha!" Az első estén már el is dőlt az egyik legértékesebb aranyérem sorsa. Páros műkorcsolyázásban szinte kivétel nélkül mindenki a nagy esélyes német Kilius-Bäumler kettős győzelmét várta. Remekül is futottak, de a szőke Marika kétszer is megingott. A nagy ellenfél, a szovjet Protapopov házaspár ezen az estén élete legnagyobb formájában versenyzett és ezzel meg is született az első nagy meglepetés: a szovjet páros nyerte az olimpiai bajnokságot. Lizum, férfi műlesiklás. Ebben a számban az egyik nagy esélyes, az osztrák Karl Schranz az első futamban kitűnően szerepelt. A második futamban túl merészen veszi a kapukat és bukásával a biztosra vett éremtől is elesett. Hihetetlen nehéz feladat a rendkívül meredek és 22 kapuval teletűzdelt pályán baj nélkül végig haladni. És ha egyszer sikerül is, hátra van még a második futam, hogy a kettő összesített eredménye döntsön. Az amerikai Bill Kidd különösen a második futamban remekelt és végeredményben a második helyet szerezte meg. De, amint várható volt, a műlesiklás aranyérme a hazaiak zsákmánya lett. Az eredetileg tartalékként kijelölt Pepi Stiegler mindkét futamban merészen, de nagy biztonsággal haladt át a kapuk vonalán és végül meggyőző fölénnyel nyerte a versenyt. Harmadik helyen a fiatal amerikai Huega végzett. Elkészülni, rajt! Ezúttal nem lehetett panasz az időmérésre. A Longines gyár különleges versenyórái századmásodpercnyi pontossággal mutatták a múló időt és a hatalmas táblán valamennyi néző állandóan nyomon követhette a verseny állását. A pontosságra különösen nagy szükség volt a gyorskorcsolya versenyeken, ahol nem egyszer a legkisebb különbség döntött. Ihászné Magyar Kornélia általában hazai legjobb formájában szerepelt, és bár 1500 méteren új külföldi csúcsot ért el, így is csak a mezőny második felében foglalhatott helyet. A gyorskorcsolya versenyek és az egész olimpia kimagasló egyénisége a szovjet Ligyija Szkoblikova volt, aki mind a négy távon az első helyen végzett, s már szinte alig győzte átvenni esténként az aranyérmeket. A szovjet sportolók összesen tizenegy aranyérmet nyertek. Szkoblikova mellett a legtöbbet sífutásban. Ezek a felkészülés idején felvett képsorok választ adnak a szovjet síkfutók titkára. Pavel Kolcsin különleges elektromos műszer és filmkamera segítségével dolgozhatja ki a leggazdaságosabb stílust. A női versenyzők közt a legszorgalmasabbnak Klavagyija Bojarszkih bizonyult. Szorgalmát Innsbruck három aranyéremmel jutalmazta. Ahogy szaporodott az olimpiai versenynapok száma, úgy nőtt az érdeklődés is. A lizumi síversenyre igyekvő gépkocsikat a közeli Axam falunál leállították. Tizenhétezer kocsi parkírozott Axam mezején. Az utasok aztán szépen sorba álltak a postai buszoknál, amelyek a versenyek színhelyére szállították őket, persze jó pénzért. Fenn a hegyen ugyancsak óriási forgalmat bonyolítottak le a szédítő magasságokban imbolygó síliftek. De remek alkalmat nyújtottak a fehér sportok nagy versenyei a téliruha divatbemutatókra is. A legveszélyesebb versenyszámnak a lesiklás bizonyult. A patscherkofeli versenypálya már az olimpia kezdete előtt is félelmetes hírre tett szert. Ezeken a lejtőkön csak kivételesen jól képzett és a legnehezebb terepekhez szokott versenyző tud baj nélkül lejutni, mert itt nincs megállás, hacsak így nem. Szerencsére azonban a versenyeken már komolyabb sérülést okozó bukás nem történt. A kapuk nélküli pályán autósebességgel száguld a győztes, aki ezúttal az osztrák Zimmermann volt. Az olimpia legizgalmasabb csatáit a jégkorongozók vívták. Különösen a négy nagy: Svédország, Csehszlovákia, Kanada és a Szovjetunió csapata. A svéd-cseh mérkőzésen az egyre javuló északiak ritkán látott nagyszerű játékkal lepték meg ellenfelüket. Egymást követték a szebbnél szebb svéd akciók és nem egynek végén a remekbe szabott gól. Kapitányuk, Tumba Johansson vezetésével a svédek hatalmas, 8:3 arányú győzelmet arattak és ezzel ezüstérmet nyertek. Az aranyérem sorsa a szovjet-kanadai találkozón dőlt el. A csupa fiatalból álló, fehérmezes kanadai együttes a torna nagy meglepetését okozta érett, kitűnő játékával. 1:0-ra és 2:1-re vezettek a Szovjetunió ellen is és teljesen egyenrangú ellenfélnek bizonyultak a mérkőzés túlnyomó részében. Egy kis kiegészítő sport, melyben a játékvezető is részt vesz. Végeredményben azonban nagyobb rutinjával és lenyűgöző összeszokottságával felülkerekedett a világbajnok szovjet válogatott és 2:2 után parádés akcióból érte el a győztes, az olimpiai aranyérmet jelentő gólt. Nyolc mérkőzésből nyolcat nyert a szovjet csapat, teljesítménye 100%-os. A dobogón három világklasszis játékos, Tumba Johansson a svéd, Borisz Majorov a szovjet és Vlasztimil Bubnik, a csehszlovák kapitány. Az utolsó napra is maradt nagy versenyszám: a síugrás a nagysáncon. A norvég Brandtzaeg 92,90 és 87 méteres ugrásaival már-már győztes volt, végül is be kellett érnie a bronzéremmel. A sorrendet ebben a számban a két jobbik ugrásra kapott pontszám összege határozta meg és a pontszám nemcsak az ugrás hosszától, hanem kivitelezésétől, sőt még a legjobb öt ugrás átlagától is függött. A lengyel Przybila, a sánccsúcstartó végül is a 9. helyen végzett. A finn Kankkonen a középsáncon aranyérmet nyert, s ha ez az ugrása sikerül, most is övé a dobogó legmagasabb foka. Nem sikerült. Csak második lett. A norvég Engan a mezőny legtechnikásabb és legbiztosabb ugrója két mintaszerű, 93,5 és 90,5 méteres ugrásával a korábban nyert ezüstérem mellé most már aranyat szerzett. S ezzel az operatőr részére is véget értek a versenyek. Tizenkét, felejthetetlen versenyekben gazdag nap után elérkezett a búcsú pillanata, a záróünnepség. Az árbocra felkúszik a görög, az osztrák és a francia lobogó, a múlt, a jelen és a jövő olimpiarendező országának zászlaja. Levonják az ötkarikás olimpiai lobogót, amelyet négy évig Innsbruck városa őriz majd. És végül kialszik az olimpiai eszmét, a világ sportoló ifjainak nagy találkozóját szimbolizáló olimpiai láng. A viszontlátásra 1968-ban, Grenoble-ban!"

Kivonatos leírás: