Elhangzó szöveg: Aranybetűk a fehér márványon. Úszók és vízilabdázók nevei. Tulajdonképpen egy darab sporttörténelem a margitszigeti Sportuszoda falán. Igen, a vízilabda új- és legújabb korát jórészt magyar kezek formálták. A legutóbbi hét olimpia közül ötről a mi vízilabda csapatunk hozta el az aranyérmet. Pörgessünk vissza vagy 40 évet! Akkori legnagyobb ellenfelünk a német csapat készülődik újabb mérkőzésre. Fehér sapkában a magyar válogatott. Időpont: óh, milyen rég is volt. És 1926-ban a magyar vízilabdázók már megnyerték első Európa-bajnokságukat. A játék folyamatos és gyors, még akkor is, ha a kezdetleges felvétel tempójához valamit a korabeli filmtechnika tett hozzá. Egy kis gyorsmosás, a Patyolat megkerülésével. Igen, vízilabdázni és ünnepelni már akkor is tudtunk. Dehát mi volt a siker titka? Hogyan vált a vízilabda szinte magyar sportággá? A válasz: egy név, egy törhetetlen akaratú, csodálatos sportemberé - Komjádi Béláé. Komi bácsié, aki az öreg Császár-uszodában a semmiből kovácsolt világhírű együttest. Íme, ezek a felvételek elárulnak valamit a Komjádi-féle együttes káprázatos technikájából. Az idő természetesen olykor varázslatot űz, hiszen ezek a gyakorlatok ma már minden újonc csapat programjában ott szerepelnek. De gondoljuk csak meg: a felvétel 35 évvel ezelőtt készült… És a két magyar kapus akkor milyen magasan emelkedett ki a vízből, sokkal magasabban, mint a felső kapufa. A technika skálázásában évekkel megelőztük a világot. Vízilabda iskolát tőlünk tanultak a külföldi csapatok. Bródy nagyszerű védését és Halassy kézdopplerét senki sem tudta utánozni… És az a bizonyos csukló csavar, amelytől úgy rettegtek az ellenfelek kapusai. Itt egy svédcsavart látunk. Ez pedig egy tolós-csavarlövés. Komjádi Béla tanítványai mérkőzést játszanak. Halassyéknak egyszerűen nincs ellenfele a világon, potyognak a gólok! De… talán nem kegyeletsértés… ha alaposabban odafigyelünk, észrevehetjük, hogy a szoros emberfogás akkor még nem szerepelt az ellenfél vízilabda fegyvertárában. Most éppen Németh "Jamesz" a jobb sarokba csúsztatja a labdát. Ismét a világhírű középcsatár emelkedik magasra. Ez az együttes - amely a los angeles-i és a berlini olimpián diadalmaskodott – egy ízben a világválogatottat verte 9:2-re. De menjünk tovább egy házzal és huszonegynéhány esztendővel. A nyitott uszodában a második aranycsapat készülődik helsinki-melbourne-i sikereire. Víz felett és víz alatt új mozdulatokat tanulnak a játékosok. Egyszerűnek tűnik, de tessék csak megpróbálni egyszer a mélyvízben. Jobbra át, balra át, hátra arc: rendgyakorlatok a vízben. A korszerű mozgójáték új gyakorlatait végzik. Ezt a gyakorlatot bizony a kádban sem lenne könnyű elvégezni. Most egy kis rajtgyakorlat: bal, jobb, bármelyik kézzel, minden irányban. Persze nehezebb a lágy vízből elrugaszkodni, mint az ellenfél testéről, dehát nincs mindig ellenfél közelben és az ilyen fajta rajtot legalább a bíróra fújja le. Labdavezetés egy orrhosszal a fej előtt és aztán pontosan a másik elé, az úszás vonalába. Akkor jó, ha a kedvenc játékszer szinte megszárad a levegőben. Pihenésképpen pedig a legszilajabb vízijáték. Igazi magyar specialitás. Kiszorító szárazon és vízen, a röplabda, a lábtenisz, valamint a talajtorna elemeiből, no meg - legyünk hívek önmagunkhoz - futballal körítve. Szinte már az sem lenne csoda, ha ilyenféle mozdulatokra is képesek lennének a játékosok. Még zsonglőrök is játszottak ebben a csapatban. Szívós István svédcsavarját akár kottázni lehetne. A kapus, Jenei László közlekedési rendőr módjára legfeljebb az irányt tudja mutatni a bal sarokba vágódó labdának. És most újra időjáték. A szín ugyanaz, a játék ugyanaz, de a naptár néhány évvel ismét többet mutat. Tokió bajnoksága már a miénk, s most a sportág kisvilágbajnokságára, budapesti Trofeo Italia-ra készülődik a csapat. Egy kis kapusjáték: másodpercenként zúdulnak a lövések. Ilyenkor a kapus még a vízben is megizzadt. Kanizsa Tivadar lábbal is a hálóba talál, talán kézzel is sikerül majd. Most pedig hajtsuk fel egy pillanatra a víztakarót, nézzük csak mi is az, amit a felszín olyan jóindulatúan eltakar. Hát igen… a korszerű vízilabda olykor az ököljog korát idézi és, ha olykor kedvünk támad kétségbe vonni a játékvezető ítéleteit, gondoljunk csak ezekre a felvételekre. Bizony, nincs ember a föld kerekén, aki pontosan megmondhatná, hogy pillanatról-pillanatra mi is történik odalenn a mélyben. Hát igen, ez ellen is fel kellett készülniük a vízilabdázóknak. A Trofeo Italia-díjért a világ hat legerősebb, legjobb csapata versenyez. A sorsolás szeszélye két olimpiai bajnok csatáját állította a program élére. Tokió aranyérmese, a magyar válogatott ellen Róma bajnokcsapata, az olasz együttes vonul fel. És megkezdődik az előadás, a vízi színjáték. [Szepesi György szinkron]: "Most minden tekintet összpontosul, a pálya átlóinak metszéspontjában ott ringatózik már a labda. Fehérsapkás magyar támadás bontakozik ki, lendületesen tör előre csapatunk. Mayer-Dömötör akció, a szőke középcsatár kapásból továbbít, a labda lepattan. Ott maradunk az olasz kapu előterében. A labda jár, keressük a legalkalmasabb pozíciót, a rést a tömörülő olasz védelmen. Mayer is ott van, a hátvéd is feljött… megkapja a labdát, az olasz kapus mozdul… Lövés. Gól… Az olasz mérkőzésen keserves 5:4-gyel jutott túl csapatunk, az NDK-t szép játékkal vertük 5:0-ra. És most a mérkőzések mérkőzése… a vízicsaták vízicsatája… a sportág egyik örökrangadója: a magyar-jugoszláv találkozó. A feketesapkás jugoszláv fiúk legalább két súlycsoporttal nehezebbek a mieinknél. Stanisics lefordul Mayerről, lövés… hát ez bizony gól. Újabb jugoszláv támadás, de testről való elrugaszkodás miatt a mieink jöhetnek fel. Támadunk, de Stipanics személyében újra világklasszis védi a jugoszlávok kapuját. Most a labda fölé megy. Emberelőnyhőz jutottunk; a vízilabda partitúrája szerint ennek biztos gólnak kell lennie… ezt nem szabad kihagyni… Felkay rossz szögben áll, lő… gól, most 1:1-re áll a mérkőzés. Szandics egyedül maradt a szélen, remek az ívelés… hát persze, hogy gól. A jugoszláv vízilabdamesterek azt is tudják, hogyan lehet jól elállni a lövés szögét. És újra Szandics… ezt az óriást, ezt a feketesapkás ágyúnaszádot nem lehet tartani. Pörgés a vízben és 3:2 a jugoszlávok javára. Bizony most ők játsszák a jobb pólót… Tessék, most Stanisics ugrik meg, méteres előnnyel tör Ambrus kapujára, biztos gólhelyzet… fölé… hű! Emberelőnyünk van és ők támadnak… legalább, legalább az egyik pontot… Feláll a zóna, megy a labda… Felkay… gól… 3:3! És ekkor következett a mérkőzésnek az a része, amelynek bizony már nem sok köze volt a játékhoz. Előbb néhány sztriptízszám került sorra… Konrád II.-ről szakadt le a nadrág. Dömötör sapkája is felmondta a szolgálatot… Aztán némi paprikás vízipankráció következett. Hát izgalmasnak ez is izgalmas volt, de ebben a műfajban bizony Cassius Clay és Sonny Liston jobb produkcióra képes. Újabb mérkőzés: az NDK-Jugoszlávia találkozó. A torna legnagyobb meglepetése: az NDK 4:3-ra győz." Ám, ha játékosok gyakran színészi képességekről tettek tanúbizonyságot, hát ezen a téren a játékvezetők sem maradtak mögöttük. Most ők "alakítanak". Óh, kedves közönség! Ne ítéljük meg szigorúan a játékvezetőket. Kétségtelen: ők a sportág tragikus figurái, akiknek egyszerűen soha nem lehet igazuk, mert előbb-utóbb valaki mindig megharagszik rájuk. [Szepesi György szinkron]: "Kiállítás, emberelőny a következő gólig. Jugoszlávia-Olaszország mérkőzése. A fehérsapkás olasz Pizzo alaposan megnézni a kapu sarkát és óriási gólt lő. Most pedig egészpályás letámadás. Szandics indít. Stanisics tör az olaszok kapujára, kifordul és ezt a svédcsavart… igen, még a Komjádi-féle aranycsapat tagjai is megtapsolnák. A jugoszlávok 4:2-re győztek és most is, mint mindig Jugoszlávia az örök második." És az uszoda előtt: küzdelem a jegyekért! A dolog teljesen érthető, hiszen a Trofea Italia sorsra és végleges tulajdonjoga dől el a torna utolsó mérkőzésen, a magyar-szovjet összecsapáson. Ilyen tömeget sem látott még a margitszigeti Sportuszoda. Még az 1958-as Európa-bajnokságnak sem volt ennyi nézője, mint e hatos vízilabdatorna zárótalálkozójának. Mintegy 8000 ember állt sorba a jegyekért. [Szepesi György szinkron]: "A magyar csapatnak a döntetlen is elég az első helyhez. A két csapatkapitány választ. Balról Grisin, jobbról Kárpáti Gyuri. Aztán hangorkán a parton, örvénylik a víz. Az első két negyed a kihagyott helyzetek időszaka. Ez a mérkőzés azt példázza, hogy a mai vízilabdának tulajdonképpen nincs is taktikája. Stratégiailag legfontosabb terület a középső harmad, ennek bejátszása manapság kockázatos. A pálya közepén egy vonalban hemzseg kaputól-kapuig a két csapat. Gól pedig alig esik, a harmadik negyedben a játékvezető meglepetésre 4 m-es ítél ellenünk. 1:0-ra vezet a szovjet csapat. Még szerencse, hogy nemsokára mi dobhatunk büntetőt. Kanizsa áll neki… Gól, gól… Éppenhogy befért a jobb alsó sarokba. A szoros, testre tapadó emberfogás alatt a technikás játék nem érvényesül. De a torna utolsó percében minden tisztázódik. Előbb még egy kiállítás. Kárpátinál a labda, továbbítás: Konrád II. betör a kapu elé, kettőzés… gól, gól! Hiába, minden jó, ha jó a vége: magyar győzelemmel ért véget ez a szikrázó, kemény mérkőzéssorozat. A Trofea Italia győztese és a vándordíj végleges gazdája: Magyarország csapata. Az ötnapos torna tehát happy-enddel zárult. Vízilabdázóink öt esztendős veretlensége Pesten sem tört meg." És, ha a súlyos szobrot felemelni nem is könnyű feladat, hát megnyerni bizony még sokkal nehezebb volt, a vízilabda mestereinek.

Kivonatos leírás: