Elhangzó szöveg: Ismét bebizonyosodott, hogy a Sportcsarnok már igen szűk jelentős nemzetközi versenyek rendezésére. Az érdeklődő és a jó küzdelmeket váró közönség alig egyharmada jutott csak belépőjegyhez a baráti hadseregek ökölvívó tornájára. Az év legjelentősebb hazai ökölvívó versenyére, nyolc szocialista ország legjobb katona-bokszolói jöttek el. A magyar csapatot - a Honvéd ökölvívóit - Papp László háromszoros olimpiai bajnokunk készítette fel. Az ötnapos küzdelemsorozaton 10 súlycsoportban 80 öklöző lépett szorítóba. A légsúly döntőjébe a szovjet Novikov és a koreai Kim Un Szam került. Az első két menetben kiegyenlített volt a küzdelem - adott is, kapott is mindkét versenyző - a harmadikban Novikov erősített és ez elég volt győzelméhez. A szorítóban a sötét mezes csehszlovák Hécey és a lengyel Kasprzyk. Ez a találkozó még az elődöntőben került sorra. A mérkőzés esélyese az Európa- és olimpiai bajnok lengyel versenyző. A csehszlovákok legjobbja azonban egy pillanatra sem tisztelte világhírű ellenfelét, és az időben jól elhelyezett ütésekkel sorra szerezte értékes pontjait. A csehszlovák bokszoló küzdőképességből és bátor öklözésből kitűnőre vizsgázott, és súlycsoportjának bajnokságát is megnyerte. A szorítóban most – könnyűsúlyban - a magyar Gula és az Európa bajnok, olimpiai ezüstérmes szovjet Baranyikov. A burját-mongol származású szovjet ökölvívót jól ismeri a magyar sportközönség. Ő volt az, aki a tokiói olimpián a továbbjutástól ütötte el a magyar Kajdi Jánost. A honvéd fiú keményen állta a szovjet bajnok rohamát és időben bátran visszaütött. Mindkét öklöző sokat adott és sokat is kapott. Az öt bíró közül három Gulát hozta ki győztesnek. A szovjet öklöző sportszerűen megköszönte a küzdelmet. A magyar fiút a klubtársak köszöntötték nagy örömmel. Baranyikov felett aratott győzelme után a döntőben ismét világhírű ellenfelet kapott a magyar ökölvívó. A bajnoki címért a lengyel Grudziennel küzd. A lengyel ökölvívó ebben a súlycsoportban, Tokióban olimpiai bajnokságot nyert. Igaz, ezen a találkozón nem öklözött hírnevéhez méltóan, és a Gulával vívott mérkőzésen inkább a dulakodás volt jellemző. A magyar fiú egyenrangú ellenfele volt az olimpiai bajnoknak, aki végül is pontozással nyerte a küzdelmet. Kisváltósúlyban már az elődöntők során szembekerült egymással Európa-bajnokunk Kajdi János és a bolgár Sztojcsev. A mérkőzés kezdetén a magyar bajnok beméri az ütés távolságot. A továbbiakban is irányította a találkozót és szép öklözéssel, valóban tiszta vívással már az első menetben nagy fölényre tett szert. Nemcsak az ütésekre fordított nagy gondot, de ügyes ellépésekkel jól is védekezett és jól előkészített horgokat helyezett el ellenfelére. Ez a mérkőzés érdemessé tette a magyar ökölvívót arra, hogy a döntőben a mezőny egyik legképzettebb és legszívósabb ökölvívójával, a szovjet Sulgával vívjon az aranyéremért. Kajdi itt még támadóbban lépett fel, mint az előző mérkőzésen, és gyors ütésváltások során szerezte értékes pontjait, s rövidesen biztos vezetésre tett szert. Nagy pontfölénybe került. A szovjet versenyző lefogással próbálta hárítani Kajdi kemény ütéseit. Európa-bajnokunk ekkor belharccal szerezte további pontjait, és súlycsoportjában biztosan lett első. Mint a többi győztes, az aranyérem mellé ő is díszes oklevelet kapott, és a közönség jogosan ünnepelte az ismét régi formájában versenyző legjobb magyar ökölvívót.

Kivonatos leírás: