Elhangzó szöveg: Versengés és szurkolók nélkül nincsen sport. Könnyen lehet, hogy Európa második legnagyobb úttörő városában, Zánkán, a rivalizáló és társaikat bíztató fiatalokból nemsokára valódi olimpikonok és igazi szurkolók lesznek. A torna színhelye a Balaton. A versenykiírásnak megfelelően, kézzel hajtják a csónakot. A luftballont csak terelni szabad. A gumimatracot különleges pillangóúszással kell célba pörgetni, hogy partra szállással érjen véget a viadal. Az úttörő városban feltalálták a vízi négytusát, amely nemcsak erősít, ügyesít, hanem még üdít is. Mindezt szakállas úttörők, azaz a fiatalok vezetői ellenőrzik. Értékelik a gimnasztika kubikus variációját, a talicskázást, a luftballon-parádét. Kiderül, hogy nem kell felnőttnek lenni ahhoz, hogy felfújják a dolgokat, és ahogy véget értek a versengések, következett a nagy szám, Zenthe Ferenc, az egykori Tenkes kapitány közreműködésével a díjkiosztás. Az ilyenkor szokásos ünnepélyesség, az igazi nagy viadalok előhírnöke volt. Most ránduljunk át a Velencei tóra, amelyet sokan timsózott, azaz Kis-Balatonnak neveznek. Itt rendezték a vitorlás hetet, ahol 110 hajóval 180 ifjú teljesítette sikerrel különböző hajóosztályban a távokat. Itt már a legfiatalabb versenyzőnek is tudnia kell, hogy merről fúj a szél. Enélkül, ugyanis nem lehet haladni. Velencén működik különleges vitorlázó sportiskola is, mert nem fontos mindenkinek a magyar tengeren hajóznia. A változó időjárás nehéz feladat elé állítja a törékeny járműveket irányító vízi pilótákat. Aki képtelen volt a szeleket vitorlába fogni, tapasztalhatta, hogy bukni mindenhol lehet. Ha viszont elég ügyes az ember, akkor könnyen kint lehet a vízből. Az ifjak versenyén felnőtt zsűri bíráskodik, korszerű eszközök segítségével Rádió-összeköttetés van a bíróhajó és a parti számítóközpont között. A szakemberek tévedhetetlenek, hiszen a komputer ott zümmög a precizitás érdekében. Az eredmények máris a hirdetőtáblán. Így a kis legények gyorsan megtudják, hogyan sikerült a vitorlabontás. Lehet, hogy néhányukat már az 1980-as olimpián is viszontláthatjuk. Ha nem is tökéletes még a hajó kezelése, az ünnepség már a felnőtteket idézi. Az egyes hajóosztályok győztesei rövid repülőúton vesznek részt. Vízbe repülni persze versenyszerűen is lehet. Ezt tanúsíthatják a Margitszigeti sportuszodában az ifjú műugrók. Ezek a tizenévesek már érett versenyzők. Ez is a bátrak sportja. Próbálja csak meg valaki, hogy leugorjon 10 m-es toronyból az 5 méter mély vízbe és közben még csavarokat és bukfencet csináljon. Egyik fiatal jobb, mint a másik, s ha a szakemberek, a pontozók alkalmanként találnak is némi kivetnivalót a kivitelezésben, bizonyos, hogy a közeljövő nagy ugrói randevúztak. Mint például Kelemen Ildikó, aki a trambulinról és a toronyból a legszebb mutatványokat hajtotta végre, és természetesen első lett. Még az ügyes lánykánál is jóval fiatalabb a kis Somogyi Sanyi, akinek bozontos üstökét a 42-szeres magyar bajnok, Zságot Irén gereblyézi, hogy nem csak ügyes, hanem jólfésült is legyen, akárcsak az ugrások. Ebben a sportágban minden lehetséges, csak idő kérdése. No és némi filmes besegítés. De nemcsak a toronyba lehet repülni trükkösen. Vitorlázó géppel is lehet szárnyalni például a péri repülőtéren, a magyar bajnokságon, ahol a világmárkás Foka és Jantar típusú lengyel gyártmányú repülőgépeket készítik elő a versenyzők. Gondosan vizsgája masináját Bolla Mária, az első gyémántkoszorús vitorlázónő is. Beszerelik a fényképezőgépeket. Fontos szerep jut az optikáknak a versenyeken. A 42 tagú versenyző gárdának 100 km-es háromszög-repülést kell végrehajtania a Pér-Veszprém-Varsány-Környe-Pér útvonalon. Háhner István nemcsak a hazai égbolton, külföldön is remekül repked. Legutóbb éppen Finnországban a világbajnokságon nyert. Az indulás után a motoros gép 1000 m-re vontatja fel a vitorlást. Ezután motor nélkül, egyedül repül tovább. Most már maximálisan kell figyelni a pilótának. Nemcsak a tájékozódás, hanem a gyorsaság is fontos, hiszen az időeredményt is értékelik. A gépek pilótái kutatják, keresik a legjobb emelő áramlatokat, hogy azokon szárnyaljanak. S Pannonhalmánál még riporterkedni is kell, a fotóval igazolják majd, hogy nem tévedtek el a légtérben. Aztán irány vissza a repülőtérre. Az idei bajnok Petróczy György lett. Híres sportemberek találkoztak a Duna mentén a Margitsziget és a budai part közötti szakaszon, ahol az idei első bajnoki gyorsasági versenyükre készülnek. Zimmermann osztrák világbajnok is gondoskodik kedves, ormótlan papucsáról, már ahogy ezt a típust becézik. A nehézkes vízre szállás után az indulás - akárcsak a rakétakilövéseknél – visszaszámlálással történik. A 350 és 500 köbcentiméteres versenyhajók alkalmanként 100 km-es sebességet is elérnek. Három bóját kerülnek meg, és csak a kissé göröngyös kanyarokban fogják vissza motorjukat. Hét ország legjobb hullámlovasai száguldanak itt. Eközben pedig figyelni kell a jelző embert is, aki nem ismerősének integet a partra, hanem miután motorja leállt, éppen a versenyzők biztonságával törődik. Azért így is akad bukás, vagy, ahogy a versenyzők mondják: "nagy perec". Aki viszont a víz fölött marad, akár győzhet is. Mint például a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett Gerhardt Danish, aki remek formában vezetést szerez. A döntő futam utolsó fordulójában már biztosan előzi a nagy rivális Zimmermannt. Győz Danish! Csak a vízállás alacsony, a hangulat magasra szökik, amikor a 850 köbcentiméteres kéttörzsű katamarán motorok elbődülnek, és öldöklő iramban hasítják a habokat. Ebben a hajóosztályban remekül szerepelt sok nagy verseny győztese a 850-es számú csónakjával Fröhlich József, aki éppen kívülről előzi riválisait és magabiztosan nyer. Így aztán a két győztes, Danish majd Fröhlich is érthető boldogsággal vette át a szép díjakat.

Kivonatos leírás: