Elhangzó szöveg: Óriási kődominók, új lakótelepek. Sok tízezer új lakásba költöztek már családok. Fedelet nyújtanak, de vajon otthont is jelentenek-e? Az kell hozzá, hogy ne csak lakni lehessen bennük, hanem élni is. Az élet feltétele pedig a mozgás. Az új játszótereken örökös a zsibongás, és minthogy a gyermekfantázia korlátlan, nem csoda, hogy olykor az egész lakótelepet játszótérnek tekintik. Azt mondják, a mai gyerekek nem tudnak játszani. Tudnak, csak lehetőségük legyen hozzá. Tessék, így válik örömtelivé a legszürkébb taposómalom is. Persze, olykor bosszús is lesz az ember, különösen akkor, ha a csőhinta tyúkszemet tör az ülőfelületre, főként, ha a libikókának még ülése sincsen. Az pedig örök recept volna, hogy mindig új lakótelep köré előre gyártott szemétbányát is kell építeni? Bár, tessék elhinni, megnéztük a tervrajzokat, azokban sehol sem szerepel. Lehet, hogy az építők ajándéka az otthagyott betoncső is? Budapest XV. kerületében, Újpalotán néhány sportvonatkozású érdekességét filmszalagra rögzítettük. A Neptun utcai iskola jó példának tekinthető. Naponta több műszakot bonyolít le mozgásból. Amikor az idő engedi, már a tágas udvart népesítik be délelőttönként a felsősök. Lehet gondolkodni: milyen gazdag és változatos a sport palettája. Persze, magától nem megy. A szakadatlan és átgondolt ügyeskedés mélyén két kitűnő szervező, két buzgó testnevelő tanár rejlik. A nevüket kívánságukra nem áruljuk el. Úgy látszik, egyszer minden újra divatba jön. Ki hitte volna: még a szerénység is! És most nézzük tovább a gazdag újpalotai programot. A jelszó ez lehetne: kezdd korán és ne hagyd abba sohase! Ők még iskolába sem járnak, de kora délután övék az iskola tornaterme. Menjünk egy korosztállyal feljebb. Az alsó tagozatosok délután buzgólkodnak. A jó tornaterem: a hangos tornaterem. Mindig panaszkodunk: kevés a létesítmény. Ami azt illeti, láttunk már üres tornatermet is. Nincs annál lehangolóbb, feleslegesebb dolog a világon. Az újpalotai Neptun utcai tornaterem egész nap hangos. A helyszín ugyanaz, de ez már nem az általános iskola. Ez már a nagyobbak iskolája. Ez a nyitott ajtók és nyitott mozgás tornaterme. Késő délutánonként az egész lakótelep bejöhet, akár tollaslabdázni is. Az iskola előcsarnokában rengeteg pingpongasztal és rengeteg játékos. Teljes önkormányzat: bejöhetnek, elkezdhetik. Modern dolog: csináld magad. És az újpalotaiak csinálják. Szabadalmuk persze nincs hozzá, bárki utánozhatja. Célgimnasztika háziasszonyoknak. Mondjuk ki már egyszer: keservesen kemény és végtelenül szaporátlan munka az övék. Csupa egyszemélyes szolgáltatóvállalat. Két napig főzik a vasárnapi ebédet és a család aztán fél óra alatt eltünteti. És még a mosogatnivaló is nekik marad. Túlzás lenne, ha ebbe még bele is fáradnának. Nos, ezt előzi meg az ilyenfajta kiegészítő sport. Hetenként egyszer, csütörtök késő délután övék az iskola tornaterme. Aztán egy kis lazításként előkerül a labda: kiszorítósdi háziasszony módra. A labda. Népszerű volt, marad és lesz a lakótelepeken is. A tizenévesek körében. Vagy lehet pár korosztállyal több is? Az idős csatárról már a sajtó is megemlékezett. Zsiga László bácsi a magyar Matthews, a legendás hírű angol szélső még ötvenéves korában is rendszeresen futballozott a brit profiliga első osztályában. De még mindig tejfeles szájú süvölvénynek számított Budapest nagy öreg csatára mögött. Ez az arányos testalkatú, jókötésű "fiatalember" tavasszal ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. [Riporter, Zsiga László, szinkron]: "- Hetenként hányszor edz? – Háromszor. – És egy alkalommal mennyit fut? – Hát, tízszer 400, négy kilométert. – Az összesen egy héten… - Az 12 kilométer. – Gratulálunk!" Idősebbek is elkezdhetik, de azért fiatalabbak se hagyják abba. Ami a tv-tornát illeti, a Schmitt család önellátásra rendezkedett be. A mama, Makray Kati és három kislánya saját magának vezényel esténként. Hát csoda, hogy buzgón gyúrják? És ha a lakás egyik fala bordás, túlórázni is lehet - a családban is. Bordásfalnál az ifjú emberkék. Itt is az egészségért sportolnak... és talán még valamiért. A Fradi legfiatalabb birkózóinak edzésén vagyunk. Az izmos legénykék minden mozdulatát egy különös vágy irányítja: szeretnének felállni majd egyszer valamiféle dobogó tetejére. Jó törekvés, vonzó vágy, bárcsak mindannyioknak sikerülne. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy ezért a célért semmiféle fáradságot nem sokalnak. Gondosan megszerkesztett, okos és célszerű tervek útmutatása alapján, előre megfontolt szándékkal jutnak el játékosan az eredményekhez. Technikát tanulni, a testet új, nyakatekert mozdulatokra szoktatni, vaskos és mégis mozgékony izomkötegeket felgyúrni, néha bizony sok fáradsággal jár, de önként vállalták. A recept: végy száz ügyes és szorgalmas kislegényt, aztán add őket a legjobb mesterek kezére. A Fradinak mindkét törekvése sikerült. Egy sereg kitűnő fiatal edző foglalkozik a srácokkal. A két Gáspár. Apa és fia keresztfogásos hátra esést gyakorol. Steer Antal, sokszoros bajnokunk a keresztfogás-hátra esés fontos mozdulatát mutatja. Tarr Gyula, huszonötszörös válogatott a csípődobás mestere volt. Itt pedig Zsibrita János vezetőedzőt látjuk akciótanitás közben. Vállra emelés. Klinga László olimpiai dobogós tavaly még maga is világklasszis, speciális és sokszor eredményes fogását tanítja. Kruj Iván az egyik legjobb magyar szabadfogású edző. Térdhajlatfogásból ledöntés. Giczy Jenő az aláfordulás mestere volt, tanítványai is ezt gyakorolják. Vattai László a válldobás specialistája volt. Tanítványai között már sokan tudják ezt a fogást. A többi pedig egyszerű matematika. Ha az edzők tudását és lelkesedését megszorozzuk a gyerekek buzgalmával, szép eredmény jöhet ki. Itt a baba, hol a baba? Kicsi a rakás birkózó módra. Az a csapat győz, amelyiknek sikerül elhúznia a masszív birkózóbabát. Végül: Gulliver a liliputiakkal. Az ifjabbik Gáspár már 10 éve birkózik, 100 kg súlyú és mindössze 17 éves. Nyakába veszi majd az egész szakosztályt. Gyere velünk, mozogj velünk! - külföldön is. [Minden nagy sportsiker mögött ugyanazt találjuk.] Nem lehet elég korán kezdeni és eleinte mindig mindent csak játékosan. Persze, a gyerekek tudják: nincs a világon komolyabb dolog a játéknál. Egy harkovi vízi óvodában vagyunk. A kép ismerős. Idáig már mi is eljutottunk. A különbség nekik sikerül megtartani a tehetségeiket, a tizenkettedik születésnapjuk után is. Menjünk egy országgal odább! Ami az NDK sportját illeti, rég kifogytunk a felsőfokokból. A rejtély kulcsa: minden gyermek sportol, milliók vesznek részt a nagy spartakiádokon, egyetlen tehetség sem veszhet kárba. Hogy nem lehet mindenkiből élsportoló? Az természetes dolog. De, hogy minden gyerekből egészséges, életvidám felnőtt válik, az egyszer bizonyos. És mi lehet a szovjet jégkorong titka? A hokióvoda. Ha megfigyeljük, mit tudnak ezek a kisfiúk öt-hét éves korukban, többé nem csodálkozunk azon, hogy mindent tudnak már húszéves korukban! Néha eltörik a mécses, kemény a pálya, kemény a játék. Ez másutt is előfordul. Szerencse, hogy mindig kéznél van a korongóvoda egyik legfontosabb felszerelési tárgya: a kedves mama zsebkendője. Ha nincs jég, jó a kőkocka is, a lakótelepi gyerekeknek. Görkorcsolya, botocska és kődarab. És máris együtt a hokicsapat. És persze versengés egymás között: ki a gyorsabb a lakótelepi betonutakon. Olykor egész osztály fut egy-egy kört. Jólesik az iskolapadból felkelni és mozogni, szaladni. Hát gyere velünk, mozogj velünk!

Kivonatos leírás: