Elhangzó szöveg: Nos, kedves szurkoló most öné a mikrofon, akit minden hétvégén ott látunk a pályán. Néha örömittasan, gyakrabban bosszúsan. Önné a szó, aki bolondul a labdáért, a fiúkért, a csapatért, akik nélkül talán meg sem lenne. Mi kell önnek? [Szurkolók, riporter szinkron]: "- Jó játék és sok gól! A szurkolókat ez érdekli. – Mert, hogyha nem játszunk jól, akkor kevés a közönség. S ezt megérzi a kassza. – Hát, akkor még ki is fütyüli, ki is fütyüli. Hát ilyen a közönség. - Hát, most a válogatott is kihagy. Hát meggy, hát hála Istennek hogy annak megy. – Mert jól össze vannak szokva. Ez az kérem, jól össze van szokva. És egységesebb az egész csapat ottan Diósgyőrbe. Már régen együtt vannak, és jól szerepelnek. - Hát a válogatotton az ember elgondolkodik, de ki tegyen be? Hát, ki van olyan játékos? Kérem, tessék megnézni az Újpestet, megnézni a Honvédot, megnézni a Ferencvárost, hol van! Máma a vidék tört előre, van erőnlét, itt van a Videoton, ugye, itt van a DVTK és még tudnék felsorolni egy pár olyan csapatot, ami igenis megél. Máma ezt a fővárosba nem találja meg. - Én arra gondoltam, hogy egyszer föl a kerék, egyszer le a kerék, egy csapatot nem szabad bántani akkor, se ha rosszabbul megy. - Sajnos egyre jobban mindig lejjebb és lejjebb süllyed a magyar labdarúgásnak a színvonala. - És tessék mondani, szurkolók csak azzal a bizonyos nagy gömbbel foglalkoznak? - Foci, akármilyen, legyen az teremfutball, akármicsoda. – Hát, most van egy olyan sportoló, aki így csinál. - A Hesz Miska. Hesz Miska. - Én másnak hívom, vízen dolgozik…és… - Hát igen, az a mi emberünk volt valamikor. – Igen, hogy hívják? - Hesz Miska! - Ebbe az évbe ért el eredményt? – Ért! Világbajnokságot. - A Hesz Miska? - Hát az már rég abbahagyta. - Ne beszélj már. - Két világbajnokságot nyert. - A Wichmann Tamás! Bocsánat, a Wichmann Tamás! Az ért el világbajnokságot ebbe az évbe. - Ön szereti az erős embereket? - Szeretem. - Például kiket? - Mint a birkózókat. - Na hát, ebbe az évbe értünk el valamit, ebbe a sportágba? Ebbe az évbe. - Értünk. – Na, mit hol? - Azt nem tudom, hogy melyik részen, de értünk el. - Hát nyertünk hány világbajnokságot? Egy amerikai városba, San Diegoban. - Hármat. Jó, hát majdnem eltalálta, mondjuk négyet. - Akkor négyet. – Tessék mondani, van az a kis kaucsuklabda. - Pingpong. Asztalitenisz. - Ebbe az évbe volt valami? – Hát, a részünkről, nem. - Ebbe az évbe? – Pingpongba? - Úgy emlékszem, rá igen. - Nem volt nekünk. - A Ferencváros… - Amagyar csapatnak nem volt? - Megnyerték a hogyishívjákot, melyiket is nyertük meg? - Itt volt az asztalitenisz világbajnokság. Megnyertük a párost. - Megmondom őszintén, hátha esetleg a tv nyomta, akkor igen. Megnézem, de el nem tudunk menni, nekünk annyi időnk nincs, hogy elmenjünk. Mi kint vagyunk Ifi meccsen, itt vagyunk az öregfiúk meccsen kint vagyunk, kint vagyunk a tartalékmeccsen, mindenhol itt vagyunk." Futball, futball. Ön úgy látszik, le sem vette a szemét arról a fránya pettyesről. Hát, önnek tényleg minden csak a labdarúgás? Elfelejtette a tornász Európa-bajnokokat? Tud-e arról, hogy Mátay Andrea fedett pályás világcsúcsot állított fel magasugrásban, és azután Európa-bajnok is lett? Odafigyelt-e amikor a fogathajtók előtt az egész világ kalapot emelt? Ismerős-e önnek a céllövő világbajnok Bodnár Tibor? Volt a diadalérzete, amikor a súlyemelők hozták az Európa- és világbajnoki aranyakat? Vagy, amikor a vízilabdázók a világkupát ragadták el a veszélyes riválisok elől? Kedves szurkoló! Nem elfogult ön egy kicsit?

Kivonatos leírás: