Elhangzó szöveg: Az autó a modern ember második otthona, néha még közlekedik is vele. Persze, ez nem mindig jellemző, és van, amikor ez a szerencsénk. Mert ha szabad az út, elkapja az embert a sebesség mámora és akkor… Korunk pusztító népbetegsége: a közlekedési baleset. A statisztikák szerint valahol a világon minden percben meghal egy ember. Egy rossz mozdulat, egy csikorgás, egy csattanás: ócskavassá válik az elegáns kocsi, kettétörik az emberi élet. Vannak azonban valódi öngyilkosjelöltek is. Feltűnési viszketegség, vagy mi, de nehéz megérteni. Ez a francia fiatalember már-már klinikai eset. Három gépkocsin keresztül akar átugrani, és majdnem sikerül neki. Hogy ez a majdnem mit jelentett? Elárulják a filmkockák. A könnyűbúvárok csak négy perc kemény munkával tudták kimenteni. A vezető túlélte. De a kocsi… Az autóversenyzést nagyon sokan az imént látott esztelen vállalkozáshoz hasonlítják. Cáfolatként nézzünk meg először egy nagyon érdekes és tanulságos versenyfajtát. A Szovjetunióban nagyon divatosak az ilyen jégversenyek. Először is, mert jég is akad bőven, meg aztán kedvelik is ezt a nehéz, érdekes és abszolút képességet kívánó versenyformát. A jégen persze más feltételek uralkodnak. A tempó tiszteletreméltó, de a versenyzők többsége keményen fogja a kitörni akaró lóerők kantárszárát. Hiába, egy jó vezető még a jég hátán is megél. Indul a terepverseny - divatos nyelven szólva - az autocross. Néhány kilométer hosszú dimbes-dombos körpályán, a természet igen csak kevéssé lágy ölén róják gyötrelmes köreiket ezek a kis járművek. Hol tengelyig porban, hol sárban. A jelszó itt is: csináld magad! Minden versenyző maga eszkábálja össze járművét tudása, ízlése és persze pénztárcája szerint. Ezért érthető, ha ezeket a kis fűrészeket úgy hívják bugy, vagyis bogárka. Hát igen, jó, ha az embernek van valami a bogara és akkor semmi sem érheti váratlan hidegzuhanyként. A túraautók Európa-bajnoki futama Brnoban. A nagy gyárak versenyosztályai hétköznapi szériakocsikból alakították ki ezeket a versenyautókat. Szemre ugyanolyanok, mint amilyenekkel ezrével találkozunk a városban, de ezekbe azért belenyúltak konstruktőrök. Erősebb a szívük, tágabb a tüdejük, jó alkalom ez, hogy a szériakocsik forgó alkatrészei, csigolyái, izületei bizonyítsák, hogyan viselik el magyarán a strapát. Persze, mit ér a legokosabb konstrukció, ha "Dr. Fakéz" ül a volán mögött. Ez a versenyforma is a közhelyet idézi: vezetni azért tudni kell! És hogy valóban ki vezet a legjobban, azt eldönti egy másik érdekes versenyforma: harminc teljesen egyforma kocsi, harminc R5 Alpine a Hockenheimringen. A motorok is hajszálnyira azonosak, itt a vezetők döntenek. Idegek, reflexek, agytekervények, mert ugyebár ha jól meg gondoljuk, azért az ember is egészen érdekes kis szerkezet. Az autóversenyzés csúcsa, a profi pilóták mennybemenetele, néha sajnos a szó szoros értelmében is a Grand Prix. A vezetők világbajnoksága: Formula-1. Varázsszó, bűvöletes látvány. Több százezer ember tombol, miközben a lóerők különös teletorkú himnuszt bömbölnek a betonarénában. A versenyzők, e kiválasztott fenegyerekek pedig az életüket teszik kockára. Persze a fizetség sem marad el. Tessék meggondolni: a kocsi könnyebb, mint egy Trabant, és 500 lóerő röpíti. Ez bizony már veszélyes fizikai erőket szabadít fel, amelyekkel együtt elszabadulnak a reklám- és profithajsza démonai is. Hosszú, kegyetlenül, szívbe markolóan hosszú a sportág fekete krónikája: Ronnie Peterson, Patrick Depailler, Tom Pryce, Jochen Rindt, csak a legutóbbi években is hány nagyszerű versenyző, hány fiatal élet száguldott át a halál célvonalán. Emlékeznek, kérem? Láttuk már ezeket a döbbenetes képeket. Néhány éve megtörtént eset ez a híradó filmrészlet. Hiába, nincs nagyobb, keményebb játékmester az életnél, illetve hát, a halálnál. A felborult és lángoló kocsiban David Williamson (Sic!) [Helyesen: Roger Williamson]. Versenyzőtársa - előbb még ellenfele - valami leírhatatlan kétségbeeséssel próbálja meg a lehetetlent: kimenteni társát a lángok közül. A tűzoltókészülék felmondta a szolgálatot, nem sikerült. Vége! - kiáltja a nagy rendező, kikapcsolni! De újra és újra lendül a kockás zászló, újabb világbajnoki győzelmek felé süvöltenek a földi rakéták. Érdemes-e? Mindenesetre az tény, hogy versenyzés nélkül és e mindenre elszánt keménylegények nélkül az autózás ma legalább negyed századdal önmaga mögött járna. A biztonsági öv, a tárcsafék például a versenyautóról került át a hétköznapi kocsibka. S egy-egy nagyszerű versenyző, aki a lóerő poklában lelte halálát talán ezer és ezer mindennapi autós életét mentette meg. Az autósport leginkább emberszabású műfaja a rali. A nagy versenyek távja akár többezer kilométer, olykor 72 órán át éjjel és nappal, betonon vagy földúton, szárazon és vízen. A közutakon ellenőrző állomások fogadják a percnyi pontossággal érkező kocsikat. A gyorsasági szakaszon viszont minden másodperc is hibapont. A sok és hosszú gyorsasági pályán a navigátor diktál a vezetőnek partitúrájuk van az ... Ők a rali karmesterei. És nemcsak zene ez, hanem tánc is. Az Roger Clark parádés szólója a pedálok között: visszakapcsolásnál kétszer nyomja ki a kuplungot, közben gázfröccsöt ad és még fékez is, lassan két láb nem is lesz elég a versenyzéshez. És most gondoljuk magunkat a ralipilóták helyzetébe: 24 órán át maximumot nyújtani, tökéletesen és hibátlanul vezetni nem csekélység. Nos, éppen a hibátlan vezetést tanulhatjuk meg mi, mindennapi autósok, vagy leendő autósok a sportág művészeitől.

Kivonatos leírás: