Elhangzó szöveg: A sportolót a küzdőtereken a megfeszített akarásból, olykor véletlenül, könnyebb-súlyosabb sérülés éri. De sérülés lehet a következménye a kellő bemelegítés hiányának is. A sportoló rövidebb-hosszabb időre kiesik a versengésből, és néha nem is folytathatja ott, ahol abbahagyta. Mi tagadás, a sport veszélyeket is rejteget, sőt úgyis mondható, mind többet és többet. Magasodik a mérce és növekszik a tét. A küzdelem mámorában olykor még azt is hajlamos elfelejteni a sportoló, hogy az ellenfele is ember. A harcképtelenné vált versenyzők gyakran kényszerülnek kórházi ágyra, s kerülnek sebészkés alá. A sportolók egyik rettegett, titkos ellenfele a porcleválás, amelyen semmi más nem segít hatásosan, csak az operáció. A Magyar Filmhíradó ezúttal különleges engedélyt kapott: egy porcműtétnél vehetett részt a felvevőgép és az enyhén szólva elhűlt operatőr. Dr. Eiben Ernő professzor orvos, sportberkekben már régóta az járja, hogy a sebész kése talán magától is elvégezné áldásos tevékenységét, merthogy gazdája ezernél is több beteget szabadította meg az apró, de kellemetlenül fájdalmas porctól, ami ártalmatlanítva így fest! Az operáció után elsősorban a betegtől függ, hogy valóban teljes lesz-e a siker. Megkezdődik az utókezelés, az operált részek és végtagok mozgatása először csak apránként, aztán egy kicsit bátrabban. Ilyenkor - első napokban - az összenövések ellen naponta ötször-hatszor mozgatják meg az operált testrészt. Orvosi felügyelet mellett kell az izmokat újból tónusba hozni. Könyökporcnál vagy izomrostszakadásnál háromhetes a gipszsínezés. A levétel után még sokáig érzékeny marad a sérült rész. A sportorvos írja elő, mikor kezdődhet meg az újabb edzésmunka. Az utókezelésnél a sportorvos legközvetlenebb segítőtársa a gyógytornász. Jeleneteink a Sportkórházban készültek, és Pető Ildikó tevékenységéből adnak ízelítőt. A gyógytornásznő szakmájára megfelelő szigorral és eréllyel osztja utasításait, és őrködik pácienseinek rehabilitációs edzései felett. Így lesz hathatós az eredmény. A sikeres műtét, a rendszeres utókezelés, a sportoló gyógyulni akarása együtt eredményezheti, hogy a versenyző ismételten küzdőtérre léphessen. Napjainkban már mind a hazai, mind a nemzetközi versenyeken elmaradhatatlan szereplő a sportorvos is. Az eredményes szereplés, a jobb teljesítmény érdekében a sikerhez az újabb és újabb csúcsokhoz vezető úton már kevés a sportoló tehetsége, szorgalma, edzettsége. Mert a sportorvos feladata nemcsak a sérültek gyógyítása. Nélkülözhetetlen segítőtárs ő az eredményesség növeléséért folyó és egyre élesebb küzdelemben. Az edzők szövetségese, a tisztázatlan kérdések megfejtője: miként lehet még előre lépni, mivel lehet a tehetséget, a szorgalmat valamiféle módon megtoldani. A kontrollvizsgálatok célja a sportoló teljesítőképességének pontos és tanulságos feltérképezése. Az oxigénfelvétel nagyságának mérése, a szív és a keringési szervek munkájának minősítése, az anyagcsere felülvizsgálata. Az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet Kutatóintézetében végzik a sportolók fizikai-biológiai állapotvizsgálatát. Minden igazolt versenyző serdülő, ifjúsági és élvonalbeli edzettségállapotát, fizikai terhelhetőségét vizsgálják: mérik a szívverést, keringést, légzést, az anyagcserét. És egyre újabb és pontosabb módszerekkel. Laboratóriumi futógéppel, műszerekkel és szenzorokkal, sőt a számítógép tudományának hasznosításával is. Ki hinné, hogy hó és lejtők nélkül is, levizsgáztatható még egy síző is. A sport, a verseny egykoron csak az emberi test egészségesebbé tételét, szépségét szolgálta. Magasabbra, messzebbre, erősebben - biztatott Coubertin, az újkori olimpiák életrehívója, ám a szép jelszót sokan és felelőtlenül elferdítették. Csalafintábban is. Milyen módon? Izomfejlesztő tablettákkal, amelyhez ki így, ki úgy jut hozzá. Van, aki egész marékkal. A 60-as években kezdődött. Ma már több száz a halálos áldozat, többezer rokkant és megszámlálhatatlan a testileg és lelkileg sérült sportoló. Ezek a versenyzők izomfejlesztő tablettákat szedtek: doppingoltak. Hogy mi lesz, az mindegy. Mindegy? A világversenyek egyike-másika hovatovább a hivatásukról megfeledkezett orvosok vetélkedőjének is számít, boszorkánykonyhák fékevesztett versenyfutásának. A doppingolás fokozza a szívritmust, bontja a belső szervek funkcionális mozgását, a legtöbb esetben deformálja a testet, időlegesen ezáltal károsan fejleszti az izomerőt. A Nerobol és a többi hasonló készítmény kivétel nélkül tiltott segédeszköz a sportban, mert szedésük megtízszerezi, megszázszorozza az amúgy is nagy veszélyt. A Nerobol-kúra káros hatása a versenyző pályafutásának közepén és végén jelentkezik látványosan a belső szervek, mirigyek elváltozásával. Az egészben az a legfurcsább, hogy nem egyszer az is partner, akinek a tiltó szót ki kellene mondania. A doppingszereket és izomfejlesztő tablettákat tiltja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és ugyanígy vélekednek a nemzetközi sportszövetségek is. De nem elég a tiltás és a figyelmeztetés, szükség van a tesztekre, a rendszeres és rajtaütésszerű vizsgálatokra. A próbák fő eszköze a vizeletvizsgálat, amelynek elemzését ma már csalhatatlan gépsorok végzik. A rétegkromatográfiás vizsgálat megdönthetetlenül bizonyítja, hogy ki és milyen módon vétkezett. Ha pozitív a vizsgálat, jaj, a versenyzőnek! Eredményét megsemmisítik, megfosztják a jogtalanul elért címétől, és rövidebb-hosszabb időre a versenyzéstől is eltiltják. A rabló-pandúr harc azonban tovább folyik. Talán nem reménytelenül. Egyszer mégiscsak sikerül elérni, hogy a dopping- és hormonháború véget érjen és a szigorú vizsgálatoknak is köszönhetően mindenféle ajzószert és veszélyes gyógyszert száműzhessenek a küzdőtérről és az edzőtermekből. Talán bízhatunk az értelem győzelmében és a titkos laboratóriumok elvesztik létalapjukat, s akkor a sport újra és végérvényesen a szebbik és békésebbik arculatát mutatja. Senki sem tetszik csúffá a sport vezető gondolatát: magasabbra, messzebbre, erősebben!

Kivonatos leírás: